Itthon

Annyira furcsa minden. A blogolást nem tervezem folytatni, vagy ha később mégis, akkor egészen máshogyan. A pár kimaradt napot azért még bepótolom, hogy teljes legyen az élmény. Jó itthon lenni!

Boldog Karácsonyt! / Hyvää Joulua!

Bárcsak

Telihold van, ami gyönyörű. És nagyon hideg. A gépem -16 C-t ír, bár gyanítom az erdőben ennél alacsonyabb a hőmérsékletünk. Hazatértem a városból, még kétszer játszhatok városban mászkálósat idén. Aztán jön egy reptérnap, karácsony és máris találkozunk, meg pezsgőzünk, meg miegymás.

Írtam listát, a "legyen notesze" alapon, és így legalább azt a sok más mindent hozzátoldhatom, nem kell mindent fejben tartani, sorrendet alakítani. A teendők között volt a pénzzel való forgalom (Dubaiban se lenne ennyi zöld), kaptam, adtam. Iskolát látogattam, könyvtár tevékenykedtem. Bejártam a várost, lőttem pár screenshot-ot a városról a jövendőbeli képes blogomba. Az elintéznivalók elintézésével pedig közelebb jutok a takarítási metódus végéhez, bár még csak az elején vagyok.

A rámhagyott élelmek fogyasztása megkezdődött. Éljen a fogyasztás (ennek alkalmas témája az étel és a SZÜKSÉGES javak). Főleg zacskós levesek, de a legtöbb a tea. Szóval tea kúrázom naphosszat.

Georg csatlakozik a 2 személyes szauna partihoz (azaz oszlopos taggá válik), majd átkecmergek Hervantába, a kitartottak összejövetelére. Amiket adhatok csak szavak, remélem azért blogom pár perces élménnyé vált a napjaitokon, ha olvastatok. Lassan vége élményeimnek.

Bár kreatívabb lennék..

Almost alone, avagy Maradnál, vagy mennél?

Igazából sosem vagyunk egyedül, döntések kérdése ez is. Néha szükség van magányra, de többnyire társas lények vagyunk. Rengeteg gondolatom volt, ami megosztásra várt, azonban csak a meztelen tényeket írom le. Elhagytam Lapinniemit, nem akarok visszajönni, bár a kulcs nálam van, mert csomagom érkezik majd, aminek már meg kellett volna érkeznie. Sok kulcs, sok felelősség.
Azt hittem láthatom Jurajt, ő akart elköszönni, de nem így lett, a repcsijárat tamperébe 12kor indult (mint kiderült ebből még +5 lett). Tine elment. Hazafelé békésen filozofálva a magányon és az élet apróságain, majd rámjött.. Vagyis inkább bevillant, hogy hajnalban sms-eztem Carinával, mert ő is ma megy.. Ezért fordultam volna vissza, de ehelyett lakáson kaptam. Tőle is kaptam kulcsot, mert nagy az ágya és hát nem az övé.

Gyűlnek az intéznivalók, én is összeirogattam magamnak, hogy mit szeretnék még itt csinálni. Majd idővel szépen lassan megkötöm a kompromisszumokat, hogy oké ennek töredékét meglehet. Annak is a töredékét, pár dolgot ki kell hagyni. A legnagyobb ellenerő a hideg volt. Általánosságban jobban szeretem, mint a meleget. Azonban ezt már nagyon nehéz túlélni. A huzamosabban szabadban töltött percek 10-esével egyre elviselhetetlenebbé válnak.

Carinának segítettem, majd elköszöntem tőle és kaptam a buszos tervemen. Megláttam egy buszt, fogalmam sem volt a végállomás hollétéről. Csak mentem. Ezt szerettem volna többek közt, ha már ingyen van. Ez amolyan Peti filozófia, de valahol jogos. Legközelebb visszajövetelnél nem lesz időm ilyenekre, most meg már a hideg miatt nehezebb. Egy szó, mint 100 a 21-es buszra ültem, majd a végállomáson meghökkentem, mikor világossá vált, hogy kb 1km-re vagyok hazulról. Micsoda véletlen. A randombuszos ötletemre megkaptam a jelet. Fölösleges, irány haza.

Niina, a tutorom következett a teendők között. Találkoztunk hát a legputtóbb helyen, ami egyben a legolcsóbb is. Dumáltunk a viszonyokról, ki merre, mit hogyan.. Ő az első finn, akivel beszéltem és tisztában van vele, hogy finnország igencsak élen jár a többiekhez képest. A legtöbb finn utálja az országát.. Érdekes. Beavatott a feedback-ek fontosságába, anélkül itt nem kapunk jegyet. Megtudtam továbbá még egy érdekességet a suli egyik wc-jének színéről.

Hú ez nagyon hülyén hangzik, de tényleg érdekes. Kék fények vannak csak, és nagyon fura. Kiderült, hogy a drogosok ellen van, hogy ne lássák az ereiket. Ezzel nem értek pár dolgot, miért drogozna valaki suliban? Vagy akkor miért a wc-n. És miért csak az egyik wc ilyen kék fényes akkor!?

Maradt idő egy kis magyar csevejre, Mátéval glögiltünk, megvitattuk, amiket meglehetett. Itt jött fel a címadó kérdés is. Én már mennék. Hiányzik a haza. Nagyobb magyar lettem. Tine és Máté egyaránt ellátott pár élelmiszerrel, amivel én kihúzhatom, ők meg nem tudnak vele mit kezdeni. Ezennel a kajával már nem sok gondom lesz. Ennyi kékszeművel még életemben nem találkoztam, mint itt finnországban. A legszebb dolog, amit tapasztalok pedig: A dohányzás már nem divat.

Utolsó vasárnap

Adventekhez illően ha tehettem, gyertyáztam vasárnaponként. A napjaim megvannak számlálva, amit erasmus emberekkel tölthetek. A búcsúzások napja ez is, sajnos annyira nem volt érezhető a jövőbeli hiányolás.. Azaz kevés embernél volt az a jajj de rossz, hogy elmegyünk. Talán csak nem fogták fel, hogy egy korszaknak vége.. Én ugyanilyen vagyok.. Lassan dolgozok fel.

Talán akit most látok, többet már nem látom viszont, ez a legtöbbekkel így van. A fontosabb kötelékek megmaradnak, de ezek a személyek is távol lesznek egymástól jóideig. Azt olvastam/hallottam, hogy egy ilyen erasmus félév után otthon minden ugyanolyan. Ebben hiszek, minden változatlan maradt, azonban én belül valahogy gazdagodtam. Ugyanez van a barátságokkal, néha lepihennek, látszólag kihűlnek. De semmi sem lángolhat örökké, azonban újra és újra lángra kap. Tamás barátom a főnix madárral példázta ugyanezt az elgondolást.

Tine utolsó teljes napja. Így tettük, amihez neki kedve volt, nekem lesz még elég időm vakargatni magam a szobámban és pakolászni, rendezni az életem. Pyynikki Observation Tower, azt sem tudom hányszor voltam itt.. rengetegszer. Furcsa, hogy van olyan rész, ahova mindig elakartam menni, de valahogy mégsem jutottam el soha. Ez a kilátó meg mintha az ellenkezője lenne. A szél hatványozta a hideget, szóval az átlagos idők töredékét töltöttük fent. Benéztünk a városba, körbenézés, búcsú (én ugyanezt tervezem), joulumarket (karácsonyi vásár), Ezt elnyesztem, vissza akartam jönni, de csak 23-án jutott eszembe, mikor már vége volt.. De azért láttam. Elköszöntem Kevin barátomtól, nélküle nehéz iskolaév lett volna. Majd beültem egy mexikói étterembe, ahol TEJFÖL szerű szósszal ettem a 4-es erősségű (vagy csípősségű) hamit (a skála 5-ig mér). Majd lapinniemi utolsó éjszakája. Félbehagyott filmmel, valamint elköszönés Karotól.

Lényegében holnap megy el mindenki, aztán jöhet a magány.. keserű, édes? All about choises, azonban nem vagyok annyira nyitott, mint szeretnék. Először édes, majd egyre mélyebb és komolyabb.

140.

Utolsó ölelkezések, csak erős idegzetűeknek.

Zárójelben: A tegnapi ruma végülis jól sikerült - zárásig maradtunk, beszöktem és rejtőzködtem kicsit, de jó zene és a pár óra múlva érkező ismerős tömeg kicsit segített a hangulatomon. Még ingyen kaja is volt.. Haha.. Elbúcsúztam Dave-től, Philiptől, Judith-tól.. Utóbbiak ketten 1 évet maradnak. Mindenki nagyon jó fej, Dave ugyanaznap szülinapozik, mint én, Philip-nél jobban senki nem ért a zenékhez, Judithnak pedig tettem egy ígéretet. A no német napot, szóval ez tavaszi/nyári feladat lesz. Zárójel bezárva, amint alszunk kevesebben maradunk.

Az utolsó szombatomhoz meg annyit, hogy a hangulat már nagyon óvatos. A saying goodbye állapot állandósult, hétfőre nagyjából mindenki elmegy. Így a nap ismét tömött. Hinné az ember, hogy iskola végén nem lesz mit csinálni, de mindig van mit csinálni. Mindig lefoglal valami. Közös public szauna partit szerveztünk. Drága, de ezt az élményt még be szerettem volna szerezni. Szauna, valamint a Näsijärvi jeges vize. Brutális. 20 méteres úton, míg a vízhez értem másodpercek alatt fagyott meg a hajam. Bent 105 fok, kint -20 körül, a jeges tavon vágott léket pedig el lehet képzelni. Hatalmas élmény.

Eztán hazatérvén jött a következő program, ami gyanítom megadta a kabátom hazatérési alapszagát. A jegyzetek, sulis történetek, számlák, egyebek rituális égetése, avagy nagy hőmérsékleten való átalakítása levegőbe jutó káros gázokkal. Itt nem sokat maradtam, aztán el is vesztettem mindenkit, ezzel pedig az esélyt is, hogy elköszönjek Evicskától és Petrától. (vasárnap reggel írom a blogot, őket már 20 perccel lekéstem). Átmentem Undinához és végre tisztességesen részt tudtam venni vele valamin. Már ideje volt, Kriszta meghívott hozzájuk szusizni. Még sosem ettem, hát miért ne. Ráadásul Georg is alakította a hangulatot és mindenféle gasztronómia csoda foglalta le az ízlelőbimbókat. Tehát megettem az első szusi falatjaimat, finom volt, de nem fogok rászokni. Maradok a rántott sajt, sült krumplinál! :)

Az utolsó hetem

Azt hittem több időm lesz a komAnikációra.. Veletek, a is blog frissül ám, a háttérmunkálatok már javában zajlanak, csak időrendi sorrendben szeretném őket közölni és látnom kell a képeket, hogy felidézhessek napokat. A héten ettől függetlenül leközlök minden napot. Megcsinálom! Olyan, mintha egy projectemet csinálnám. Hát legyen. Aktív blogos vadkodás a hétre.

Csak úgy, mert jó.



Mindenki megy haza lassan, a hangulat érezhető. Tegnap a "vége parti" után (lose our balance) bűűűzlöm..  utálom azt a helyet, az egyetlen, ahol bűzlik az ember a cigitől másnap.. Rohadékok. Az első étkezésem a nap során 18 körülre várható (még nincs annyi, szóval nem tudom (17))

Elvileg Undinával megyek partizni egy elefánt plakátos akárhova. Bár megismerés folyamatban. Holnap 11kor pedig szintén vele szusinap várható.

Ó kifelejtettem eddigi bejegyzéseimből, hogy megmértem a testem. És fogytam 5 kilót. Ez azt jelenti 78,5 vagyok (ruhában).. Milyen vicces, hogy pont ma közlöm ezt az infót, meg hogy ma még nem ettem. Nem ennyire rossz a helyzet, szóval nem kell aggódni. Jól vagyok.

Igaza volt édesanyámnak, hogy keskenyedek, de nekem tetszik. Vad. Csak ajánlani tudom ezt a fajta nem sok pénzből gazdálkodunk életmódot. Erasmus, a felesleges kilók ellen.

Kell egy cím.

És basszus megint kitöröltem, amiket még be akartam építeni élményeim meséjébe. Nem baj, reprodukálunk, megy az néha. Összekaptam amit össze kellett a fogyatkozó erasmus napok miatt. Egy rohadt nagy matraccal és takaróval rohangáltam a városban. De csak eljuttattam a feladóhoz, Tine ez a feladó és a martac már (ha jól emlékszem) Peti óta itt van. Azóta számtalan vendéget láthattam rajta viszont, hunföldről és finnföldről egyaránt. És mellesleg köszönöm mindenkinek. Hosszú a lista, meg sem próbálom felsorolni kik háltak rajta a Lukonmäki rezidenciában.

Szép hetek, szép napok. Az utóbbi napokban pár apróságot nem említettem, a sulitól a hivatalos elköszönéseket is lerendeztem. Ez szerződések, egyéb apróságok simítgatását jelenti. Mostam is, de gondolom az senkit sem érdekel.. :D A túlélő csomagot visszaviszem majd az utolsó előtti napomon, ahhoz tartozik a takaró is meg a bödönök, stb.

A nők is egyszerűek néha. A hárombetűs kitérő mindenen segít. Azonban általában igaz: Boys are easier. Nem mondtam a nap viccét :) Amerikai barátom takarított! Hihetetlen, lusta féreg, olyan mint én.. De a depositot vissza akarja kapni és megkért, hogy a pár napig tartsam tisztán a konyhát. Na ha csak rajta múlott volna, sosem lett volna tiszta tányér sem, nem hogy szeglet a konyhában, ami nem retkes. Az este további fejleményeként, Lose our ballance.. Kevin barátomnál parti. Búcsúbuli, sok embert többet már nem látok. Majd diszkós buli, de megmondtam, van az az állapot, mikor tudom élvezni. Pár szó a blogvezénylésről:

Ha fejből nyomom néha még jobb is lesz. Csak nem szabad megzavarni, mert nagyon hamar kiesnek a darabok. Mint egy hiányos puzzle, vagy egy szembetűnően hiányzó fog. A hülye gondolatok.. Egye fene, érkezzünk el az utolsó 7 napom bejegyzéseihez.

Ismét egy nap

Szeretek könyvekből, zenékből, filmekből, sorozatokból idézgetni. Beszúrni ide-oda egy két okos gondolatot. Bár mostanában nem fogok, nincs az ilyen részletezésekre időm. (és mégis)

Sosem szerettem a részletekkel vacakolni. Újabb nap magammal, rengeteg kis videóval, új élményekkel. Meanwhile in sweeden, stand up, star wars stuff.. 2x2 :) kicsit rendeztem a dolgaimat és mára nem terveztem semmi különöset. Bár minden nap nagyon különleges, ez is az volt. Néha szerelmes vagyok, mondtam? Sok nemzetből szemezgetve a látvány néha igen tetsző. A finnek például szépek.. Igaz Peti?

Suli már nincs, hát élvezem a napokat, amíg lehet. Imádom a zenéket. Szánjunk egy kis időt a múltra, ahogy a jövőre is. Azonban a múlt már elmúlt, a jelen fontosabb, ha már érzelmi nyomorékok vagyunk.



Wanted Soulmate

Being on the hunt keeps me sharp. Focused.

Néha kell az idő magamra.

A következő 2 napot pihenéssel töltöttem, magammal. És bővítettem ismereteimet zenei téren, élményszinten, megtudtam többet a finn kultúráról. Lényegében az erasmus-t játszottam le kicsiben. Erasmus dióhéjban. Kellemes karpalokoskenkorva :D A korva fület jelent, a fülorrgégészeten rohangálni 2 hete is igen mókás volt. Kellemes este, kellemes nyugalmas nap. Ígéretet tenni ritkaság tőlem, legtöbbször nem is úgy sikerül megtartanom, ahogy szeretném (vagy több időbe telik, mint hinném). De ez a nap nem ilyen volt. Arra is gondoltam, hogy elmegyek valamerre este, bárokba mászni, mert mindenki Senssizett, gyakran úgy érzem kimaradtam dolgokból, ezen a napon mégsem ilyen volt. Imádom a tetőtéri lakásokat, hiába Tamás komám képei a palotákról. Olyanom sosem lesz, de nem is akarok. Sosem akartam nagyra törni. De mint már említettem, már közelebb állok a valósághoz, hogy mit akarok, hogy akarok. Tudom ez a bejegyzés nagyon zagyva, megvan rá az okom.

I'm still a creature of the night

Érdekes álmom volt. Már az is érdekes, hogy egyáltalán emlékeztem az álmomra. Tanulságosnak gondolom. Édesapám életét éltem át álmomban. Furcsa, a saját múltamról is megtudhatok miközben alszom. Majd ébredés után a netbook fölött töltöttem a napom első felét. Megírtam amit még meg kellett. Ezennel végeztem a sulival, az apró simítások is megvannak. Azonban eredményt még mindig nem tudok. Az majd holnap jön, a legutolsó finnországbeli órám és egyben finn órám alkalmával. Feedback, valamint osztályzat csere következik. Majd az osztrák, német lányokkal valami búcsú szerű (Carina, Stefi). Ezek még csak tervek. Most végre alakulhatnak a dolgok. Pakolgattam a szobámban, kevesebb, mint 2 hét hazáig.

Annyi időre mentem ki, hogy az üvegeket visszaváltsam (a mökimaradékokat), az kb 7-8 perc a legközelebbi abc-ig, ezalatt a kólásüvegben lévő pár kortynyi kóla MEGFAGYOTT. -20 körüli időjárással rendelkezünk ismét. Nagyon brutális, Virva azt mondta, a -30 már hidegnek számít... Vele a nap második felében találkoztam a buszmegállóban vissza lukonmäkira, akárcsak Mátéval, de egyébként Thomas-szal voltam, ő ugyanis holnap reggel utazik haza, majd január elején vissza, hogy május végéig megírja a szakdogát a hidegben. Nekem mint feladat többnyire a pakolás, búcsúzkodás maradt.. Erre is rátérek a napokban.

A 2. rész tehát 5 némettel telt, valójában mondhatni a mökis társasággal. Passion kluboltunk kicsit, majd haza és számomra Dexter maraton. El akartam kezdeni előröl, és elkezdtem. Take it.

Vannak-e arra tengerek?

Mindenki mökki lázban ég. Tine lelkesen hozta össze ezt a mökki dolgot, ez a finn hétvégi ház (amolyan nyaraló, vagy inkább telelő). Az előkészületek rengeteg ideje zajlanak, elérkeztünk a hétvégéhez. A munkámmal haladok. Már csak 1 beadandó van. Hát dologra..

A blog munkálatokhoz visszatértem, újra jelentkezem. Hamarosan pedig már egy légterű közegen keresztül is láthatjuk egymást.

Ma volt a mikulásos film bemutatója, de nem mentem. Inkább munka, első a kötelesség. És megtakarítós megfontolásból is megfontolandó volt. A mozi itt 3szor annyiba kerül, mint otthon.

Részleteket ígértem, december 20-adika előtt. Legalábbis a szüleimnek, de nem csak ők fognak örülni a részleteknek :) Felzárkóztunk tehát, volt már kórház, Reunion, suli, és holnaptól jön a tökéletes finn hétvége egy tóparti házban. A legjobb hétvége lesz a mostani!

Ez a szám egy héten át mászkált az agyamban:



Vannak-e arra nagy hegyek? Itt is volt régen rengeteg.

Mindig van valami

Mint már mondtam, mindig van mit csinálni. Mint amikor az ember kiválasztja a hobbiját. Azzal töltöd az időt, amit szeretsz csinálni. Vajon te választod a hobbid, vagy az téged. És vajon azt választod, amit szeretsz, vagy amihez valójában érzéked van?

Nem írtam még a képes blog ötletemről. Szebb lesz, jobb lesz, lehet majd mihez kötni a neveket. És a legfontosabb, hogy az olyan lusta emberek is, mint amilyen én is lennék is élvezhetik majd az itt töltött időmet, kicsit átélhetik élményeimet. Remélhetőleg. Ennek majd otthon fogok nekilátni, amikor majd sok képpel rendelkezem, az üdülésnek vége lesz, valamint ezzel én is újra átélhetem a napokat. Valószínűleg itt fogom közölni, de bloggal olvasva lesz majd némi értelme. Áhh, inkább egymagában. A lényeg, hogy egy napból kiragadok egy arra a napra illő képet, és azzal jelenítem meg, amit tudok.

Ezen kívül milyen régóta meg szeretném osztani, hogy ugye a stabil -15 +/-5 fokos idő kedvez a téli sport kedvelőinek. Megjelentek tehát a sípályákat üzemeltető cégek, a műanyagtáblákon csúszkáló gyerekek, valamint a töménytelen mennyiségű jégpálya és szabadtéri hokipálya. Aki erre vágyott, annak itt a helye. A hógolyózás nagyobbaknak című fejezet első hóval érkezik, de aztán hamar a rohadt hideg kategóriába csap át és elfogy a kedv és már a hó sem akar többet tapadni.

Mindig van valami program a cserediákoknak, mára Clint karácsonyi parti volt. Öltönyben, nyakkendőben, diszkréten kezembe véve a keverőpultot (és a hangulatot).

Vizsga nap

Pont ilyen kellemes (rám háruló szerveződéses) hétvégét követve jön a legkeményebb nap. Bár ha belegondolok majdnem minden hétvége színesre sikeredett. Erasmus life. 14kor írtam az első vizsgát, ez hagyott időt még készülni. A legjobban az angol nyelvű írásbeli feladatok miatt aggódtam. Csak írásbeli volt, de a finn könnyebb. Pláne egy magyarnak.

Az első vizsga: Waste water, fontos, beszámítandó tárgy. Reméljük meg lesz, a tanár jó, az anyag jó, de a vizsga rohadt nehéz. Mindenki vadul körmöl, lehet, hogy több szakszót kellett volna betanulni, vagy csak az ötleteim hiányával volt gond. Végülis eljutottam a végére, Aaronnak persze pont a vizsga közepén kell wc-re rohannia.. Rajtam kereszül. Az emberi szervezet és a gyermek korban kapott frusztrációk.

A finn-nel nem volt gond. Egyébként is csapatmunka. Az ilyen, valamint a Moodle vizsgák után mindig kellemes a hazaút. Lényegében nincs min aggódni. Reméljük jó lesz az osztályzat is, de miért ne lenne.

Még egy apróság, jókor találom ki, hogy megismerek (közelebb engedek) új embereket, de ilyen az élet. Hibáznunk kell sokszor, hogy a hibákból tanulva egyszer csak eljussunk valahova. Szóval a napra megvolt az izgalom, megvolt a nyugalom. Még a beadandó pótlása hátra van.. De ezt éjjel pótoltam.

Valamiiiiiint, ami még hátra van, az mindössze Water in developing countries beadandó, amiről szintén azt hittem nehezebben fog menni, de pozitív csalódás ért.. Csak sokáig tartott, ennek határideje péntek volt, a napom végeztével pedig lényegében visszatérhetett a pihenős, üdülős korszak. A többiek nem mind ilyen szerencsések.

Calm Rush

Megjött a mikulás. :) Rakott is a (nem túl tiszta) cipőnkbe csokikát. Hát nem édes? :) Ez arra lesz egyébként jó, hogy a csajok tudnak mit rágni, ha nálam töltik az időt. Személy szerint általában csokoládékerülő vagyok. Genetika, nem az én hibám.

Délben indultak vissza szeretteink. Kaddn Lapenrantába, Andreas pedig Vaasaba. Itt kezdődtek az elköszönések. Hosszú ideig nem látom őket viszont. Ez az erasmus fájó része, a búcsú. De mint mindenből, ebből is lehet tanulni és gondolom, ha jól bánok a gondolataimmal beépíthetem az új ismereteim közé, amire itt szert tehettem. Legközelebb szigeten? Nem tudom merre sodor minket az élet, de együtt maradunk.

Vészesen közelednek az erasmusos tennivalók, a kötelességek. Így nem is haboztam, 12:06kor elértem a hazafelé tépő buszt, majd nekiálltam a vad tanulásnak. A project munkával mit sem törődtem, úgy véltem a tanulás, az anyag megértése fontosabb. Waste water, ez az a tárgy, amit be kell számíttatnom, szóval fontos lenne. A finn menni fog, de azért arra is rátértem az esti órákban. Az én pályám az este, a hajnal, az éjszaka.

Nekem ez az időszakom, mikor élek, mikor élhetek.

De sajnos nem volt ennyire letisztult a napom. A nagyjából egész napos tömény brainstormingot kipihenve még a nap során "részt vettem" a Finnish Independent day-en. Na ennyi, a mikulás országa és nem mikulásoznak 6-án. Nem, nekik ez inkább nemzeti ünnep (Mondjuk látom benne az értelmet). Ez azt jelentette egyébként, hogy a finnek többsége otthon ül és nézi, hogy idén melyik híresség foghat kezet a kormányfővel. Akinek meg mászkálhatnékja van, ugyanezt teszi, csak a főtéren. Majd meglesi a pattogós égi csodát, amelyet mi hosszabban tűzzel való játéknak titulálunk és hazamegy, mert holnap ugye munka van. Dec 6 itt pirosbetűs, nem köll dolgozni. Én hülye meg ezt a napot választottam, hogy az erdőben mászkáljak. Olyan helyeken voltam, mint eddig még soha. A tűzijáték végére el is jutottam egy olyan helyre, ahol láttam is. De nagyjából otthoni körzetekben mozogtam (bár tudja a bánat..), lehiggadván haza és rohanás bele a tanulásba. Az anyag megértésbe, hogy pontosabb legyek. Szerencsére nem volt túl nehéz, azt hittem nem lesz nehéz dolgom. Az anyag izgalmas, jól van megfogalmazva, magyar példákat is használ. Semmi gond. Cserediák vagyok, senki nem buktat meg.. Na majd meglátjuk.

Reunion 2010 / Day 2.

Éledeztünk a friss zaklatott élmények után. Vagyis kényszerítve keltünk az ajtócsengőre, de nem bántuk. Tine volt, a szomorú német. Kiengedték a kórházból kötelezve a drága taxi használatra, hazamenni nem is tudott volna kulcs hiányában, de így kicsit teljesebb lett az érzés. 2 hirtelen letöltendő éjszaka után kiengedték a kórházból. A nap kis reggelivel indult, legtöbben ma mentek vissza a városukba. Először Manu Espooba, aztán Mattia Turkuba, majd Karsten és Peet Kokkolába, valamint Kemibe. Utolsó ebéd a centerben történt a pizzázós helyen mindenkivel. Akik pedig maradtak még 1 napot Kaddn, és győzködés után Andreas. A négyes :)

A nap folytatásaként látni elmentünk Tinéhez, ő közel lakik az északi tóhoz és egy részén már kicsit korcsolyáztunk is, pár lelkes finnel.. Ennyire van már hideg. Immáron kevesebben háltunk nálam, kicsit tán kényelmesebb volt, bár a hangulat hasonló. Beszélgettünk.

Reunion 2010 Vaasa - in Tampere

Úgy érzem nem melegítettem elő eléggé a terepet, csak hogy tisztán lássunk egyszerre hány feladattal kellett szembenéznem ezeken a napokon. Suli: 2 vizsga, 1 beadandó. Tine kórházban, ő az egyetlen, aki tudott volna segíteni a szervezésben, a többiek nem túl aktívak, vagy nem is érnek rá. Az emberek programját, éjszakai elhelyezését én szerveztem (és Judith). Hazatértem, amint magamhoz tértem, összeszedtem amit tudtam, ki mikor jön, kit mikor kell felszednem az állomáson.

Péter érkezett legelőször Karstennel 15-kor, velünk vándoroltunk, sétáltunk meglátogattuk az egyre gyakrabban síró németet, majd haza, nagyon rövid kaja (nap közben pár szelet kenyérre volt időm, de fel se tűnt), és vissza az állomásra. Hojka már itt volt Zsófival. Nem kívántak részesedni, az ő dolguk. Benjamin kicsit benne volt a szervezésben, Manut szállásolta el és az állomásra szerveztem találkát, ahova a többiek jöttek.

Az előzetes emilek után egész jó lett, a szervezést kezembe véve rajzoltam meg a programokat magunknak. Annyi üzenetet küldtem, hogy az közvetítő oldal le akart tiltani, mert azt hitte vírus vagyok. Kaddn 17:37-kor, Mattia 17:47-kor, Tsakamis kb 18-kor csatlakozott. Remek találka volt, nagyon jó érzés volt újra látni mindenkit. (Milyen furcsa, hogy őket előbb láttam azért, mint a legtöbbeket otthonról, mégis elég időt töltöttem itt, hogy hiányozzanak, ilyenek a kapcsolatok.)

Tehát összegyűlt, aki összegyűlt. Majd mivel ígéretet tettem és nem akartam senkiben rossz érzéseket kelteni, megbeszéltük a gyerkőcökkel, hogy megyünk a kórházba. :D Érdekes program, de kezdetnek megteszi. Elmentünk hát, a kis német nagyon örült, és a kezdeti poénkodásokból lett egy Hospital party.. Ennyi ember egy kórházi ágyat körbeugrálva (mellékelt ábrán). Mókás volt, majd előkerültek az üvegek.. Ami még mókásabbá tette a dolgot. Képzeljetek el, egy viselkedni nem tudó szőrös görögöt, milyen fertőtlenítés kell majd arra a szobára? Kesztyűs party a kórházban, pár kép is készült, amiből majd felpöttyentek egy adagot ide, tán máshova erasmusom vége felé. Vagy kicsit utána. Hazatértünk és felkészültünk az estére (rohanós készülés), Passion. Itt csatlakoztak páran, Hojka, Zsófi, Undina. Sokasodunk, sokasodunk. Hepajkodtunk, mókáztunk. Felidéztük a nyári és az azóta történt szép emlékeket. Majd tervszerűen átvágtattunk Rumába, minden közel volt, de azért 4 euróért a legtöbben váltottak egy buszjegyecskét. Nagyon szép estét csaptunk. Pessönben szenvedélyeskedtünk legtöbbet, jó hangulattal, átbaktattunk a másik helyre, mint már mondtam. Ahol viszont nem sokat tartózkodtunk, részben miattam, részben Karsten miatt, de elvileg senki nem bánta. Nagyon élveztük az estét. És fénykép után jön a sztori.

A kidobó bácsi egy ilyen 2 méter 50 centis kopasz német csávó, eddig jóban voltunk, de azt hiszem azóta nem nagyon kedvel. Az történt ugyanis, hogy Karsten kikészült a hatalmas alkohol mennyiségtől, amit a szervezetébe juttatott és ezt észrevették a helyiek, és kikísérték kedvesen. Erről én értesültem és "A" terv szerint, kértem pecsétet, hoyg visszajöhessek, rányomtam Karsten kezére az enyémen még nem megszáradt pecsétet, mindenki bemehet, mindenki boldog. De őt nem engedték be hiába volt ott a pecsét, mit lehet ilyenkor tenni. Jön a "B" terv, mivel a táskámban rejlett Tine lakásának kulcsa arra gondoltam, oda eljuttathatom őt a hideg éjszakában, vissza is térek normál időn belül, a többiek tovább buliznak, Karsten alszik, én is visszatérek, mindenkinek jó. Nem is lett volna gond, csak kis cserebere volt a kabátokkal és a táskámat nem kaptam meg, nem gond, megkérdem hogy azzal mi van, az nem tartozik hozzá. Nem baj, légy oly kedves, hogy megnézed ott van-e, fekete táska muminnal a tetején. Megnézte, visszajött, nincs ott. Mondom az nem lehet, ott kell lennie, megnézné még egyszer? Megnézte, szemembe nézett és azt mondta, nincs ilyen táska.

Hmm, no én tudom, hogy ott van, akkor most mi legyen? Belehazudott a képembe, így kicsit bepöccentem. Tudok ilyet, ha igazam van. Oké rendben, szeretnék beszélni a főnököddel. (Oké, hogy finn vagy, de azért bmeg..) Mondta, hogy a kedves kopasz nagydarab úriember az. Eddig vele nem volt baj, jó arc, vagy csak én voltam vele közvetlen, mindegy. Különösebb bajok eddig nem voltak (egyszer Esztert nem akarták beengedni, de az egy másik este), szóval elmondtam a történteket, megkérte őt is, valami biztos történt, de egy húron pendültek, és miután 10-edszer mondtam el, hogy fekete táska muminnal, ott kell lennie és mindenki azt mondta nincs ott megdurvultam. Kijött Peet, mert leadtuk a drótot, egyre többen jelentek meg a Reunion tagok körül, majd csak megkerült az a táska. (Jaaa, hogy ezz?) Jó, hát azért a pofátlanságnak is van teteje, azok után, hogy 1 euróval többet kértek mindenkitől a megbeszéltnél, még ez is.. nem az 1 eurón pattogok, ez elvi kérdés. Így derekasan mindenkit elküldtem az anyjába finoman amiért az arcomba hazudtak és úgy döntött a kedves bevándorló barát, hogy nem kívánatos vagyok és kitessékeltek a helyszínről. Ez a kidobásom története, ezután mindenki megjelent az utcán és hazamentünk, ruinoltam a bulit. De mindent összevetve élveztem. Többet nem megyek rumába.

Hazatértünk és végülis mindenki nálam aludt akit én szedtem össze az állomáson, nem volt szükség extra helyekre. Ez 6 embert jelentett, magamat is beleszámolva. Végtére is mindenki eljött, aki számított. Remek estét csaptunk, nagyon kellemes volt és non-stop jó hangulat!

125. F.I.R.

Nehéz 2 hétre visszamenőleg írni.. de megoldom.

A következő kedd lesz durva, az a nap az erasmusom felelősségteljes napja. 2 vizsga, 1 beadandó.. Brutál.. reggel korán ment orvoshoz a kislány, vele mentem, ne egyedül haldokoljon. Az orvosok kedvesen megmondták lassan, nagyon lassan, ismételt tesztek után, hogy mizu..Eddig is ilyesztgették, hogy ha nem javul ez meg az..

Tegnap mászkáltam orvosságért neki, (asszem tegnap volt..) mert olyan gyógyszert adtak neki, aminek egy részére alergiás.. szerintem ez nem olyan normális dolog. Ez elmúlt, ma az ismételt vizsgálatok kimutatták, hogy a nemtom milyen szintje, aminek 10 alatt kellene lennie, valójában 190.. úgyhogy mindenki jajjongva erősködött, hogy hívjunk taxit RÖGTÖN! Menni kell a kórházba.

Némi jogi hercehurca után el is fogadták, hogy el kell látniuk még egy embert a kórházban. A kórház a sulim mellett volt így kirohantam nyomtatni.. Dilemma, tanulni kell, finnül, valamint a legfontosabb tárgyamat (waste water), valamint beadandót írni, egy olyan dologról, amit lehetetlen megtalálni és valójában nem is értek, hogy mi.. De nem hagyhatom magára Tinét sem, mert szüksége van rám.

Lényegében az anyag kinyomtatásával töltött időt vertem el a tanulással, a többit healthcare centerben, vagy kórházban töltöttem. Az utolsó 2 hétre neki is jó lehet ennyire lebetegedni. A kórházban végül elhelyezték és végre valahára kaját is kapott. A fejemben abszolút iskola.

Ma pedig Finnish Independence Reception.. úgy mellékesen, ilyenekre sem nagyon tudok gondolni, de az élet mindig megy tovább, kórház után Tinéhez mentem (összeszedni pár dolgot a kórházba), majd haza. Átöltözés fürdés, kb amennyi időm összesen volt. És iskolás program, Independence Reception. Jó volt, szép volt. December 6-án ők a szabadságukat ünneplik, nem a mikulást. Erre kellett az előest 3 nappal korábban. Két 6 éves kisfiú énekelt, himnusz, pár zenedarab és előadás különféle emberekkel. Népi ruha, képek, részletek a napról. Szép, mindenki kiöltözve, ahogy lehet, bár az emberek többsége az ingyen torta miatt jött. Az operaénekes csaj himnusza után jött is a hamm. Torta, finn küllemmel, áfonya ízzel.. Haha.. folytathatom perverziómat. Megettem 4-5száz falatot, teázgattam.

És elfogadtam az ajánlatot, amit Evicska hozott föl előadás közben, a mit csinálsz ma kérdéssel.
- Semmit, miért?
- Péntek van.
- Ó a viharba, az utolsók egyike.. oké menni kell.

Saha lett az este, diszkós hely, de szinte mindenki ott volt, úgyhogy nem bántam meg. White party, az egyetlen fehér rajtam kb a vonal volt a cipőmön. Valamint úgy döntöttem a közelebbi lakásban alszom.

December 2.

Kedves hölgyeim és uraim!


Láttam az északi fényt!

Ezt megakartam osztani.. és még pár extra. Frissítek, és ahogy tehetem újra naponta fogok jelentkezni :) Ha nagyon unatkoztok legyen mit csinálni. Nekem sajnos vannak gondjaim az idővel, mármint, hogy nincs idő naplopásra, pedig azt szeretem nagyon.

Ha már fent voltam fél 6-ig, mert újabban visszatért.. Az álmatlanság.

Ma transport projectem kezdését és befejezését terveztem be, de megjött a szenvedős kislány és neki segítettem nem meghalni.. Lapinkaarin írtam a feladatom.. írtam írtam és írtam.. Aztán kész lett és mivel nagyon kivoltam kimentem sétálni. Hát így találkoztam.. Vele.

Azt hihetnénk nem az, de mi más lenne? Jó képpel nem tudok szolgálni és kicsit olyan homályos, selytelmes volt. De láttam. Újra megrohantak az érzelmek, de még nem tudom kifejezni.

Bár lehet, hogy csak halucináltam.. talán ez valószerűbb..

Tinének valami baja van és mindene fáj, a torka főleg, enni se bír, így vittem neki bébikaját, azt lapátolta, míg én munkálkodtam, valami szintje magas..

December 1. Első vizsga

Aludtam mint a tej. - Miután nem tudtam aludni. Sokáig beszéltem komáimmal a neten. 2 órával később keltem, mint szerettem volna. 10kor, ma volt az első vizsgám. Moodle vizsga, még sosem csináltam ilyet, de tetszett. Nem volt baj, hogy aludtam, 3 óránk volt a vizsgára, az időt pedig mi választottuk szerda (ma) reggel 8 és 15 között. Így vígan megírtam, nem is volt nehéz, netezni is lehetett. Köszönjük, jöhet a következő.

Judith és én elsétáltunk mindenfelé, hogy letisztázzunk pár programot a Reunionra. Ez ilyen. Hallgattunk Kasabian-t rumában. :D de ennyi és ez este volt. Ő egy évet marad.

Nyugtom van itthon, megírtam 3 aprót az egyebekből, előkészítettem a nagy egyebet. Az egyik project egyebemből. Lesz még pár, de így is jobban jártam, mint sokak. Hamarabb, mint hinné az ember megint jön az oskola. Finnish society.. Fogalmam sincs milyen topic, mi volt órán, mert a beadandóimmal foglalkoztam. Aztán hajnal 5ig? Olyasmiig fent voltam.. Ha már nem megy az alvás.

De már tudok pár dolgot, amit akarok. Élesebb lett, hogy mit akarok elérni.

November utolsó napja

Nos, haladunk, még mindig nincs ötletem a project work-höz. 2 napom van megcsinálni. Sokkal nagyobbat terveztem magamtól, de mint kiderült egy semmi nem stimmel. A munka fele az ötlet, ami még nincs meg. Sulival nyitottam, azt hittem időben érkezem, de nem egészen. Találkozóm volt egy itteni suli felelőssel, Mattival, aki egyébként hónapok után is emlékezett a nevemre. Nagyon rendes és segítőkész, első találkozásunknál is kiakadtam ezen. Kaja, majd Aaronnal bejártam az eddig csak egyszer bejárt részeket a suliban. Rengeteg labor, sok dolgozó diák, többek közt Esther. Mindenki lázban ég, a könyvtárban 1 szabad gép sem volt, milyen szerencse, hogy van sajátom.. Business

1 hét múlva még 2 vizsga, addigra 1 kivétellel minden beadandónak meg kell lennie. Meglátjuk.

Ne akarj mindent megszerezni. Ne akarj tökéletes lenni. Egyszerűen csak élj a világba, hadd jöjjön, aminek jönnie kell.

121.

Lassan vége a hónapnak, munkával terveztem a napot, de lazulás lett belőle, bár olyan feszengős lazulás. Azt súgták az ösztönök, hogy ne folytassam a munkát Transportból. Megvártam Kevint, hogy felhomályosítson elmaradásaimról. 20 körül át jött és elmondott pár dolgot, örülök, hogy nem csináltam tovább. Hosszú munka lett volna, teljesen hiába, valójában egy kérdőívet kell kitöltenem és elemeztem.

Az istenverte kérdőív. Ami kapcsolódik a transportation és environment témakörhöz. Sok sikert nekem.

Leírom miket kell csinálnom suliba, míg még itt vagyok:
Finn vizsga, beadandó
Transport project
Waste water project és vizsga
Water issues in developing countries beadandó
Ecotoxicology.. valami beadandó amiben nem vagyok biztos és vizsga..

Nap közben annyira nem csináltam semmit, hogy már muszáj volt.

120.

Laura hazament, én pedig nekiálltam a feladatok elkészítéshez.

Kellemes vasárnap.. Már advent? Mára Ennyi.

(ui: mikor feladat van blokkolom a kimenő jeleket, hogy rávegyem magam a procedúrára)

119.

Bejártuk a várost (Laurával), aki régen.. Vaasa-ban a tutorom volt. Volt haszna a látogatásának, őt nagyon szeretjük, ellentétben a többi finnel ő mindig barátságos volt. Ölelkezés az neki megy, ami néha tök jó. Kicsit tanultam finnül általa, míg mászkáltunk a hideg városban. Megmutattam neki a Tamperei szépségeket és NEM ettünk munkkit. :) Ami finnül a fánkot jelenti, ha elhagytátok volna a fonalat, valahol nagyon régen.

Majd Rumával zártunk, ami jól sikeredett, az mindig jóféle, mindig élvezzük, nem mondtam szerintem, de megismertem egy új koktélt, a KarpaloKalát (ez áfonyalé salmiakkival és vízzel), mindent nagyon szeretek, ami tartalmaz áfonyalevet, újabban arra kattogok (már betört a boltokba a Glögi is, ami olyan, mint a forralt bor, csak alkohol nélkül és hideg).. de maradok a karpalomehunál.

Ő is egy olyan lány, akivel sok mindent lehet, így ráerőszakoltam akaratom és hazasétáltunk (de új útvonalon), a hideg hatványozódott a szélben. Annyira hideg volt, amilyen hideget Mo még nem is látott.. a hidegben láttunk egy valamit távolról, azt hittük ég valami, de csak gőz volt, olyan erővel, hogy nem értettem hogy bírja a szerkezet.. Az 1:18 időtartalmú gyalog hazajutásomat valamivel kevesebbre cseréltük. Majd jött egy vasárnap, de olyan rég volt, hogy ki emlékszik..

118.

A nap a kis németek emózásával telt és az új vendégemmel. Fogynak a hétvégék.

Most indult a másik csapat lappföldre.. és bárkiről hallok mindenki látta az északi fényt.. Na tessék. Nem probléma, van róla DVD-m :) Laura jött, a tutorom, a 2. finn akivel szóba elegyedtem.

Nem élénkek bennem ezek a napok, így nem is írok sokat. Saháztunk. Michel majdnem eltörtem az orromat mikor meglátott és rám ugrott. Elodie búcsúpartija volt. Lizbet is hazament, akitől az orosz képeket szerettem volna elkérni :/ lassan mindenki hazacsorog.

Jó éjszakát!

117.

Jönnek az utolsó iskolanapok, ma volt az utolsó Water and Environmental Issues in Developing Countries. Ez volt az, amin a világ különböző tájáról jöttek előadók és adtak elő a világ sok tájáról. Hihetetlenül színes órák voltak. Épp most írtam meg a feedback-et. Így van, suliban blogolok, de annyira lelapult az agyam, hogy a sulimunkát szünetelnem kellett. Ebből is beadandó lesz. Azonban a vizsgákra még tanulni is kéne.

A minap szembejött velem a járdán egy hatalmas traktor. Szórta a kavicsokat. Mert itt kavicsolnak ám, nem sóznak. Tudnak sok dolgot, amivel Szimplán jobbá teszik a mindennapi életet. Pl, a rendőrautó szirénája. Hihetnénk, hogy mindenhol ugyanolyan, de Nem. Ugyanúgy hallani, ugyanúgy odafigyelsz, ugyanúgy odébbállsz. De nem irritál a hangja, nem olyan éles. A hatás ugyanaz, de mégsem zavar. Nem idegesít annyira tudat alatt. Jajj hát a só nem is azért van, ilyen hidegben meg fölösleges sózni. A kavicsokon csak nem csúszunk el.

Láttam megint a hatalmas sísáncot, hiába a sötét. Szintén a minap volt (tegnap) és mindig megijeszt a tény: milyen parányiak vagyunk. Apró semmik. Bohóckodó ganajkupacok vagyunk a világban. A vonatok is ezt a hatást érik el nálam. Suli után találkozunk páran, hogy megbeszéljük a Möki részleteit. A napok fogynak, a lehetőségek szintén, a programok sűrűsödnek. Az utolsó napjaimra pedig már nem lesz itt senki.

116.

Szerda, elérkezett a Project work seminar ideje. A vég kezdete. Az Aamulehti nevezetű tamperei lap leközölte az egyik képemet az égő bulihelyről. Előadás ecotoxicology órán, ez lesz a végső jegy 40%-a. Érzésem szerint én voltam a leggyengébb láncszem. De Tiina és Aura is izgult kicsit. De összeraktuk, az utolsó percekig variáltuk a diákat. De nem volt gond, a nyökögős angolomat leszámítva. Utolsóként léptünk a színre, sok kérdést is kaptunk. Szerintem jó lesz az eredmény. Lezártuk kedves órai tanulmányainkat. 1 hét múlva vizsga, de netes. Furcsa, ilyen vizsgát még sosem tettem. Meglátjuk milyen lesz. Könnyű hami suliban. Ó kitaláltam a transport feladatomat is, ezzel megtettem a munka felét. Már látom az alagút végét. Mindenkiben megcsillannak a gondolatok, hogy az utolsó napokat rúgjuk.

Otthon kikérdeztem édesapámat, dolgoztam még egy kicsit, összeírtam pár dolgot, befejeztem pár dolgot. Kicsit összeszedhettem magam. Otu meg nem ma akar partizni? Ő a szobatársam nigériából, elmentünk hát egy pubba, ott találkoztunk egy pakisztáni barátjával. Amint leült mellém megcsapott a pita szag. Vagy a török büfé, nem tudom, valami kajálda szag :) Tanultam pár szót, majd elmentek bulizni én meg sétáltam. Apropó, járnak le a buszkártyák.

A hideg nagyon brutál. Keveset írtam róla eddig, de nagyon durva lett. 20 perc séta egy élet. Ha szabad felületeket hagyunk az hamar lefagy, vagy inkább elfagy. A szél sem nagyon segít, hogy az ember jobban érezze magát. Még ki lehet bírni néha, de egyre durvul. Tine tanul magyarul. Hihetetlen, tud egy csomó dolgot, egy nap alatt rengeteget tanult.. Akarat kérdése, a nyelvtanulás. Épp ezt bizonyítja.

És még egy gondolat a magyar insomniáról. Zsófiról tudom, hogy mióta itt van alig alszik. Petivel, Mátéval is vannak hasonló gondok. Meg velem is. Hajnal 3-ig vidáman fent vagyunk. Talán a sötét teszi. A magyar ember nem bír csak aludni, vagy ez ilyen külföld szindróma?

115.

Azt hittem hamarabb megyek suliba, így beültem a könyvtárba dolgozni egy kicsit, mire írt Tiina, hogy merre vagy, óra van. Késtem kicsit (1 óra), waste water, ezzel vannak a legnagyobb gondok, ez a legnehezebb tárgy. Amiből komoly és nehéz vizsga várható. 2 hét maradt.

Majd finn óráról is késtem, mert az előző óra 4,5 órás volt. Aztán viszonylag hamar el is engedtek, mert nem sokan voltunk az órán. Mindenki még lappföldön van, és a szemetek látták az északi fényt...

A suli foglalja le a gondolataimat. Beindultak a vad ímélezések mindenkivel a dolgok rendezéséhez.

Szüleim jóvoltából nem fogok éhen halni. :)

Ezen kívül sétáltam a városban és arra gondoltam, mi lenne, ha megosztanám a világgal a képeket, amiket tegnap hajnalban lőttem el. Komolyan gondoltam, súlyos anyagi gondokkal küszködünk, mindent meg kell ragadni. Elmentem hát a helyi újsághoz és nevetségesen olcsón eladtam nekik a képeimet. De azért mégis valami. Nagyon megörültek, hogy végre tűz is van a képen, nem csak füst. Még a számomat is elkérték a biztonság kedvéért, ha interjú kéne.. Mondtam már, hogy szemezünk Osloval is??

Minek is, bármit is..

..e kis időre.

Miután elmegy valaki marad az üresség. Ismét egy ilyen érzés kerített hatalmába. És a szedd össze magad parancs az univerzumtól. Hát lássuk. Essünk neki a teendőknek.

Nos, még nem is tudtam, hogy ezt jól teszem, de úgy kezdődött, hogy kikísértem a leányt a vonatállomásra, kimentem megnézni mikor megy vissza a buszom Lukonmakira. Majd megláttam a füstöt. Hatalmas füstöt. Ahogy közeledtem arra gondoltam milyen lenne már, ha pont a legnagyobb diszkós hely égne. És az égett.

Pár képet is lőttem a lángokról, mert miért ne. Senki nem volt ott. Csak a hatalmas lángok, sajnos a képem annyira nem adja vissza, de brutál volt. Se rendőrök, se tűzoltók, se mentők. Bent 3 ember meghalt.

Hazatértem és a kezdeti gondolatokkal merültem vissza a ringató homályba.

113.

Ma rendezem amit kell. Azaz próbálom, vagyis nem. Akarom. Muszáj.

Imádom a HS7-et. Koncert januárban? Vagy még év végén? Nem izgat, megyünk!

Van időm :D (igazából nincs)

Valoa fesztivál várt rám hétvégén, azonban pénzügyi megfontolásból kihagytam. A kulcsomat is itthon hagytam, mert miért ne. De fizetni nem kellett a bejutásért, mert Emanuel barátunkra lehet számítani, a szobám ajtaja pedig mindig nyitva áll.

Van ám Karácsonyfánk a főtéren!

És megint megnéztük a harcosok klubját! ;)

Mostanság pedig rumadalokra pörgök.

112.

Újabb nap az utolsók közül magyar társasággal. De ha kelünk hamar dologhoz kell látni, mert a sötét hamar jön. Pyynikki volt a mai program, hogy kicsit átéljük, amit itt mindenki átélhet. Immáron negyedszerre vagyok itt. Többet talán már nem is jövök. 1 napot még adok magamnak visszatérni. Toltunk egy munkki-t, ahogy illik, beírtuk nevünket a nagykönyvbe. Mindenkié benne van ám! :) Sok sok szivecskével! A táj még mindig amézing, csak most kegyetlen a hideg. Eztán oskolai nyomtatás következett. Beszállókártya barát. Ó, nem mondtam, az úton haza betámadott minket 1 londoni csaj, hogy lehúzzon. Barátságosan persze, de milyen már.. Angliából?

Nagyon kellemes sétát követtünk el, míg megvitattuk a világ nagy dolgait, emiatt hatalmas érték ez a lány. Hazatérvén pedig összefutottunk Mátéval, a hepajra meg volt a kedv, de csak később. A koraeste Máténál telt 2 másik magyar lánnyal Kuopióból. Meggyőztek, hogy nincs ott semmi. Nekem meg nincs sok pénzem, hogy semmit nézzek, úgyhogy az kimarad. Jyväskylä még tervben van. Meglátjuk.

Bejártam Finnországot, ahogy tudtam. Otthon "kis" magyar voltam, de eljöttem és naggyá váltam. Sokkal inkább él bennem a haza, vagy csak érzem lángolni. Itt nekem kell Magyarnak lennem. Mert csak én vagyok egy falat magyar a hatalmas Finnországban. Erősebbnek érzem magam.

Éjjel pedig Ruma jött ismét, mióta betettem oda a lábam, nem szabadulok. Most viszont rengeteg magyarral ment a pörgés, csak nem annyira jö zenére. Így viszonylag hamar hazajöttünk. Sétálva.. :)

111.

Meglestük a régóta foglalkoztató spy múzeumot, azaz a kémek mindenjét. Olvastunk valami magyar csávóról, az a nem jó a múzeumokban, amiért egyébként jók. Akkorák, hogy nem tudsz mindent megnézni, mindent használni, kipróbálni, minden tudást magadba szívni. De én azért kipróbáltam, amit lehetett. Eszter inkább olvasgatott. Találtunk orosz bilincset, sok-sok érdekes cuccot, amit használtak anno. Nem mind volt kreatív, de azért tiszteletre méltó, hogy az ember ennyire furmányos tud lenni. Sajnos a hazugságvizsgálót nem tudtuk kipróbálni, mert ujjlenyomat alapján nem léphettünk be a raktárba :D Vagy mi...

Ez ilyen múzeum nap volt, megpróbáltuk végre megnézni, amit előtte megszerettünk volna. És meg is néztünk mindent 2 nap alatt. A következő hely a Lenin múzeum volt. Itt találkozott Lenin és Sztálin sok sok éve. 1900-ban Lenin úgy nézett ki, mint egy csöves, kellett 10 év, hogy adjon magára és vezéregyéniség lehessen. Tamperében pihennek ezek a múzeumok, a Lenin múzeum nem nagy dolog, önmagában sem olyan marhanagy, de messziről is jönnek turisták csak emiatt. Szóval már valamivel előrébb vagyunk. És voltunk az épületben, amiben több mint 100 éve találkoztak. Hihetetlen, megfogtam azt a kanapét, amin egyszer Lenin aludt. Helsinkiben töltött rajta egy éjszakát. Bujdokolt is Finnországban évekig. Ez egy világvándor volt.

Bár ha belegondolunk mindenki nagy ember, aki fanatikusan hisz abban, amit gondol. Vagy nagy ember lehet. Odajött a kis Karo, újabban rinyál a pasik miatt. Nem értem miért, aki felhívja magához és leitatja nem hiszem, hogy szerelemre vágyik.

Megtekintettük Tampere kimaradozott részeit, a torony szép kilátásból, a könytárat, szép a város ha leszáll az est, ami Persze egyre hamarabb leszáll. Hazatértünk és imádom Eszter ötleteit, az ilyen életben én még esetlen vagyok, de neki vannak ötletei: Ilyen volt az aznapi BUNDÁSKENYÉR is. Eszter jó csaj, lehet vele filmeket nézni. Igazából bármit lehet, rugalmas leány. Alkalmazkodóképes.

N em tudom megosztottam e már kedves olvasóimmal, de nagyon durván megjött a hideg. Minden nap látom a fokokat, otthon 16, legrosszabb esetben 8. Itt pedig -8, néha -10. De napokig ez a tendencia és ennél már nem is nagyon lesz melegebb. A nappali nagyon meleg -3 már fel sem tűnik.
Ugye el lehet képzelni, hogy ami néha-néha leesik hó, az nem tűnik el sehova. Nincs olyan idő, hogy olvadhasson. Porhó, mert össze sem tud ragadni. Hideg van.

Rock Ruma Tampere

Felkelés, dolgok a városban. Kicsit lazulás, mászkálás. Vagy egy helyben ülés. Suli szállta meg a fejem. Ezt kell, azt kell.. Ma lesz Rock pary! Rumában! Az a legjobb hely és ott van a legjobb zene.

Csak utolértem magamat a blogolásban, remélem nem nagyon okoztam csalódást.. De még élek. Egyre unalmasabb vagyok megint, tudom. A gondolataim szánkáznak, csak nem ilyen izgalmas csatornákon át. Ha itt van valaki akkor nem olyan egyszerű, a más körülmények, egyedül levés kell nekem az izgalmas blogoláshoz. Ezért is jöttem külföldre. Azonban itt sem vagyok egyedül, ha nem akarok.

Rock Ruma Tampere

A legjobb hely, a legjobb zenével. Aki idejön (finnföld) azt oda elrángatom. Marhajól éreztem magam. Ki sem tudom fejezni mennyire jó buli volt. A dél-német Stephaniet leitattam, később ott is hagytuk valami pasival. Mátéval is nyomtuk kicsit. Eszter pedig nagyon durván mozog józenére. Kicsit szerelmes lettem. De hamar kiábrándultam, mikor megkarmolt. Nem tudom hogy történt, de Bob, a holland pajtásom hívott. Épp a buli hevében, mikor vettem volna fel és vonultam volna ki egy kis levegőért meghallottam a nevem. Mondom mivan? És nyertem tombolán, így a hangzavarban nem tudtam felvenni, de legalább sms-t cseréltünk.

Az első név amit kihúztak az enyém volt. Valamiféle kedves rock bandának (vagy csak buzisan kinéző szervezőnek) köszönhetően egy üvegből készült randa képet kaptam egy kecskéről meg egy manóról. Nekem senki ne próbálja bemagyarázni, hogy az vmi karácsonyi cucc. És ronda kék meg zöld :D

Mindegy, nyertem. Amit tennem kellett érte, hogy felírom a nevem egy lapra.

Tine is nyert, ő egy rózsaszín nagyon randa butykost. De legalább nyert..

A közönség soraiba behajítottak egy fekete pólót, a "shadow will follow" felirattal, szerintem más észre sem vette, nem ilyen stage dájving szitu volt. De a magyar sasszemeknek köszönhetően ő is csatlakozott hozzám. Majd kaptam, vagy inkább szereztem 2 CD-t, a fogalmam sincs milyen bandától, meghallgatni input híján meg nem tudom. Ezek a jó bulik, valami váratlan, aztán még pár váratlan történés megspékelve pár ajándékkal.

109.

Hajnal. Meghallgattam pár előadást mérgezéstan órán. Mondtam már, hogy szorongatnak a határidők, a folytonos beadandók.. Hát elérkezett az egyik legfontosabbnak az összerakási határideje. Vagyis az már megvolt múlthéten. Most előadni kell majd, ebből hallhattam 5-öt, Csernobil is benne volt, valamint egy tó afrikában, aminél egy éjszaka alatt meghalt 2000 ember és rengeteg állat. Rejtély. De a széndioxid ölt meg mindenkit. Érdekes volt, szerintem a legjobb előadás.

Nyugi van otthon, Eszter épp megy valahova. Mummin múzeum vagy mi, nem tudom merre jár. Néha csak úgy elmegyünk és ez mennyire jó? Össze-vissza.. A viharba, megint elfelejtettem Finnish Society-re menni. Mindegy, 1 kreditet kapok ajándékba. Kicsit megbolygattuk a történelmet. Még sosem voltam lukonmakin (ahol lakom) szaunázni. De ma este bejátszottuk :) Annyit beszélek magyarul, hogy szinte elfelejtettem angolul. Vissza kell majd rázódni kicsit. Ma lett vége a SeaBattle-nek, amin sok fiatal részt vesz, többek közt Tsakamis, vagy Mattia. Itthon pihennek a gondolatok.

108.

Átálltunk az olcsó életre. Eszter kákabelű, Peti folyton mekiben zabált volna. Egyik sem jobb, de az előbbi mindenképp takarékosabb. Rendezgetem a dolgaim. Muszáj.

Ma lesz magyar kedd. Megint. Részese lehettem volna egy hagyomány születésének, de nem így lett. Még sosem voltam :-/ de hát suli van, nem érünk rá ilyenekre.

Petivel kihagytuk a lazer tag-et, Pedig volt hely.. Vááá. Eszterrel pedig szintén, mert Waldo nem akar szervezni még egyet. Lehet nem buliban kellett volna megbeszélnem vele. A szemét.

Különváltak útjaink, nekem tetszik. És neki is. Van időnk tenni, amit kell. Nekem mindenképp jó, ő nagy lány és tud magára vigyázni. Olyanok vagyunk, mint a jó házasok. Sokat vagyunk együtt, de azért nem lógunk egymáson. Vagy inkább épp eleget vagyunk együtt.

Azt hinné aki először látja, hogy nehéz vele. Néha tényleg. De alapvetően egyszerű, kompromisszum kész, kedves és türelmes. Nőket ócsárolni nem lehet mellette, vagy bármilyen egóépítő próbálkozást. Mert egyből lerombolja. Vagy próbálja ;) Szép napokat hoz, még én is elhiszem, hogy odébb vannak a kötelességek. Egy szigeten élünk. Nyugodtan.

I've seen the Fight club, about 28 times.

Sokkal többször ;)

Este megnéztük Eszterrel, beszélgettünk kicsit, majd kaptam pirítóst.

Lehet mit csinálni, mert nem vagyunk összekötve, néha ő is megy amerre tud, néha én is. Egyedül jó felfedezni a várost. Így is tett és hazatalált. Ő a 3. vendégem. Belőle kapok a legtöbbet, Petivel nevettem a legtöbbet, Andor számít a legtöbbet. Mindenkit szeretek félreértések ne essenek. És nagyon sokat jelent, ha egyáltalán valakinek megfordult a fejében, hogy kijön. Köszönöm. Hármuk fejében vált ez történelemmé, akik lenyomták a gombot, mikor repülőjegyet vettek.

Az erdőt eddig még sosem jártam be hóban. Bár olvadozik, mégis bejártam és kicsit beláttam. Így is nagyon szép, csak a lejtők veszélyesek. Eszter tud aludni, így időm is van kicsit dolgozgatni, teendőket intézni, és nem kell fogni a kezét. Ez jó mindenkinek, engedhetek a pakolászás utáni őrjítő vágyaimnak.

106.

Láttam olyat egy plakáton, hogy erasmusic. Ez arról szól, hogy valami rádióban mondhat mindenki 1-2 gondolatot a hazájáról. Legalábbis én így képzelem a dolgot a hírdetőlap alapján. Átfutott az agyamon, hogy menni kéne, de nem akarom lejáratni az országot.

Másokban látom magamat tükröződni. Mármint személyiség jegyeket látok ki. Amiket az illető hibájának vélek. Igen. Ez én vagyok, a reflektációm. Az országunkat is megtanultam sok szemszögből átlátni. Sok nemzet fiaival és lányaival beszéltem különböző dolgokról. Magamat szinte sosem engedtem megismerni, ahogy ezt eddig is tettem. De aki jobban belém néz láthatja.

A hír: gyógyulok!

Immunrendszerem végre összeszedte magát, vagy csak működtek a csodagyógyszerek. De legalább jól vagyok és tudok aludni. Pár nap és jól összenyálazom majd az ágyat. Van ennél szebb?

Az idő havas, aztán olvadós, majd megint havas, megint olvadós. A héten ennek is vége lesz. Jönnek a minuszok. Sokan a suliból mennek laplandra, én a -22 fok helyett élveztem a 0 körülit is. Hó így is volt :) Nekik viszont nem sok kedvük lesz sokat mozgolódni a hóban abban a hidegben. Nekem pedig lesz időm "viszonylag" egyedül. Írhatom majd a beadandókat.

Zárójel. Senki nem szívleli a Salmiakkit, ez ilyen. Eszed, gyűlölöd, de aztán valahogy mégis megkedveled. Az emlékeimben szép, de tulajdonképpen én sem eszem. Zárójel bezárva.

With straw or without

Eszter sokáig aludt, előtte való éjjelen semmit. Nem tudom mondjuk mire készült ily lázasan :) Tetszik, hogy sokáig alszik és addig jut egy kis idő magamra. Tudok irogatni, filmezni, kajálni nyugodtan, vagy amihez épp kedvem van. Eltöltöttük a napot, főleg még együtt, később kicsit külön utakon járunk. Még nem, ma bemutatok neki pár embert az itt élőkből. Lukonmäki közösség.

Nagyon tetszik, hogy a buliknak címet adnak. Pár napja turkuban mindenkin álarc volt, a mai estén pedig a szívószál fog dominálni. Petrushka és Evicka adta a helyszínt. Előtte felhívtam Thomas-t, hogy mizu merre jár, csatlakozzon. Így hárman mentünk a házi eseményre.

Az esemény témája a szívószállal, avagy anélkül volt. Az ötlet orosz országból jött, hogy hogyan azt nem tudom. De nem számít. Mindenki kapott egy karszalagot, ami fehér volt és azokra X, O, I vagy szivecske jelzést, attól függően mit hozott létre előtte. A jelentések: X - sör, O - feles, I - cigi, a szivecske meg csók, vagy puszi. Tetszik, hogy ilyen kreatívak ezek a csajok.

Mint kiderült a magyarok bírták a legjobban. Máté is ott volt, a szülei pedig pont egy emelettel a buli felett aludtak. Remélem azért sikerült nekik. Jól sikerült az este. Koptak le az emberek, kidőltek, elaludtak, hazamentek. A 3 rohadt magyar meg bírta. Amikor már csillapodott a hangulat és egy kicsit előtte is már átvettem a zene irányítását. Úgyhogy a DJ élmény is megvolt, csak rendes eszközök hiján gyenge keveréssel.. Kb szám végén váltottam, de a tömeg jól érezte magát és kicsit hangot adtunk magyarságunknak is, mikor a hangulat már alvás közelivé vált. Ez a 3 magyar üvöltözését jelenti különféle magyar zenékre. El tudjátok képzelni.

We were arguing in St. Petersburg with Thomas about drinking beers or strong alcohol with straw. We think that with straw you will be drunk earlier. Thomas think it doesn't depend on straw. We want to make experiment about it. So Thomas will have one team and I will have second. And we will see which team will be first drunk. :D Julo will be a referee because he is abstinent.

104. E

A tegnapi (inkább már mai) egész fainos buli után. Be sem állítottam az ébresztőt, úgy voltam vele, hogy minek. Máté hívott, a rezgésre meg feltudtam éledni. 6 óra körül még volt annyi erőm, hogy megírjam mindenkinek az instrukciókat. Szóval olasz ölelés és irány a reptér.

Ennyi magyart egy helyen rég láttam. 2 órára van szeretett városom. Annyira furcsa! Hiányoztok és jajj de jó lesz mindenkit újralátni! 1-es busszal vissza, aztán 42-essel az állomásra. A tegnapi nap után már kicsit ismerem a várost. Hasznos ha az ember szeret sétálni egy nem Leningrád nagyságú városban, persze.. abban sokat kéne!

Ezt a napot Turku megismerésére szerettem volna felhasználni. Ember tervez.. De megjöttek Máté szülei, egy Eszter és egy nagyon jó fej Nóra. Így lényegében kicsit sétáltunk, láttunk kevéske épületet és egy mókust. Ezek a lányok nagyon lassan sétálnak. Ami nem lenne gond, de hamar sötétedik és az egyetlen nap, mikor láthatsz egy igazi Finn, vagy tán közeli svéd várost. A csomagokat természetesen leraktuk az állomáson. Esztike álmos. Nemvagyokesztike. Hamar haza is tértünk, az 1 órás vonattal lendültünk támadásba. Itt élvezet vonatozni.

Korai hazaérés. Tampere city. Általában tervem a tervtelenség, a napjaimra is teljesen illik. Majd meglátjátok, de ha én nem tervezek majd más fog. Valakinek kell.

Nem írtam a suliról mostanság. Csinálom amiket kell, bejárok, csak nagyon közelednek a vizsgák. Stressz meg para :) És azt hiszem Petivel történő egy klasszikus mondatot is kihagytam az eddigi bejegyzésekből, a tollas cigányt. Ez az amerikaiak megtévesztésére használtuk fel, amikor egy konyhában sertepertéltünk. Milyen szép szó.

103.

Kicsit egyedül nap. Azt hittem aludhatok, de nem :) Vagy suli, vagy valami mindig van. Ma orvos néni volt, hogy menjek. Mentem, de egészség nap van, vagy mi a hogy éld túl a sötétet címmel is. Vagy legalábbis valamelyik napra volt ilyen progi. Azt hallottam unalmas. :) meg hogy a finnek egy része valami vitamint szed.. D? Mert a sötét meg az alvás, termelődős akármi. Már elfelejtettem az ilyenek részleteit, milyen jó, hogy a drága vörösöm minden ilyet tud! :) Versenyfutás az idővel, a buszt pont elcsíptem, de le is rohadt az út 3/4-edénél. Nem baj, futok, hiába nem szabad edzeni, a rögtönzött futásaim száma a hónapban egyre több... Mindig van miért. Elértem, elkaptam, jó vagyok. Mire hazatértem megint mindenkit alva találtam.

A tegnaphoz elfeletettem, hogy Tine velem akart jönni reggel, de kiderült, hogy neki mégsem elég 10 perc készülés (otthon hagyta a tárcát), és úgy tértem haza, mint ma. Mindenki aludt, mert ugye visszajött inkább pihenni. Zárójel bezárva.

Petikém akart korán kelni, kis hamilás után fel is tápászkodtunk, bepakoltuk pár cuccomat. Köszönöm barátom, hogy a hazautamat kicsit megkönnyítetted! :) Megszabadultam pár apróságtól. Mentünk a buszpályaudvar felé, ebben az a jó, hogy Tampere - Helsinki-Vanta Airport között közvetlen buszjárat van. Az úton betértünk a Koskikeskusba, legyen mit hazavinni a csajoknak. Majd pályaudvar. Könnyes búcsú, a viharba hiányozni fog ez a kis sznob :) Atyaég mennyit röhögtünk az utóbbi napokban. Vagy inkább az egész héten. Szeretem, ha valakivel lehet. A nevetés az egyik legszebb dolog a világon! :)

A napi terveim között szerepelt, hogy megcsinálom a transport feladatot, elmegyek Turkuba, hepajkodom Mattiával. Nem egészen ahogy szerettem volna, de minden összejött. Tine a legédesebb, majd meglátjátok ha bemutatom otthon. Kicsit egyedül voltunk, mi lenne velem nélküle? :) Filmezés, megnézte mikor megy vonatom. És kapkodni kell. Csak elértem, köszönhetően neki. A vonaton befejeztem a feladatot, ami a repülésről szólt és egyébként szerintem tök izgi volt. A repülés annyira durva, hogy oda-vissza annyi CO2-t bocsájtunk ki, hogy azt ha próbálod visszanyerni.. Azzal, hogy ott egy éven át bicajt használsz land rover helyett, 8 kilométeres útra, akkor sem tudod behozni. Hihetetlen. Ez egyébként érthető volt?

Szóval a vonaton befejeztem az utolsó simításokat is. Megérkeztem Turkuba és a kislánytól akkora sms-t kaptam a tervről, hogy juthatok Mattiahoz, hogy lényegében semmi mást nem kellett igénybe vennem. Semmit. Kicsit megismerhettem Turkut. Csak kicsit. A másnapra terveztem a város bejárását, amikor világos van, de csak részeredményt értem el. Megérkeztem a rajkkatura?? Vagy mi a vihar volt a neve, miután elhagytam kb az országhatárt a busszal, a sivatag mögött volt a TUAS :) És Mattiával el is kezdtük hamar a bulit. Felmentünk a franciákhoz, megtudtam, hogy Majomba megyünk és álarcos "bál", inkább buli lesz.

A zenéről annyit, hogy Saha (jobb napjain) és Ruma keveréke volt, ami az ízlésemnek nagyon imponált. Olyan nők voltak, hogy hihetetlen. Nem is olyan sz.. város Turku. Tampere mindig szivatja, de talán csak a nők miatt ;) Jó parti volt, bár nem akartam sokáig maradni. Azonban egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy vége a zenének. :D 4 óra volt, a bulinak vége. Kabát, kimenekvés és betámadta mindenki a közeli kajáldát, hadd jussunk éjszakai élelemhez. A sorban az élelemhez találkoztam egy Daniellával Szegedről! Kicsi a világ. Ja egyébként a bulihely is, a kajálda is a főtér mellett volt. És egy kedves németet is megismertem. Hogy a francba vagyok ezekkel ilyen jóban. Miért velük?

Taxival hazalibegtünk és aluka. 5 körül? 6 körül? Magam sem tudom. Pár óra múlva találkozom Mátéval meg Eszterrel. Mattia, köszönöm a partit, a matracot és a meleg vendégszeretetet!

102. P

Visszanéztem pár bejegyzést. Elég sírós :) Ne is törődjetek vele :) Néha eltöprengek ki olvashatja ezt a lassan már (igen unalmas) könyvet.. Szerintem a lányaim, meg a ladás kölyök :) Vörös tündér és drága szüleim.. esetleg még, akinek nincs mit csinálnia, vagy akinek közös élményei vannak.

Utolsó teljes P nap, arra kéne fordítani, hogy tegyem a beadandókat, nem lehet. De a reggel megalkottuk az ecotoxicology felafatot csoporttársaimmal. Jajj de szép lett. Édzsen orindzs a témánk, esetleg majd belinkelem ide valahogy, ha már előadtuk (ez jövő szerda lesz). Szóval Petikémmel a terv, hogy bejárunk még pár elmaradt helyet. Ezek a nagy tervek lettek volna, ilyenek, hogy Lahti síbánat, meg Helsinki, mert szép. És találtunk ott egy két gyönyörű példányt.. De nem így alakult. Lahtit hamar kiiktattuk, mert az nem van az olyan közel a városhoz és kitérő, szal annyira nem izgatott, majd beiktathatjuk helyette Hervantát. A gyakorló valamit. Nekem már az is akkora, hogy seggen csúszva sem mernék lejönni, ha alatta medence lenne, na jó.. akkor talán igen. Helsinkis tervünkkel pedig vártunk még, mert ment a nyamnyogás, mi legyen, hogy legyen, azonban nem találtunk szállást. És közben a normális lakótársammal kezdtünk ünnepelni és főzőcskézni. Ugyanis a szülinapja van/volt :) történetmeséléssel is ugrálok az időben, tán pont ettől zavaros. Bocsi.

Szóval kománkkal elkezdtünk a rögtönzött szülinapi partit. Jöttek a hülyébbnél hülyébb ötletek, hogy miket tegyünk, hogy csináljuk. Azonban végül nem mentünk el (és megspóroltunk egy kis pézt, amit az előző napokon vertünk el junkfood-okra). Jól éreztük magunkat inkább itthon, hallgattuk a jó kis mélynyomós hip-hop-ot.. Ejj, de rég hallottam ilyeneket. Jóféle volt, szép hangos. Ibo Otu.. Barátunk hamar lecsillapodott, hajnalban dolgoznia kell. Egyébként sokszor kellett rákérdezni, csak hogy a helyet megtudjuk, ahol dolgozik. Nem mert nem mondta el, hanem mert nem értettük. Tollas barátunk sem zavart. Rögtönzött hepaj, menjünk be a városba. Meztelen híd, csatlakozott Tine. Aggódom, mert egyre többet tölti az idejét hülyékkel. Bár a hülyék meg egyre többet pasiznak :) Ettünk egy hesburit, van pénz, ha már nem megyünk Helsinkibe. És haza. Azonban, ha már jövünk Peti bevetette a hervantás ötletet. Kisit báj dö véj, estett a hó is!!! Csak hogy lehetetlen legyen elképzelni.

El is mentünk, mert miért ne.. Korom sötét, de a hó miatt nem vészes. Kicsit látunk. Asawuo barátunk már ugye dolgozik, mi meg megyünk a sítörténethez. Attila sosem tudja merre kell menni, de néha azért igen. Megtaláltuk, MAJDNEM felmásztunk :) Petikém, végre valakiben vállalkozó szellem. aztán jöttünk haza mókásan. A kis német vágtatott, mi pedig próbáltunk nem meghalni szuperül csúszós téli cipőnkben.. Egymást dobáltuk kicsit, egymást lökdösve gurultunk le a hegyről. Nem mintha magamtól nem estem volna el. Szép nagyot repült a hesburgeres zacsi a belefagyott kólával mindenféle segítség nélkül is. Kopottan, nedvesen hazaértünk. És eljött a búcsú napja..

101. P

Nem bírtam aludni, de nem is baj. Van ezer dolgom és az idő is szorongatja a lompost, szal alkotni kell. Elmentem orvoshoz letisztázni a mizut. Elintéztem mindent amit kellett, ezek a finnek állandóan tesztelgetnek. És mielőtt mintálhattam volna találkoztam drága feleségemmel, aki mechanika óra előtt betévedt a laboratoriokeskusba az éves rutinra. A véletlenek!

Haza, mindenki halott, vagy csak meredten fekszik. Jó alkalom ez egy ágyba reggelire. Petike annyira elvan vele (vagy csak ilyen hüle), hogy egész nap nem eszik ezután. Kicsit retusáltam a blogot, rendbetettem, vagyis frissítettem párat (oroszo-ig), majd jöhetett az oskola. Egész jó volt. OUT OF ORDER.

Mondtam komámnak, hogy jöhet nyugodtan, mert sokáig leszek. De nem. Inkább itthon maradt, ha elvettem volna a netbook-ot, tuti meghal az unalomtól. De a fb megmentette az életét, tudta fűzni a csajait a fárasztó szövegekkel. Megnézhetett volna bármit. A környéket, hervantát, az erdőt, a síb_szást, bármit. De nem. Jó meleg internettel került közelebbi viszonyba és ennyi. Aztán meg csodálkozik, mikor más fáradt és nem akar este pörögni. Suliban is el lehetett volna, és virtuális nőkön kívül tán láthatott volna igaziakat.

Mindegy, nem hát nem. Csak ha én korán kelek, néha pihenni is szeretnék. 14-től megint suli, semmi extra, kiderült, hogy nem is hiányoztam még... Az ívecske szerint. Remek :) De a programok sűrűsödnek. Jönnek a zh-k, vizsgák, egyre több határidő közeleg és sok a beadandó is. Ó jajj. Finn óra meg vizecske. Buszon összefutottam Virváékkal is.. Mindenhol ismerős finnek. Aztán írtam pár embernek, hogy irány a passion. Elnyesztem és Zsófinak is írtam véletlen. De mivel úgysem olvassa a blogomat így írhatok bármit. Ugye?? :D Visszakaptam a gulyáskrémet. Mindegy, ittunk egy pohár tartalmat aztán mentünk haza :) Ennyi a nap.

100.

A századik napom az országban..

..nyugalom van.

99. P

Kicsit lenyugodtunk. Végre.

Ma nincs buli. Végre.

Gyengélkedés, pihengetés, regenerálódás.

K..... sokat röhögünk, kivagyunk egészségügyileg.. Mindenünk fáj, has, hát.. Szerintem ennyit nem nevettem Finnországban, mióta kaptam egy kis Budapesti hátszelet. Holnap már a kezünk, vállunk is rohadtul fog fájni. Izomláz minden izomban.. Mindjárt kitérek rá, miért.

Lehullott az első hó, úgy bizony! Beállítottam a gépen, hadd lássam az otthoni időt is. :) Az ittenivel együtt. Ez a hét végére 0, 17-ig fajul majd. Otthon pólós idő, itt kesztyűs, nagykabátos. Ez van, de ne féltsetek, tudtam mire vállalkoztam!

Esténk most sétával telt, havgolyóztunk amennyit illik. Szobrokat dobáltunk, képeket, örültünk a hónak, pár hét és hogy fogom utálni.. Vagy nem? Jön a melegedés ide is. Különböző célpontokat keresve bejártuk a város azon részét, melyet Peti eddig nem látott. Dobáltunk két fejű nőt, elektromos hirdető tévét, pucér embert, golyóbúrát. Elment Tini.. és hiányoljuk. De megemlékeztünk róla az első havak idején! Képek a közösségi oldalon. Képek születtek, majd megosztom.

98. P

Kihagyjuk a nappalokat, éjjel kelünk.. legalábbis úgy néz ki. A sötétség egyre inkább terjeszkedik. Ha nem kezdjük a napokat korán átaludjuk a világost. Ma ismét eljött egy kis túra ideje, meglestük a Pyynikki tornyot, itt ez szintén kötelező. Alapvetően Ti/ne-ni-ékkel akartuk megtekinteni, de ők egy olyan 3-4 órával előbb megnézték, mielőtt mi kikeltünk volna az ágyból. Ők a norvég sapit hagyták inkább a kínai kajáldában. Nem baj, sok csaj van, aki édes és lehet vele pörögni. Már gondolnom kell a mindenféle női ellátásra is, mert a sznobizmus a 10 eurós kajálások és az állandó szövegelés kikészíti az embert. Carinával és Stefivel tekingettük meg első nappali programunkként a Pyynikki kilátást, vagy inkább naplementét.

Szuper hamit toltunk éhes bendőnkbe és ez a szomorú nap, mikor Tini elmegy. Vagyis utoljára látom itt. Öröm volt megismerni, ismét egy szép, lökött, aranyos német.

Az este is velük jött. Hát ha este kelünk könnyű! Megint házibuli -> Carináéknál, meg Thijséknál. Elcsaltuk a lakótársamat is, beszélgetős est, aztán át Lapinniemibe, mert ott egész szintes buli van.. Vagy inkább sokszintes, sokemberes.. és Ruma. Általában ez a bulik központja számomra! Megint nagyon jó volt. 4. Lakótársammal pörögtünk, leitattuk Petivel.. Aztán nagyjából minden nőre rámászott. Ezen a napon jött össze ká betűs ismerősünk még egy csávóval. A hivatalos krva díj nyertese. Az este eltelt, hatalmasakat röhögtünk, pörögtünk. 4. napon egy vonalban. Ibu Otu!! Ásáwo!

97. P

Welcome to Tampere barátom. Amint feltápászkodtunk első kívánságunk valami kaja volt. Betámadtuk hát a Rax-ot. Jóféle hely, és mekimenü helyett annyit tolsz amennyit akarsz. A minőség nem ugyanaz, de ha nem vagy kákabelű simán visszajön. Eztán tettünk egy karikát a városban. Alig teltek még a napok, de Peti hamar rátalált a világra. Világlátott kölyök, az angolja is legalább 90%-os. Többé-kevésbé mindenki érti, csak nem mindig helyesen beszél. Szerintem az én szintem is ekörül van. Értenek, de kavarok. Ez nekünk nehéz, mert első szám 3. személy ő, nem er, sie, es, vagy he, she, it, vagy bármi ilyesmi. Hamar megláttam Petiben az erőt :) Ezzel a sráccal az életben semmi probléma nem lesz. Jó helyre kerül és elér mindent, amit akar. Nem mindig teszi, ami helyes, de a szíve a helyén van.

És nem kitöröltem, amit már megírtam? De. Az ilyen szokott zavarni. Mindegy megpbálom rekonstruálni. Buszozunk rengeteget, mert ingyen van és jó. Kihasználjuk a kártyát, ha már van. Mi legyen a mai terv? Buli.. Már kimerültünk, semmi kedvünk a bulikhoz, nincs erőnk. De az élet nem habostorta, és nem áll le. Menni kell. Muszáj, péntek van. Házihepaj a progi hát Kevinéknél. Az ottani este pedig folytatódik a Sahában, érezze már jól magát vendégem, nem? Neki az onella, love hotel, ilyen helyek jönnének be. De ez is tetszeni fog, csak lájtosan diszkósabb, vagy sznob. De szerencsére nincs hivatalos exchange party és akkor meglehet, hogy elkapjuk a jó zenéket. Így lett. Furcsa, de viszonylag jó volt a zene, Shakirát is CSAK egyszer nyomtak. De nagyon jól éreztük magunkat. 3. Éljen!

96. P

Espooban ébredtünk, Peti mikor ezt megtudta igencsak felcsillant :) Szemei lángoktól égtek, tud örülni, ahogy már említettem. Manu megkérdezte még este, hogy vele megyünk-e világot látni, vagy inkább tovább aludnánk. Az alvás itt ritka, szóval az utóbbit választottuk. Ő pedig rajzolt nekünk egy térképet, hogy mivel és hogyan juthatunk el a városba és adott egy Helsinki térképet a tényleg szép dolgokkal, amiket megnézhetünk.

Hamar visszaértünk a citybe és a csomagok megőrzőbe telepítése után összefutottunk a Leányokkal, akik valami szigetféléről, meg turkuból, meg iszákos hajóról, vagy a vihar tudja pontosan honnan tértek vissza. Kajáltunk, egyeztettük a térképeken felvázoltakat. Ők már egy részét bejárták így azzal kezdtünk, ami mindenkinek új volt. A stadiont néztük meg, meg a 23 emeletes tornyot amellett. Szép volt, jó volt, az a rohadt Mannhein meg mindenhol ki volt matricázva. Beláttuk az egész várost, jó kiinduló pont. A város még mindig kicsi.

Megnéztük pár még bejelölt pontot. Egy randa fém valamit. Pár épületet, vonatállomást, parlamentet?, templomot, légszennyezettség mérőt, medvemaradékokat papírból, néhány állatot kihelyezve itt ott amott.. ilyen volt 2 medve, 2 zsiráf és egy réMszarvas is. Bejártuk a várost.

Az új helyek után visszatértünk oda, ahol a lányok már jártak. A kikötőbe. Ez volt még a vágyam, meg hallottunk mindenkitől, hogy van egy sziget a közelben és ej de szép. Így elmentünk és valóban az volt. Partocska képek, ágyúk, erődök. A sziget neve: Suomenlinna. Benyomok egy képet a hangulatról. Ez a Peti-Tini vendégpáros nagyon jó volt. Szerintem.

Láttunk mindent amit akartunk, szeretünk hajókázni, főleg semmipénzért. Milyen lehet már egy szigeten lakni? Oké, hogy a főváros mellett. De akkor is szigeten. Erre emlékezni fogunk, mikor a finneknél hajókáztunk, így lesz. Szinte új ismeretként ért, hogy a kikötőben már voltam. Sokszor voltam már a városban, átutazóban. Még egy metrózást szerettem volna és összejött. Meglestük milyen, szerintem szebb, mint az oroszoknál :) ÉS sem ellenőr, sem beléptető kapu. De úgy véltük a napi ticket megfelel. Vonattal vissza kedves városunkba. Tamperébe, barátom elcsodálkozott a vonaton is.. Hát igen, hozzánk képes halk, és gyors. Ugye milyen szokatlan? Annyi a különbség, hogy itt mindenki fizeti. Mondjuk nekik van miből. Közölni akarta a lányokkal is, hogy milyen gyors és halk a vonat. De minek.. Klasszikus mondat született: Neked mondhatom, német vagy..

Immáron nálam, Petinek tetszett helsinki, el sem akart jönni, de mikor tampere fényeit megpillantotta ez a város is a szívébe férkőzött. A második mókás est szeretett komámmal a klubi nevű helyen. Még sosem voltam ott, a zenére annyira nem is emlékszem, de régóta akartam menni. Jazz happening Tamperében! Előtte Passionban voltunk, oda mindenki eljut az első napokon itt Tamperében. Peti beleszeretett a Lonkero-ba (ez a long drink). Jó volt az este, lapinkaarin nyugodtunk le. Jazz!

Peti jön

Mióta itt van úszik az idő. Nem mindig pozitívan, de szerintem mióta itt van röhögtem a legtöbbet Finland-ben. Hogy milyen előkészületek zajlottak érkezése előtt már homályosak. Tini látogatja Tinét, az ilyen embereket szeretem. Őrültek, mint én. És így 4en járhatjuk a vidéket, ha épp úgy hozza a kedv. Az előzőkhöz még annyit, hogy a bajok leírása gyógyít :) Ahogy ezt okos pszihomókus bácsik már azelőtt is megmondták.

Iskolában összeültem a csoportommal, hogy összerakjuk a csoportmunkánkat. Ecotoxicology, 5 kredit és a csapatmeló 40%-a lesz az év végi jegynek. Jó, hogy szóltak.. megcsinálhattam tegnap este, sok anyagot találtam a témáról. Ami az Agent orange. Azt hittem nem igazán vagyok összeszedett, de kiderült, hogy a magyarok keményebbhez vannak szokva, ennyit a finn iskola erősségeiről. Ami erőssé teszi, szerintem pont könnyít. Ha másokkal együttműködve dolgozhatsz több perspektívát megismersz, teljesen más lesz az eredmény. Többet kihozhatsz magadból. Jobban dolgozol, többet megtudsz és könnyít is. Mindenki küszködött vele, Tiina kb 1,5 oldalt hozott össze több napos munkával és sehogy nem talált több infót (jobb vagyok internetben), Aura pedig 1 egész oldalt se 7 órás munkával. Ők írják a vegyi anyag részeit, meg a következményeket, én a történelmét írtam.

Kis pakolászás után irány a Rautatieasema (ez lesz Peti kedvenc szava), "Welcome to Finland" csomag beszerzése után indultam Helsinkibe felvenni komámat. Mindig sír szegény, de tud nagyfiú lenni, ha akar. Kezdjük azzal, hogy elb_sztam az időt. Beszéltem Manuval, előágyaztam a terepet, de az idő miatt nem olyan elegánsan jött ki a dolog. Folyamatosan időutaztam az oroszoknál, egész megkavartak. Számításaimba nem vettem bele, hogy otthon más az idő és mikor Peti érkezett még a vonaton ültem nyugodtan, hogy van még 1 órám odaérni és lesz egy kis időm Manuval idézgetni a régi szép időket. Ezekre az időkre pár percet tudtunk összehozni, olyan mint volt. Tündéri.. Ő volt tán a legszebb az EILC-ről, de a kedvessége is hihetetlenül lenyűgözött. Á hát ki sem tudom fejezni mennyire édes volt. Talán példákkal. Ezen a napon írtam neki, és ő szó nélkül beleegyezett, szerda estei érkezésemet az állomáson várta, csütörtökön reggeltől pedig sulija van és 14től pedig zh-t ír, abból, amit 2 hete bukott. És egy percig nem adta jelét annak, hogy zavarnám (vagy zavarnánk Petivel). 3 napja tanult, a felét már tudta is, bátorítottam, hogy menni fog. De azóta elteltek napok és sajnos nem kaptam visszajelzést.

Felszedtük Petit, és Nem hozott sok csomagot, aminek szívből örültem. Férfiak vagyunk, vagy mi :) bevásároltunk egy jó tésztához és beszereztük a 12 eurós napijegyet is. És irány Espoo. Petin azt éreztem, hogy örül, hogy viszontláthat. Örül Finnországnak. Vannak érzelmei, többek, jobbak, mint például nekem, persze bizonyos terepeken vannak lemaradásai. De már látszik rajta, hogy nem lesznek gondjai, még fiatal, a baromságait kinövi és semmi nem fogja megállítani idősebb korában. Remélem összejön neki az élet és eléri a motorcsónakos dolgot is. Ne kelljen már hazudni a nőknek, hogy versenyző.. :D

Espoo is szép, Helsinki is szép. Látszik, hogy nem orosz. Látszik, hogy skandináv főváros. A főváros jelleg mondjuk csak a metró, valamint villamosok létezéséből tudható, szerintem rendkívül kicsi főváros. A holnapi napon bejárjuk az egészet és úgy érzem Helsinkiben nincs is több dolog, amit látni lehet. Ennyi elég és teljes mértékig kielégítő. Manunak igaza volt, Helsinki kicsi :)

Amarilloval zártuk az estét. Kingáék is odajöttek (akivel Szentpéterváron találkoztam), de nem sikerült összefutni. A betegségem is volt az oka, de igencsak ellágyult a tudatom estére. Annyira kimerültem, hogy majdnem bealudtam a bulihelyen. De egy finn leány ült szemben Petivel és szóba jöttem. Ekkor pozíciót váltottam és hiába voltam szinte kómában láttam, hogy ez a lány nagyon szép.. (igen, Petivel a sétálások közepette ez már régen feltűnt, ennyit rólad meg a dagadt finnjeidről kedves Viktor :)) Beszélgettem vele és végre megismertem egy szép finnt. Lesz hova visszatérni, legközelebb most álltam a veszélyes tényekhez, hogy nagymamámmal ellenszegüljek. A nehogy Finnországba kelljen menni esküvőre mondatra reagálva. Manu ugye végig velünk volt :) Ugye megmondtam, hogy édes. És mentünk haza 2 előtt az utolsó busszal, kicsit jobb az északai élet, mint tamperében. A buszok pedig drágábbak.

Rules of life

Az élet rohan. Nem áll meg sem itt (Tre), sem ott (Bp). Kavarognak az érzések, gondolatok. Beleláthattok a fejembe. Biztos jó érzés. Ki lehet használni a megszerzett tudást. Az oroszok után csak arra tudok gondolni, hogy a mi kis narancsos országunk is nagy ütemben ezt az irányt követi. Jön a diktatúra, emberek éheznek.. Alakul ez a következő népességnövekedéses problémát megoldó hadügyi helyzet. Remek lesz. Ha meg majd a vizet is belevesszük (azért harcolunk), remélem már élni sem fogok.

Információt lehet tudni vagy nem. Az infó tán hatalom, de mindenképp megváltoztat. Egy adott információ tudása erőt adhat, vagy elvehet. Bennem a tegnapi nap visszajelzései, valamint az elmúlt időszakban megtudott információk kavarognak teljes erőből. És ugyan lenne más dolgom, mégis kifejtem. Próbálom kifejezni magam.

Vajon büszkének kéne lennem, vagy szégyellnem magam? Nem a magam tapasztalta élményekről írok. A közelemben levő emberek, vagy inkább a hozzám közel állók. Ahogy áramolnak az információk rólatok annak nyilván örülök. És jobb az áramlás. Mindig jobb a kilengés.. a fent-lent, mint a folyamatosan sárban úszás. Érzelmi többleteket ad. Negatív, vagy pozitív, mindegy. Lényeg az erősség. Vannak akikben csalódtam, kisebb nagyobb ügyek. Vannak akikre büszke lehetek. És persze (nekem talán a legrosszabb), mikor ezek összemosódnak. Természetes folyamat, hogy mindenki más. Mások a gyökerek, mások a minták, amiket követtünk és követünk életünk során. Nekem ez személy szerint azért rossz.. Mert nyugtalan vagyok, egy meg nem álló gyerek. A problémáim száma végtelen, habár tulajdonképpen néha valami apró bolhából is tudok :) Hihetetlen. Szinte el se bírom hinni. De ha jobban magamba nézek elhihetem. Nem bírok megállni, nem akarom elfogadni a már létező formákat, teóriákat. Mindent magam felépíteni, először persze lebontani: belenézni és átlátni. Ezeket vajon kívülről látni rajtam? Maximum ha elvékonyodik a határ.

A legfőbb bajom, hogy mindent át akarok látni, persze nyomi kis törekvésem sosem éri el végső célját. Ha egyáltalán tudok célt. Talán nem is akarok mindent megtudni. Mást viszont akarok: Le akarom írni a gondolatokat, érzéseket, törekvéseket. Könnyebbé, átláthatóbbá tenni. Persze sosem fog menni (talán menne, de mivel nem hiszem el, biztos nem fog). Einstein is ezt akarta. Csak ő közelebb volt hozzá és más volt a terep.

Ha tervezgetek koppanok. Néha imádok szöszmötölni, fura. Terveimmel köpnek arcon a legjobb barátaim is. Ha terv nincs, nem erőltetek, próbálok irányítani vagy elúszunk, vagy az irány lesz a sehova és semmi. Bro's before Ho's. Egyoldalú a beágyazás, de majd jönnek jobb idők.

Rule of life. Friends before females. Many males who become pussywhipped will break this rule by hanging with their girlfriend over hanging with their male friends.

Vajon büszkének kéne lennem, vagy szégyellnem magam mások miatt?

Néha nem tudok mit kezdeni az élettel.

Ezután

November 1. Rohanás, és persze a nem kívánt behatások. Még mindig nem bírok aludni, ettől az istenverte köhögéstől. Hiába vagyok hulla fáradt és fekszem le későn, így sem megy. Elegem van az utazásokból, főleg a 10 órás 1helyben üléstől. 1 héten belül 3szor játszottam ilyet. Ahogy az időutazást is. Fárasztó. Kicsit organizáltam a helyzetet. De még mindig rom. Pl a szobám. Egy gatyám sem volt tiszta, de nem baj irány a suli, mert ugye ott olcsó az ebéd. Jurajjal faltunk egyet a sok sorban állás után. 2sorból álltunk ki a csak készpénz felirat miatt, amiről persze fogalmunk sem volt, hogy mi az isten az. A lényeg a snowboard gatya :) Mosás 2 adagban, minden tiszta. Még az ágyneműm is. És csak 1 inget sikerült kifelejtenem.

Berohantam a városba (egy részen szó szerint) és bebizonyíthattam magamban, hogy a félórás mosóprogramnál nem sokkal több idő alatt meg tudom tenni ezt a kis utat. Tininek varázsoltam át a kék csodámat. Nem baj ha nem érted, ha meglátogatsz megérted. Aztán fetrengés, behatások. Megtudtam egy határidőt, nem sokkal előtte, ahogy lenni szokott.

Aztán nem lettem jól. Könnyű út, mi? Sosem fogsz felnőni. Én meg bíráskodom és ugye az aranyigazság. Minden probléma akkora, amekkorát csinálsz belőle.

Éreztem a késztetést, először mióta itt vagyok, hogy magányomban (bár nem ez a probléma) meglátogassam a játszóteret. Előtte átmentem a csajokhoz, Stefi, Carina, hogy megköszönjem. Kedvesek voltak, én pedig szívességet kértem. És ahogy megtudtam nem igazán sültek úgy el a dolgok. Nem baj. Nem hiába égetem le magam. Ég a pofám, belesz_rnak a terveimbe. De akkor mi a f...nak kérnek terveket???? ÉS persze csak nekem van bajom. Én kérek tök fölöslegesen bizonyos dolgokat. Tini és Tine is átjött, ettünk. Csináltak Kasespeclet, vagy mi a vihart. Kellemes este, Tini is nagyon édes, ahogy előre sejtettem. Egész megkanultam.. Geil....

Санкт-Петербург

Utolsó reggel, szintén reggelivel nyitva, de annyival már nem sietve. Sajnos nem jól kezdődött a nap, sír komoly hangulat, félreértések és kavargások. Nem is tisztáztuk a helyzetet. Hogy mekkora majom vagyok viszonylag sokáig. Egész a check out-ig. Mire reggeli után visszatértem a szobába már a kabátom, táskám és pár kacatom fogadott csak. Az istenit, hogy mindenkit mindig megbántok.

Aki ismer valamiért mégis szeret, lehet, csak nehéz. De megbékéltünk, kibélültünk és magányos sétám helyett elmehettem a 2 némettel bejárni az orosz metróhálózatot, ennyi vágyam volt még. És nekik köszönhetően sikerült. Közben végig énekeltem az ellopták az oroszok a tankot, valamint a Kazahstan is the greatest country in the world dalt. Nagyon szép, az egyik legmélyebb "Európában", a világon? De mint metró kicsit kiábrándító volt. A kocsik ugye mondanom sem kell a mieinkkel azonosak, csak felújítva, szebbek. Legalább nem roncsnak tűnnek. De ismét egy falat otthon..

Volt olyan megálló, ahol a metróajtó és a megállóban lévő ajtó!!-nak is kellett nyílnia, ilyet még sosem láttam. Mint egy bunkerben.. Vad. Azért építették nagyon mélyre egyébként, mert minden mocsaras volt, így muszáj volt mélyre ásni. A jegy 22 rubel (avagy baszás), ez kb 150 forintnak felel meg és használod ameddig akarod, vagyis, ameddig ki nem jössz a metróvonalról, de oda-vissza, átszállva, addig ameddig akarod. Szép hosszú járatok lefelé, a beléptető természetesen nem 2 ajtós kanc__ány volt, hanem gép, ahogy már illene egy felzárkózni akaró várostól. A metró téma (ismerve az otthoni helyzetet) mindig felidegesít. De csak leszálltunk és bejártuk kicsit a külső részeket. Láttuk a könyvtárat, a Lenin szobrot (amit még szerettem volna) és parkszerű helyeket is. Szeretünk sétálni.

Aztán irány haza, kis útvesztés, de csak meglett és már ültünk is a buszon back to finland. Itt Mátéval szinte egész úton beszélgettünk. A határ előtt még oroszországban mentünk forgalommal szemben. Ilyet még sosem éltem át, egyébként ez pontosan tükrözi az oroszok vezetési stílusát. Folyadék nélkül próbálgass meggyógyulni. Az inhalátoromról beszéltem már? Majd fogok. Még határ előtt összeszedtem a bizonyos kreditet, amivel még tartoztam az országnak, a buszvezetők ezalatt sefteltek az alkohol dílerekkel. A finn határon még annyi volt vicces, számomra (ami azért valamit mégis tükröz), hogy egy kis előszobán kellett átmenni. És egy határőr állt ott, egy kutyával.

Nagyon tetszett, a kutyus, és nálam nem volt drog, de azért néztem, hogy mit tenne vajon. Morogna? :) Hosszú út 2 megállóval Tampere előtt. De végre aludhatunk.

Még annyit, hogy kisebb időutazásban vettünk részt. Otthon ugye -1 óra. A finn idő +1. Oroszországban a határ után ismét +1 lett, otthonihoz képest +2. Közben pedig át kellett állítani az órákat, ami -1 órát jelentett. A laptop, telefonok hülyülnek, még jó, hogy volt idő rendbe tenni a számokat. Hétfőn ugye nincs tanítás. Vissza a buszon pedig ismét -1. Az otthoni pedig még mindig -1 :) Szerintem jó sztori. Ez volt az orosz időutazásom története.

Sankt-Peterburg

Hú de korán van. Megint, kéne már egy kis pihenés. Hiába a spontán bulik a legjobbak :) Szombat, ma már hivatalos buli van. Egy napot "házibuli feeling"-gel töltöttük, de ki kell mozdulni, hogy lásd az oroszokat. Többször kimentem csak úgy céltalanul az utcára, ha volt időm. Tamperében is emiatt mászkálok néha csak úgy. Úgy érzem így érintkezem a kultúrával,vagyis legalább megadom az esélyt, hogy újat lássak. És sosem tévedek.

Hatalmas a város.. Az emberek. A tömeg. Sok. No vissza az élményekhez: Buszos kirándulás a belvárosban, egy-két látványos épülettel, templommal. Ez ingyenes és választható program volt. Abszolút megérte. :) Igen, a fáradtság miatt gondolom. Meg az árak miatt kalkulálnak ezzel az eshetőséggel. A sok olcsó vodka miatt kidőlt finn, aki délutánra tér magához. (Christian pont ilyen lesz, mikor a holnapi reggelen benyitok a szobájukba). Szerintem ez érte meg a legjobban!

És ez volt a legjobb nap is. Megtekinthettük az Auróra környékén a vizet. Buszról leszállva azonnal tukmálták volna ránk a sapikat, igazi hód, meg mókusszőrből. Én is vettem volna, de gagyit nem akartam, sokat meg nem fizetek. A víz környéke szééép, beletettem a kezem az orosz vizekbe :) Háhá.. Gyűjtöm a krediteket (kreditnek minősül a public vizelés is). Gyönyörű. A Peter és Paul erődöt is bejártuk. Megtanítottam Carinának a fáradt és éhes vagyok-ot. És saját élménykészlete gyanánt hozzácsaptuk a másnapost is. Az erőd a legrégebbi a városban és valójában sosem támadták. Az oroszok már csak ilyen gyanakvóak. Azok voltak és azok is lesznek.

Ezt már a cián-arany színű randa épületben is hallottuk, hogy azért van képük az ütközetek eltusolásához: Az emberek harcolnak a NAGY vezér, pedig a kastélyban lógatja a lábát, amikor pedig már nincs veszély megy a helyszínre ünnepeltetni magát.

Kaptunk még egy extrát, amit még az idegenvezetőnk sem tudott. Minden szombaton az erődben lőnek egyet. Mióta a város létezik és részleteket nem kaptam ugyan, azért nem nagyon hiszem. Az oroszok is jöttek nézelődni, szerintem megszokhatták volna. Sajnos a hülye lökdösődésük, meg rinyálásuk, hogy szonja így úgy megzavarta elegáns tűnődésemet. Fogalmam sem volt mi lesz a program. Meg hogy mit lőnek, meg hogyan. Egy ember kijön és lő egy puskával, nem nagy dolog, de megpróbálom élvezni.

Nem egészen így történt. Elbarikádolt sarokban az erőd egy kellemes részén. Katonák és zenekar. Nem egészen erre számítottam, de jobbat kaptam mint hittem. Mindenki jobbat kapott, mint amilyet hitt. De a hülye kis magyar azért mégiscsak a saját történelméből kapott vissza. Láthattam elsőként a hús-vér embereket, amint az erőt (A nagy oroszokat) képviselik. Kicsit bele is borzongtam, látni az erejüket, teljesen más. A könyveknél a képzelet diktál, magammá tenni igazán csak úgy tudom, ha átélem. Láttam, hogy tudnak összeszedettek lenni, ha akarnak. És bámulatos volt az előadás, zenére, parancsra mindenki együtt mozog.Totális zűrzavar helyett most pontosság, erő, és felkészültség jellemezte őket.

2 "műsorszám" között és harangszó után sütötték el azt a bizonyos fegyvert. Ez a vár oldalában egy ágyú volt.. Hatalmas robajjal, megadta a hangulatot, hogy átszellemüljek és átérezzem a harci zajokat. Minden megborzongott, az emberek hajába az apró hamu darabokat láttam leszállni. Ennyit a puskalövésről, amit hittem. Így szebb volt, abszolút a legjobb program volt, amit az országban láthattam. Sétáltunk, láttuk a tornyot aranyból és aztán egy ilyen katonai bemutatóba csöppentünk. Ami mellesleg a legutolsó volt az évben. Ezért nem kellett fizetni, de ez érte meg legjobban. Az egész túrában ez volt a legjobb. Mondjuk a metró látványa sem lesz majd semmi..

Az erőd után megnéztük szintén választható opcióként a St. Isaac Cathedral-t. Az árakat nem tudom hogy vették az oroszok, azt hittem hitaposott utakon fogunk lépkedni, de minden ilyen opcionális hely előtt elkérték a diákot, hogy olcsóbb legyen. Na, ha mi nem kapunk vissza, és már vizettünk érte, akkor hogy is van ez?? Ezek ilyenek, amivel tudnak lehúznak. Hiába mindenki ugyanígy megy Szentpétervárra (Mindenki! Ugyanígy!) mégsem tűnik eléggé megszokottnak, vagy kitaposottnak a megvalósítás. Azt hittem a rutin erősíti a színvonalat. Szép volt, ez is megérte. Ide sokan már nem is jöttek. Én igen :) És tudtam is kit szeretnék idegenvezetőnek, de nem megkaptam egy másikat? Kb 5 emberrel, de azért átbattyogtam rendeltetés szerű helyemre és hallgattam az érdekességeket.

Kis körbejárás után felmentünk a "tető"-re és onnan tekinthettünk le a városra. Ahol a francia koma (Lena pasija) azt mondta nem is olyan szép így. Nekem azért tetszett, a magaslatok mindig nagyon tetszenek. A 400 vagy mennyi lépcső megrémítette az embereket, engem annyira nem érdekelt. Kb lefelé tűnt csak fel, hogy már egy ideje jövök ugyanúgy. Amikor felmész csak felmész, de lefelé nem akarsz leesni de mégis gyorsítassz, nem? Kicsit mászkáltunk, kavarogtunk és..

Találkozó a Hermitage múzeum előtt. Itt találkoztunk kb mindenkivel, ez benne volt az alapjegyárban (legalább ez :)) de hogy mennyire nagy.. Az emberek nagyrészének már nagyon elege volt a múzeumokból. De mégis. A világ 10 legnagyobbjában benne van. Meg is kaptuk instrukcióként, hogy gyorsan felejtsük el, hogy mindent látni fogunk. Mivel amúgyis elegünk volt a múzeumokból, ezzel nem volt gond. Kicsit körbejártuk a termeket, nevettem kicsit a nénin, aki olyan volt, mint fölötte a festmény. És következett a következő.

A balett jött volna programként, de én erre annyira nem vágytam, hiába egyszer vagyok Oroszországban. Aki ment balettra az beszopta, mert volt kb 5 perce elkészülni és újra buszon ülni, mert a dugó miatt a busz igencsak araszolgatott. Már aki a busszal tért vissza a Hermitage-ból. Kis szabadidő és találkozó a hallban újra, indulás a Canal felé. Ilyen kis hajózás szerintem nem egyenlő a limóval. Az nagyon fényűzőnek hat, ez viszont élmény. By the way, hallottam egy sztorit, melyben félbevágott diákok voltak a főszereplők, mert a limóablakon kihajolva utaztak. Nem lett szép a vége.

A köztes időket ugye lazulással, tevehokkal, vagy sétával töltöttem, töltöttük. A tevehok az az orosz nemzeti mekiszerű palacsintázó, jóféle és nem is olyan drága. Ugye kedvenc barátnőnk, a kis orosz liba :D Nyehehe, höle is randa is. Nem vaj, befegyelmeztem kicsit, hogy tudok én oroszul vigyázz magadra. Köszi apa :) Működött is, többet nem szövegelt. Láttam a szemén a pánikot, mikor realizálódott benne, hogy kicsit kapizsgálok. És végre használhattam atyámtól tudott mondataimat. Nyehehe..

A canal szép volt, jó volt. Ahogy azt el lehet képzelni, a város csatornáin kis hajóval menni és menni. A vizet mikor nem szeretjük? A hidak pedig szinte egy karnyújtásnyira voltak. Néhány ötöst adtam is a hídnak. Aztán felbátorodtam. És székre is felálltam és finoman mátrixoztam is, semmi veszélyes, de számomra vicces. Ilyet sem mondhatok el magamról minden nap. Vagy mondhat el más magáról egy élet során.

Komámat sajnos otthon hagytam, (azt hittem nincs más út), de a viharba csak megtudtam, hogy lehetett volna jönni.. 3 napig tényleg lehetsz vízum nélkül. Csak komppal kell jönni. Dzsonikám, talán ez most válasz a kérdéseidre. A zenés hajókázás szovjet pezsgővel program után pedig, mivel egy napot kihagytunk (a kimenős buliból), következhetett a buli.. Megint. Mondtam, hogy nem pihentünk sokat. Itt már nem volt olyan nagyszerű, bár jól éreztük magunkat, nagyjából semmim nem maradt némi apró, meg a szuvenírnek szánt 10-es mellett a tárcámban. Utolsó esti marhaságként pedig amikor oroszul makogtak a színpadon, hogy 3 orosz leányt és 3 erasmusost kérünk. A lányok felmentek én pedig megragadtam Thijs-ot és Kevint és csatlakoztunk, ahogy kell. Fogalmunk sem volt mi a feladat. Aztán megtudtuk, mivel haloween van kipingálnak és a legszebb nyer. Thijs berosált és helyette gyorsan megjelent Juraj. És Kevin nyert, de azért elég hülyén néztünk ki a nap további részén. Ahol pl taxit kértem vicces volt. Amolyan záróakkordként Tine eléggé kivolt. Miattam, aláírom, semmi pénzzel az éjszaka közepén fél nappal hazabuszozásunk előtt vándoroltunk a fogalmunk sincs merre. Ladás törököket, meg miegymásokat leintve, hogy hazavigyenek. És végül 2 orosz lány segítségével csak sikerült. Yvette is ott volt, ő szerintem elvolt, én nevettem, Tine viszont felfogta a dolgot és nem repdesett az örömtől.

Leningrád

Korai kelés az egykori Leningrádban. Reggeli (erre később büszke leszek, mert egyszer sem hagytam ki), nem túl hajj de szupi, de valami. Erő az éhes gyomornak. Igen, itt a vodka egyébként annyi, mint a finneknél egy sör. Szóval minden alkoholista mekkájának érezte. A programokkal egyébként az volt a bajom, hogy a reggeli noha 10-ig tartana, előbb kezdődtek, 9 körül. Szeretem eljátszani, a 20 perccel 10 előtt beesni és belakni dolgot. Ez nem lustaság, csupán elővigyázatosság. Hogy tovább bírjam kaja nélkül. Ugye mondtam, hogy mindennemű pénzmennyiség nélkül jöttem el. Csak, hogy meglegyenek az izgalmak.

Busszal jártuk be a vidéket, és már tudtam, kihez akarok tendálni a múzeumokban. Egy csávó jó arc volt, érthetően beszélt, tisztán, tűzdelve humorral és "izgalmas" történelemmel. Láttuk a lenin szobrot, akkor elhatároztam, hogy Na! ezt szeretném látni. Mármint kicsit közelebbről. A tervek között még a metrózás is szerepelt, de az idő rohan, a vízum pedig hamarosan lejár.

Első megálló? (A franc emlékszik, majd a képek megmondják) a Catherine's Palace. Bejártuk az egészet. Amikor megláttam.. :) Szerintem undorító. A barokkot sem szeretem és a cián meg arany sem a kedvencem. Az akkori nőideál meg pláne nem. Mindenki dagadt volt és minden nő pasinak nézett ki. Félig eredeti, félig hamis elemekkel. A környék nagyon szép volt, de a palota :) Egyszerűen nem értem mit lehet ebben élvezni, én ha megtehetném sem szeretnék egy palotában lakni. Egyszerre csak egy helyen tudsz lenni. Meg rendben tartani az egészet!?

Sétálgattam a parkban és közelebbi kapcsolatot részesítettem kismadarakkal :) a tenyeremből ettek rengetegen, először beszéltem originál oroszokkal. Fogalmunk sem volt mit beszél a másik. Az oroszok nagyok ugyan, az országot tekintve, de azért na. Illene nyelveket is tudni. Mi pedig "normális" emberek, ez egy kicsit sem rasszista mondat, ugye? Szóval mi azt hisszük az amerikaiak hülyék. Osztom a véleményt, azok! De legalább angolul beszélnek :) Melyik az az ország, melynek tagjai nem tudnak más nyelvet, csak a sajátjukat? USA, de ilyenek az oroszok is. Nem sokkal beszéltem, de 10-ből 8 nem tudott, csak oroszul. Nem hibáztatom őket, mi is hasonlóak vagyunk. Sajnos a magyarok jobban hasonlítanak az oroszokra. Nyilván nem véletlen. De a mentalitásuk azért engem is megcsapott. Nem túlzottan tetszik a pénz központú világ. Itt megtehetsz mindent. Ha pénzed van, akkor meg főleg.

A vezetésüket nézve szerintem nagyok (nem autót, az más tészta :)) Ez mondjuk egyértelmű. De a kis dolgokkal nem foglalkoznak, gondolom nem is lehet mindennel. A hadügyet komolyan veszik, a fegyverkezést, a versenyeket a hadszíntéren szintén. Őket nem érdekli más, eltaposnak bárkit. Ezt teszi velünk a magas populáció.

A finnek sem véletlenül vannak éppen a másik oldalon. Kevés ember, magasabb életszínvonal. Egyszerű matek. Mondja ezt, aki egész életében a városban élt. De már bevallottam, hogy jó érzés volt nyomulni az utcán, éreztem a pörgést, a lendületet, mint otthon. De ez túlzás. Mindenki el akar ütni mindenkit, centizgetnek buszokkal, villamosokkal, autókkal egyaránt. Szeretek városban élni, de egy ekkora város már túl sok lenne. Meg a ne menj piacra, metróba, mert kirámolnak sem annyira tetszett. Reggelinél egy olasz csávó figyelmeztetett, hogy ne menjek metróba, vagyis inkább nagyon vigyázzak, mert őt most rámolták ki. Érezte a kezet, de a tömegben mire megfordult, már teljesen mindegy volt.

Megnéztük belülről a Cathedral of spilled blood-ot. A nyalóka tetejű templomot. Mozaikok, de nem vagyok az a nagyon műértő fajta, ha templomokról van szó. Meg én a gótikus építészetet csípem, nem a barokkot, nekem túl csicsás. Az orosz és az európai is. A várost próbálják néha Európainak beállítani, de azért mégiscsak orosz. A templom szép volt, de nem érte meg a 10 eurót, kívülről szebb.

Hazatérés, pihengetés. És a többiek izgatottan várták a limuzinozást :) Én nem, mert nem fizettem elő és ugye már volt ilyen élményem. Az estén amikor találkoztam kedvenc lányaimmal. Andor - Csilla: Nekem van ám barátnőm.

A liftben előző nap összefutottunk 2 magyarral, mikor kerestünk valakiket a hotelben. Az emberek szanaszét szórva helyezkedtek el. Máté pedig izgatottan várta mikor futok össze magyarral, mert a szövegem nem mindig teljesen helyénvaló. Nem mindig káromkodok, de azért a beszédstílus más ha értjük egymást. Pl hozd már a kaját, tündérkém :) Ezen a pihinapon (egyik orosz nap sem volt igazán pihentető) pedig összefutottam még egy csajjal. Kingával, szintén a liftben. Aki angolul kérdezte, hogy beszállhat-e, van e még hely. Én pedig magyarul válaszoltam: Hogyne lenne, szállj csak be :)

Szóval a móka is megvolt, később találkoztunk és folytattuk a bulit, míg az enyéim Limóztak :) Sok időt töltöttem Mátéval, sokat beszéltünk magyarul. Első nap ő volt mosott .., második nap én a bulihoz. Ugyanazokkal az emberekkel afterpartiztunk egyébként. A hotelban, amikor a többiek kimozdultak az orosz éjszakába. Ezen az estén rajtam volt a sor. Ez a kis összeröffenés, bulizgatás, beszélgetés annyira jól sikerült a hotel halljában, inkább bárjában, hogy később mentem haza, mint az emberek akik bulizni mentek valahova. Orosz csodák, francia csodák. Sokat beszéltem Lena (az orosz csaj) pasijával, meg 3 másik belga leánnyal. :) Saját gyártású pihiparti: beszélgetősest.

Az alapmeggondolása a napnak az volt, hogy ma alszom, mert tudok. Azaz lesz időm, de 4kor értem fel a szobámba. Reggel pedig kelés ismét hajnalban, mert a programok várnak!