Igazából sosem vagyunk egyedül, döntések kérdése ez is. Néha szükség van magányra, de többnyire társas lények vagyunk. Rengeteg gondolatom volt, ami megosztásra várt, azonban csak a meztelen tényeket írom le. Elhagytam Lapinniemit, nem akarok visszajönni, bár a kulcs nálam van, mert csomagom érkezik majd, aminek már meg kellett volna érkeznie. Sok kulcs, sok felelősség.
Azt hittem láthatom Jurajt, ő akart elköszönni, de nem így lett, a repcsijárat tamperébe 12kor indult (mint kiderült ebből még +5 lett). Tine elment. Hazafelé békésen filozofálva a magányon és az élet apróságain, majd rámjött.. Vagyis inkább bevillant, hogy hajnalban sms-eztem Carinával, mert ő is ma megy.. Ezért fordultam volna vissza, de ehelyett lakáson kaptam. Tőle is kaptam kulcsot, mert nagy az ágya és hát nem az övé.
Gyűlnek az intéznivalók, én is összeirogattam magamnak, hogy mit szeretnék még itt csinálni. Majd idővel szépen lassan megkötöm a kompromisszumokat, hogy oké ennek töredékét meglehet. Annak is a töredékét, pár dolgot ki kell hagyni. A legnagyobb ellenerő a hideg volt. Általánosságban jobban szeretem, mint a meleget. Azonban ezt már nagyon nehéz túlélni. A huzamosabban szabadban töltött percek 10-esével egyre elviselhetetlenebbé válnak.
Carinának segítettem, majd elköszöntem tőle és kaptam a buszos tervemen. Megláttam egy buszt, fogalmam sem volt a végállomás hollétéről. Csak mentem. Ezt szerettem volna többek közt, ha már ingyen van. Ez amolyan Peti filozófia, de valahol jogos. Legközelebb visszajövetelnél nem lesz időm ilyenekre, most meg már a hideg miatt nehezebb. Egy szó, mint 100 a 21-es buszra ültem, majd a végállomáson meghökkentem, mikor világossá vált, hogy kb 1km-re vagyok hazulról. Micsoda véletlen. A randombuszos ötletemre megkaptam a jelet. Fölösleges, irány haza.
Niina, a tutorom következett a teendők között. Találkoztunk hát a legputtóbb helyen, ami egyben a legolcsóbb is. Dumáltunk a viszonyokról, ki merre, mit hogyan.. Ő az első finn, akivel beszéltem és tisztában van vele, hogy finnország igencsak élen jár a többiekhez képest. A legtöbb finn utálja az országát.. Érdekes. Beavatott a feedback-ek fontosságába, anélkül itt nem kapunk jegyet. Megtudtam továbbá még egy érdekességet a suli egyik wc-jének színéről.
Hú ez nagyon hülyén hangzik, de tényleg érdekes. Kék fények vannak csak, és nagyon fura. Kiderült, hogy a drogosok ellen van, hogy ne lássák az ereiket. Ezzel nem értek pár dolgot, miért drogozna valaki suliban? Vagy akkor miért a wc-n. És miért csak az egyik wc ilyen kék fényes akkor!?
Maradt idő egy kis magyar csevejre, Mátéval glögiltünk, megvitattuk, amiket meglehetett. Itt jött fel a címadó kérdés is. Én már mennék. Hiányzik a haza. Nagyobb magyar lettem. Tine és Máté egyaránt ellátott pár élelmiszerrel, amivel én kihúzhatom, ők meg nem tudnak vele mit kezdeni. Ezennel a kajával már nem sok gondom lesz. Ennyi kékszeművel még életemben nem találkoztam, mint itt finnországban. A legszebb dolog, amit tapasztalok pedig: A dohányzás már nem divat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése