A tegnapi (inkább már mai) egész fainos buli után. Be sem állítottam az ébresztőt, úgy voltam vele, hogy minek. Máté hívott, a rezgésre meg feltudtam éledni. 6 óra körül még volt annyi erőm, hogy megírjam mindenkinek az instrukciókat. Szóval olasz ölelés és irány a reptér.
Ennyi magyart egy helyen rég láttam. 2 órára van szeretett városom. Annyira furcsa! Hiányoztok és jajj de jó lesz mindenkit újralátni! 1-es busszal vissza, aztán 42-essel az állomásra. A tegnapi nap után már kicsit ismerem a várost. Hasznos ha az ember szeret sétálni egy nem Leningrád nagyságú városban, persze.. abban sokat kéne!
Ezt a napot Turku megismerésére szerettem volna felhasználni. Ember tervez.. De megjöttek Máté szülei, egy Eszter és egy nagyon jó fej Nóra. Így lényegében kicsit sétáltunk, láttunk kevéske épületet és egy mókust. Ezek a lányok nagyon lassan sétálnak. Ami nem lenne gond, de hamar sötétedik és az egyetlen nap, mikor láthatsz egy igazi Finn, vagy tán közeli svéd várost. A csomagokat természetesen leraktuk az állomáson. Esztike álmos. Nemvagyokesztike. Hamar haza is tértünk, az 1 órás vonattal lendültünk támadásba. Itt élvezet vonatozni.
Korai hazaérés. Tampere city. Általában tervem a tervtelenség, a napjaimra is teljesen illik. Majd meglátjátok, de ha én nem tervezek majd más fog. Valakinek kell.
Nem írtam a suliról mostanság. Csinálom amiket kell, bejárok, csak nagyon közelednek a vizsgák. Stressz meg para :) És azt hiszem Petivel történő egy klasszikus mondatot is kihagytam az eddigi bejegyzésekből, a tollas cigányt. Ez az amerikaiak megtévesztésére használtuk fel, amikor egy konyhában sertepertéltünk. Milyen szép szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése