96. P

Espooban ébredtünk, Peti mikor ezt megtudta igencsak felcsillant :) Szemei lángoktól égtek, tud örülni, ahogy már említettem. Manu megkérdezte még este, hogy vele megyünk-e világot látni, vagy inkább tovább aludnánk. Az alvás itt ritka, szóval az utóbbit választottuk. Ő pedig rajzolt nekünk egy térképet, hogy mivel és hogyan juthatunk el a városba és adott egy Helsinki térképet a tényleg szép dolgokkal, amiket megnézhetünk.

Hamar visszaértünk a citybe és a csomagok megőrzőbe telepítése után összefutottunk a Leányokkal, akik valami szigetféléről, meg turkuból, meg iszákos hajóról, vagy a vihar tudja pontosan honnan tértek vissza. Kajáltunk, egyeztettük a térképeken felvázoltakat. Ők már egy részét bejárták így azzal kezdtünk, ami mindenkinek új volt. A stadiont néztük meg, meg a 23 emeletes tornyot amellett. Szép volt, jó volt, az a rohadt Mannhein meg mindenhol ki volt matricázva. Beláttuk az egész várost, jó kiinduló pont. A város még mindig kicsi.

Megnéztük pár még bejelölt pontot. Egy randa fém valamit. Pár épületet, vonatállomást, parlamentet?, templomot, légszennyezettség mérőt, medvemaradékokat papírból, néhány állatot kihelyezve itt ott amott.. ilyen volt 2 medve, 2 zsiráf és egy réMszarvas is. Bejártuk a várost.

Az új helyek után visszatértünk oda, ahol a lányok már jártak. A kikötőbe. Ez volt még a vágyam, meg hallottunk mindenkitől, hogy van egy sziget a közelben és ej de szép. Így elmentünk és valóban az volt. Partocska képek, ágyúk, erődök. A sziget neve: Suomenlinna. Benyomok egy képet a hangulatról. Ez a Peti-Tini vendégpáros nagyon jó volt. Szerintem.

Láttunk mindent amit akartunk, szeretünk hajókázni, főleg semmipénzért. Milyen lehet már egy szigeten lakni? Oké, hogy a főváros mellett. De akkor is szigeten. Erre emlékezni fogunk, mikor a finneknél hajókáztunk, így lesz. Szinte új ismeretként ért, hogy a kikötőben már voltam. Sokszor voltam már a városban, átutazóban. Még egy metrózást szerettem volna és összejött. Meglestük milyen, szerintem szebb, mint az oroszoknál :) ÉS sem ellenőr, sem beléptető kapu. De úgy véltük a napi ticket megfelel. Vonattal vissza kedves városunkba. Tamperébe, barátom elcsodálkozott a vonaton is.. Hát igen, hozzánk képes halk, és gyors. Ugye milyen szokatlan? Annyi a különbség, hogy itt mindenki fizeti. Mondjuk nekik van miből. Közölni akarta a lányokkal is, hogy milyen gyors és halk a vonat. De minek.. Klasszikus mondat született: Neked mondhatom, német vagy..

Immáron nálam, Petinek tetszett helsinki, el sem akart jönni, de mikor tampere fényeit megpillantotta ez a város is a szívébe férkőzött. A második mókás est szeretett komámmal a klubi nevű helyen. Még sosem voltam ott, a zenére annyira nem is emlékszem, de régóta akartam menni. Jazz happening Tamperében! Előtte Passionban voltunk, oda mindenki eljut az első napokon itt Tamperében. Peti beleszeretett a Lonkero-ba (ez a long drink). Jó volt az este, lapinkaarin nyugodtunk le. Jazz!