Szerda, elérkezett a Project work seminar ideje. A vég kezdete. Az Aamulehti nevezetű tamperei lap leközölte az egyik képemet az égő bulihelyről. Előadás ecotoxicology órán, ez lesz a végső jegy 40%-a. Érzésem szerint én voltam a leggyengébb láncszem. De Tiina és Aura is izgult kicsit. De összeraktuk, az utolsó percekig variáltuk a diákat. De nem volt gond, a nyökögős angolomat leszámítva. Utolsóként léptünk a színre, sok kérdést is kaptunk. Szerintem jó lesz az eredmény. Lezártuk kedves órai tanulmányainkat. 1 hét múlva vizsga, de netes. Furcsa, ilyen vizsgát még sosem tettem. Meglátjuk milyen lesz. Könnyű hami suliban. Ó kitaláltam a transport feladatomat is, ezzel megtettem a munka felét. Már látom az alagút végét. Mindenkiben megcsillannak a gondolatok, hogy az utolsó napokat rúgjuk.
Otthon kikérdeztem édesapámat, dolgoztam még egy kicsit, összeírtam pár dolgot, befejeztem pár dolgot. Kicsit összeszedhettem magam. Otu meg nem ma akar partizni? Ő a szobatársam nigériából, elmentünk hát egy pubba, ott találkoztunk egy pakisztáni barátjával. Amint leült mellém megcsapott a pita szag. Vagy a török büfé, nem tudom, valami kajálda szag :) Tanultam pár szót, majd elmentek bulizni én meg sétáltam. Apropó, járnak le a buszkártyák.
A hideg nagyon brutál. Keveset írtam róla eddig, de nagyon durva lett. 20 perc séta egy élet. Ha szabad felületeket hagyunk az hamar lefagy, vagy inkább elfagy. A szél sem nagyon segít, hogy az ember jobban érezze magát. Még ki lehet bírni néha, de egyre durvul. Tine tanul magyarul. Hihetetlen, tud egy csomó dolgot, egy nap alatt rengeteget tanult.. Akarat kérdése, a nyelvtanulás. Épp ezt bizonyítja.
És még egy gondolat a magyar insomniáról. Zsófiról tudom, hogy mióta itt van alig alszik. Petivel, Mátéval is vannak hasonló gondok. Meg velem is. Hajnal 3-ig vidáman fent vagyunk. Talán a sötét teszi. A magyar ember nem bír csak aludni, vagy ez ilyen külföld szindróma?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése