Itthon

Annyira furcsa minden. A blogolást nem tervezem folytatni, vagy ha később mégis, akkor egészen máshogyan. A pár kimaradt napot azért még bepótolom, hogy teljes legyen az élmény. Jó itthon lenni!

Boldog Karácsonyt! / Hyvää Joulua!

Bárcsak

Telihold van, ami gyönyörű. És nagyon hideg. A gépem -16 C-t ír, bár gyanítom az erdőben ennél alacsonyabb a hőmérsékletünk. Hazatértem a városból, még kétszer játszhatok városban mászkálósat idén. Aztán jön egy reptérnap, karácsony és máris találkozunk, meg pezsgőzünk, meg miegymás.

Írtam listát, a "legyen notesze" alapon, és így legalább azt a sok más mindent hozzátoldhatom, nem kell mindent fejben tartani, sorrendet alakítani. A teendők között volt a pénzzel való forgalom (Dubaiban se lenne ennyi zöld), kaptam, adtam. Iskolát látogattam, könyvtár tevékenykedtem. Bejártam a várost, lőttem pár screenshot-ot a városról a jövendőbeli képes blogomba. Az elintéznivalók elintézésével pedig közelebb jutok a takarítási metódus végéhez, bár még csak az elején vagyok.

A rámhagyott élelmek fogyasztása megkezdődött. Éljen a fogyasztás (ennek alkalmas témája az étel és a SZÜKSÉGES javak). Főleg zacskós levesek, de a legtöbb a tea. Szóval tea kúrázom naphosszat.

Georg csatlakozik a 2 személyes szauna partihoz (azaz oszlopos taggá válik), majd átkecmergek Hervantába, a kitartottak összejövetelére. Amiket adhatok csak szavak, remélem azért blogom pár perces élménnyé vált a napjaitokon, ha olvastatok. Lassan vége élményeimnek.

Bár kreatívabb lennék..

Almost alone, avagy Maradnál, vagy mennél?

Igazából sosem vagyunk egyedül, döntések kérdése ez is. Néha szükség van magányra, de többnyire társas lények vagyunk. Rengeteg gondolatom volt, ami megosztásra várt, azonban csak a meztelen tényeket írom le. Elhagytam Lapinniemit, nem akarok visszajönni, bár a kulcs nálam van, mert csomagom érkezik majd, aminek már meg kellett volna érkeznie. Sok kulcs, sok felelősség.
Azt hittem láthatom Jurajt, ő akart elköszönni, de nem így lett, a repcsijárat tamperébe 12kor indult (mint kiderült ebből még +5 lett). Tine elment. Hazafelé békésen filozofálva a magányon és az élet apróságain, majd rámjött.. Vagyis inkább bevillant, hogy hajnalban sms-eztem Carinával, mert ő is ma megy.. Ezért fordultam volna vissza, de ehelyett lakáson kaptam. Tőle is kaptam kulcsot, mert nagy az ágya és hát nem az övé.

Gyűlnek az intéznivalók, én is összeirogattam magamnak, hogy mit szeretnék még itt csinálni. Majd idővel szépen lassan megkötöm a kompromisszumokat, hogy oké ennek töredékét meglehet. Annak is a töredékét, pár dolgot ki kell hagyni. A legnagyobb ellenerő a hideg volt. Általánosságban jobban szeretem, mint a meleget. Azonban ezt már nagyon nehéz túlélni. A huzamosabban szabadban töltött percek 10-esével egyre elviselhetetlenebbé válnak.

Carinának segítettem, majd elköszöntem tőle és kaptam a buszos tervemen. Megláttam egy buszt, fogalmam sem volt a végállomás hollétéről. Csak mentem. Ezt szerettem volna többek közt, ha már ingyen van. Ez amolyan Peti filozófia, de valahol jogos. Legközelebb visszajövetelnél nem lesz időm ilyenekre, most meg már a hideg miatt nehezebb. Egy szó, mint 100 a 21-es buszra ültem, majd a végállomáson meghökkentem, mikor világossá vált, hogy kb 1km-re vagyok hazulról. Micsoda véletlen. A randombuszos ötletemre megkaptam a jelet. Fölösleges, irány haza.

Niina, a tutorom következett a teendők között. Találkoztunk hát a legputtóbb helyen, ami egyben a legolcsóbb is. Dumáltunk a viszonyokról, ki merre, mit hogyan.. Ő az első finn, akivel beszéltem és tisztában van vele, hogy finnország igencsak élen jár a többiekhez képest. A legtöbb finn utálja az országát.. Érdekes. Beavatott a feedback-ek fontosságába, anélkül itt nem kapunk jegyet. Megtudtam továbbá még egy érdekességet a suli egyik wc-jének színéről.

Hú ez nagyon hülyén hangzik, de tényleg érdekes. Kék fények vannak csak, és nagyon fura. Kiderült, hogy a drogosok ellen van, hogy ne lássák az ereiket. Ezzel nem értek pár dolgot, miért drogozna valaki suliban? Vagy akkor miért a wc-n. És miért csak az egyik wc ilyen kék fényes akkor!?

Maradt idő egy kis magyar csevejre, Mátéval glögiltünk, megvitattuk, amiket meglehetett. Itt jött fel a címadó kérdés is. Én már mennék. Hiányzik a haza. Nagyobb magyar lettem. Tine és Máté egyaránt ellátott pár élelmiszerrel, amivel én kihúzhatom, ők meg nem tudnak vele mit kezdeni. Ezennel a kajával már nem sok gondom lesz. Ennyi kékszeművel még életemben nem találkoztam, mint itt finnországban. A legszebb dolog, amit tapasztalok pedig: A dohányzás már nem divat.

Utolsó vasárnap

Adventekhez illően ha tehettem, gyertyáztam vasárnaponként. A napjaim megvannak számlálva, amit erasmus emberekkel tölthetek. A búcsúzások napja ez is, sajnos annyira nem volt érezhető a jövőbeli hiányolás.. Azaz kevés embernél volt az a jajj de rossz, hogy elmegyünk. Talán csak nem fogták fel, hogy egy korszaknak vége.. Én ugyanilyen vagyok.. Lassan dolgozok fel.

Talán akit most látok, többet már nem látom viszont, ez a legtöbbekkel így van. A fontosabb kötelékek megmaradnak, de ezek a személyek is távol lesznek egymástól jóideig. Azt olvastam/hallottam, hogy egy ilyen erasmus félév után otthon minden ugyanolyan. Ebben hiszek, minden változatlan maradt, azonban én belül valahogy gazdagodtam. Ugyanez van a barátságokkal, néha lepihennek, látszólag kihűlnek. De semmi sem lángolhat örökké, azonban újra és újra lángra kap. Tamás barátom a főnix madárral példázta ugyanezt az elgondolást.

Tine utolsó teljes napja. Így tettük, amihez neki kedve volt, nekem lesz még elég időm vakargatni magam a szobámban és pakolászni, rendezni az életem. Pyynikki Observation Tower, azt sem tudom hányszor voltam itt.. rengetegszer. Furcsa, hogy van olyan rész, ahova mindig elakartam menni, de valahogy mégsem jutottam el soha. Ez a kilátó meg mintha az ellenkezője lenne. A szél hatványozta a hideget, szóval az átlagos idők töredékét töltöttük fent. Benéztünk a városba, körbenézés, búcsú (én ugyanezt tervezem), joulumarket (karácsonyi vásár), Ezt elnyesztem, vissza akartam jönni, de csak 23-án jutott eszembe, mikor már vége volt.. De azért láttam. Elköszöntem Kevin barátomtól, nélküle nehéz iskolaév lett volna. Majd beültem egy mexikói étterembe, ahol TEJFÖL szerű szósszal ettem a 4-es erősségű (vagy csípősségű) hamit (a skála 5-ig mér). Majd lapinniemi utolsó éjszakája. Félbehagyott filmmel, valamint elköszönés Karotól.

Lényegében holnap megy el mindenki, aztán jöhet a magány.. keserű, édes? All about choises, azonban nem vagyok annyira nyitott, mint szeretnék. Először édes, majd egyre mélyebb és komolyabb.

140.

Utolsó ölelkezések, csak erős idegzetűeknek.

Zárójelben: A tegnapi ruma végülis jól sikerült - zárásig maradtunk, beszöktem és rejtőzködtem kicsit, de jó zene és a pár óra múlva érkező ismerős tömeg kicsit segített a hangulatomon. Még ingyen kaja is volt.. Haha.. Elbúcsúztam Dave-től, Philiptől, Judith-tól.. Utóbbiak ketten 1 évet maradnak. Mindenki nagyon jó fej, Dave ugyanaznap szülinapozik, mint én, Philip-nél jobban senki nem ért a zenékhez, Judithnak pedig tettem egy ígéretet. A no német napot, szóval ez tavaszi/nyári feladat lesz. Zárójel bezárva, amint alszunk kevesebben maradunk.

Az utolsó szombatomhoz meg annyit, hogy a hangulat már nagyon óvatos. A saying goodbye állapot állandósult, hétfőre nagyjából mindenki elmegy. Így a nap ismét tömött. Hinné az ember, hogy iskola végén nem lesz mit csinálni, de mindig van mit csinálni. Mindig lefoglal valami. Közös public szauna partit szerveztünk. Drága, de ezt az élményt még be szerettem volna szerezni. Szauna, valamint a Näsijärvi jeges vize. Brutális. 20 méteres úton, míg a vízhez értem másodpercek alatt fagyott meg a hajam. Bent 105 fok, kint -20 körül, a jeges tavon vágott léket pedig el lehet képzelni. Hatalmas élmény.

Eztán hazatérvén jött a következő program, ami gyanítom megadta a kabátom hazatérési alapszagát. A jegyzetek, sulis történetek, számlák, egyebek rituális égetése, avagy nagy hőmérsékleten való átalakítása levegőbe jutó káros gázokkal. Itt nem sokat maradtam, aztán el is vesztettem mindenkit, ezzel pedig az esélyt is, hogy elköszönjek Evicskától és Petrától. (vasárnap reggel írom a blogot, őket már 20 perccel lekéstem). Átmentem Undinához és végre tisztességesen részt tudtam venni vele valamin. Már ideje volt, Kriszta meghívott hozzájuk szusizni. Még sosem ettem, hát miért ne. Ráadásul Georg is alakította a hangulatot és mindenféle gasztronómia csoda foglalta le az ízlelőbimbókat. Tehát megettem az első szusi falatjaimat, finom volt, de nem fogok rászokni. Maradok a rántott sajt, sült krumplinál! :)

Az utolsó hetem

Azt hittem több időm lesz a komAnikációra.. Veletek, a is blog frissül ám, a háttérmunkálatok már javában zajlanak, csak időrendi sorrendben szeretném őket közölni és látnom kell a képeket, hogy felidézhessek napokat. A héten ettől függetlenül leközlök minden napot. Megcsinálom! Olyan, mintha egy projectemet csinálnám. Hát legyen. Aktív blogos vadkodás a hétre.

Csak úgy, mert jó.



Mindenki megy haza lassan, a hangulat érezhető. Tegnap a "vége parti" után (lose our balance) bűűűzlöm..  utálom azt a helyet, az egyetlen, ahol bűzlik az ember a cigitől másnap.. Rohadékok. Az első étkezésem a nap során 18 körülre várható (még nincs annyi, szóval nem tudom (17))

Elvileg Undinával megyek partizni egy elefánt plakátos akárhova. Bár megismerés folyamatban. Holnap 11kor pedig szintén vele szusinap várható.

Ó kifelejtettem eddigi bejegyzéseimből, hogy megmértem a testem. És fogytam 5 kilót. Ez azt jelenti 78,5 vagyok (ruhában).. Milyen vicces, hogy pont ma közlöm ezt az infót, meg hogy ma még nem ettem. Nem ennyire rossz a helyzet, szóval nem kell aggódni. Jól vagyok.

Igaza volt édesanyámnak, hogy keskenyedek, de nekem tetszik. Vad. Csak ajánlani tudom ezt a fajta nem sok pénzből gazdálkodunk életmódot. Erasmus, a felesleges kilók ellen.

Kell egy cím.

És basszus megint kitöröltem, amiket még be akartam építeni élményeim meséjébe. Nem baj, reprodukálunk, megy az néha. Összekaptam amit össze kellett a fogyatkozó erasmus napok miatt. Egy rohadt nagy matraccal és takaróval rohangáltam a városban. De csak eljuttattam a feladóhoz, Tine ez a feladó és a martac már (ha jól emlékszem) Peti óta itt van. Azóta számtalan vendéget láthattam rajta viszont, hunföldről és finnföldről egyaránt. És mellesleg köszönöm mindenkinek. Hosszú a lista, meg sem próbálom felsorolni kik háltak rajta a Lukonmäki rezidenciában.

Szép hetek, szép napok. Az utóbbi napokban pár apróságot nem említettem, a sulitól a hivatalos elköszönéseket is lerendeztem. Ez szerződések, egyéb apróságok simítgatását jelenti. Mostam is, de gondolom az senkit sem érdekel.. :D A túlélő csomagot visszaviszem majd az utolsó előtti napomon, ahhoz tartozik a takaró is meg a bödönök, stb.

A nők is egyszerűek néha. A hárombetűs kitérő mindenen segít. Azonban általában igaz: Boys are easier. Nem mondtam a nap viccét :) Amerikai barátom takarított! Hihetetlen, lusta féreg, olyan mint én.. De a depositot vissza akarja kapni és megkért, hogy a pár napig tartsam tisztán a konyhát. Na ha csak rajta múlott volna, sosem lett volna tiszta tányér sem, nem hogy szeglet a konyhában, ami nem retkes. Az este további fejleményeként, Lose our ballance.. Kevin barátomnál parti. Búcsúbuli, sok embert többet már nem látok. Majd diszkós buli, de megmondtam, van az az állapot, mikor tudom élvezni. Pár szó a blogvezénylésről:

Ha fejből nyomom néha még jobb is lesz. Csak nem szabad megzavarni, mert nagyon hamar kiesnek a darabok. Mint egy hiányos puzzle, vagy egy szembetűnően hiányzó fog. A hülye gondolatok.. Egye fene, érkezzünk el az utolsó 7 napom bejegyzéseihez.

Ismét egy nap

Szeretek könyvekből, zenékből, filmekből, sorozatokból idézgetni. Beszúrni ide-oda egy két okos gondolatot. Bár mostanában nem fogok, nincs az ilyen részletezésekre időm. (és mégis)

Sosem szerettem a részletekkel vacakolni. Újabb nap magammal, rengeteg kis videóval, új élményekkel. Meanwhile in sweeden, stand up, star wars stuff.. 2x2 :) kicsit rendeztem a dolgaimat és mára nem terveztem semmi különöset. Bár minden nap nagyon különleges, ez is az volt. Néha szerelmes vagyok, mondtam? Sok nemzetből szemezgetve a látvány néha igen tetsző. A finnek például szépek.. Igaz Peti?

Suli már nincs, hát élvezem a napokat, amíg lehet. Imádom a zenéket. Szánjunk egy kis időt a múltra, ahogy a jövőre is. Azonban a múlt már elmúlt, a jelen fontosabb, ha már érzelmi nyomorékok vagyunk.



Wanted Soulmate

Being on the hunt keeps me sharp. Focused.

Néha kell az idő magamra.

A következő 2 napot pihenéssel töltöttem, magammal. És bővítettem ismereteimet zenei téren, élményszinten, megtudtam többet a finn kultúráról. Lényegében az erasmus-t játszottam le kicsiben. Erasmus dióhéjban. Kellemes karpalokoskenkorva :D A korva fület jelent, a fülorrgégészeten rohangálni 2 hete is igen mókás volt. Kellemes este, kellemes nyugalmas nap. Ígéretet tenni ritkaság tőlem, legtöbbször nem is úgy sikerül megtartanom, ahogy szeretném (vagy több időbe telik, mint hinném). De ez a nap nem ilyen volt. Arra is gondoltam, hogy elmegyek valamerre este, bárokba mászni, mert mindenki Senssizett, gyakran úgy érzem kimaradtam dolgokból, ezen a napon mégsem ilyen volt. Imádom a tetőtéri lakásokat, hiába Tamás komám képei a palotákról. Olyanom sosem lesz, de nem is akarok. Sosem akartam nagyra törni. De mint már említettem, már közelebb állok a valósághoz, hogy mit akarok, hogy akarok. Tudom ez a bejegyzés nagyon zagyva, megvan rá az okom.

I'm still a creature of the night

Érdekes álmom volt. Már az is érdekes, hogy egyáltalán emlékeztem az álmomra. Tanulságosnak gondolom. Édesapám életét éltem át álmomban. Furcsa, a saját múltamról is megtudhatok miközben alszom. Majd ébredés után a netbook fölött töltöttem a napom első felét. Megírtam amit még meg kellett. Ezennel végeztem a sulival, az apró simítások is megvannak. Azonban eredményt még mindig nem tudok. Az majd holnap jön, a legutolsó finnországbeli órám és egyben finn órám alkalmával. Feedback, valamint osztályzat csere következik. Majd az osztrák, német lányokkal valami búcsú szerű (Carina, Stefi). Ezek még csak tervek. Most végre alakulhatnak a dolgok. Pakolgattam a szobámban, kevesebb, mint 2 hét hazáig.

Annyi időre mentem ki, hogy az üvegeket visszaváltsam (a mökimaradékokat), az kb 7-8 perc a legközelebbi abc-ig, ezalatt a kólásüvegben lévő pár kortynyi kóla MEGFAGYOTT. -20 körüli időjárással rendelkezünk ismét. Nagyon brutális, Virva azt mondta, a -30 már hidegnek számít... Vele a nap második felében találkoztam a buszmegállóban vissza lukonmäkira, akárcsak Mátéval, de egyébként Thomas-szal voltam, ő ugyanis holnap reggel utazik haza, majd január elején vissza, hogy május végéig megírja a szakdogát a hidegben. Nekem mint feladat többnyire a pakolás, búcsúzkodás maradt.. Erre is rátérek a napokban.

A 2. rész tehát 5 némettel telt, valójában mondhatni a mökis társasággal. Passion kluboltunk kicsit, majd haza és számomra Dexter maraton. El akartam kezdeni előröl, és elkezdtem. Take it.

Vannak-e arra tengerek?

Mindenki mökki lázban ég. Tine lelkesen hozta össze ezt a mökki dolgot, ez a finn hétvégi ház (amolyan nyaraló, vagy inkább telelő). Az előkészületek rengeteg ideje zajlanak, elérkeztünk a hétvégéhez. A munkámmal haladok. Már csak 1 beadandó van. Hát dologra..

A blog munkálatokhoz visszatértem, újra jelentkezem. Hamarosan pedig már egy légterű közegen keresztül is láthatjuk egymást.

Ma volt a mikulásos film bemutatója, de nem mentem. Inkább munka, első a kötelesség. És megtakarítós megfontolásból is megfontolandó volt. A mozi itt 3szor annyiba kerül, mint otthon.

Részleteket ígértem, december 20-adika előtt. Legalábbis a szüleimnek, de nem csak ők fognak örülni a részleteknek :) Felzárkóztunk tehát, volt már kórház, Reunion, suli, és holnaptól jön a tökéletes finn hétvége egy tóparti házban. A legjobb hétvége lesz a mostani!

Ez a szám egy héten át mászkált az agyamban:



Vannak-e arra nagy hegyek? Itt is volt régen rengeteg.

Mindig van valami

Mint már mondtam, mindig van mit csinálni. Mint amikor az ember kiválasztja a hobbiját. Azzal töltöd az időt, amit szeretsz csinálni. Vajon te választod a hobbid, vagy az téged. És vajon azt választod, amit szeretsz, vagy amihez valójában érzéked van?

Nem írtam még a képes blog ötletemről. Szebb lesz, jobb lesz, lehet majd mihez kötni a neveket. És a legfontosabb, hogy az olyan lusta emberek is, mint amilyen én is lennék is élvezhetik majd az itt töltött időmet, kicsit átélhetik élményeimet. Remélhetőleg. Ennek majd otthon fogok nekilátni, amikor majd sok képpel rendelkezem, az üdülésnek vége lesz, valamint ezzel én is újra átélhetem a napokat. Valószínűleg itt fogom közölni, de bloggal olvasva lesz majd némi értelme. Áhh, inkább egymagában. A lényeg, hogy egy napból kiragadok egy arra a napra illő képet, és azzal jelenítem meg, amit tudok.

Ezen kívül milyen régóta meg szeretném osztani, hogy ugye a stabil -15 +/-5 fokos idő kedvez a téli sport kedvelőinek. Megjelentek tehát a sípályákat üzemeltető cégek, a műanyagtáblákon csúszkáló gyerekek, valamint a töménytelen mennyiségű jégpálya és szabadtéri hokipálya. Aki erre vágyott, annak itt a helye. A hógolyózás nagyobbaknak című fejezet első hóval érkezik, de aztán hamar a rohadt hideg kategóriába csap át és elfogy a kedv és már a hó sem akar többet tapadni.

Mindig van valami program a cserediákoknak, mára Clint karácsonyi parti volt. Öltönyben, nyakkendőben, diszkréten kezembe véve a keverőpultot (és a hangulatot).

Vizsga nap

Pont ilyen kellemes (rám háruló szerveződéses) hétvégét követve jön a legkeményebb nap. Bár ha belegondolok majdnem minden hétvége színesre sikeredett. Erasmus life. 14kor írtam az első vizsgát, ez hagyott időt még készülni. A legjobban az angol nyelvű írásbeli feladatok miatt aggódtam. Csak írásbeli volt, de a finn könnyebb. Pláne egy magyarnak.

Az első vizsga: Waste water, fontos, beszámítandó tárgy. Reméljük meg lesz, a tanár jó, az anyag jó, de a vizsga rohadt nehéz. Mindenki vadul körmöl, lehet, hogy több szakszót kellett volna betanulni, vagy csak az ötleteim hiányával volt gond. Végülis eljutottam a végére, Aaronnak persze pont a vizsga közepén kell wc-re rohannia.. Rajtam kereszül. Az emberi szervezet és a gyermek korban kapott frusztrációk.

A finn-nel nem volt gond. Egyébként is csapatmunka. Az ilyen, valamint a Moodle vizsgák után mindig kellemes a hazaút. Lényegében nincs min aggódni. Reméljük jó lesz az osztályzat is, de miért ne lenne.

Még egy apróság, jókor találom ki, hogy megismerek (közelebb engedek) új embereket, de ilyen az élet. Hibáznunk kell sokszor, hogy a hibákból tanulva egyszer csak eljussunk valahova. Szóval a napra megvolt az izgalom, megvolt a nyugalom. Még a beadandó pótlása hátra van.. De ezt éjjel pótoltam.

Valamiiiiiint, ami még hátra van, az mindössze Water in developing countries beadandó, amiről szintén azt hittem nehezebben fog menni, de pozitív csalódás ért.. Csak sokáig tartott, ennek határideje péntek volt, a napom végeztével pedig lényegében visszatérhetett a pihenős, üdülős korszak. A többiek nem mind ilyen szerencsések.

Calm Rush

Megjött a mikulás. :) Rakott is a (nem túl tiszta) cipőnkbe csokikát. Hát nem édes? :) Ez arra lesz egyébként jó, hogy a csajok tudnak mit rágni, ha nálam töltik az időt. Személy szerint általában csokoládékerülő vagyok. Genetika, nem az én hibám.

Délben indultak vissza szeretteink. Kaddn Lapenrantába, Andreas pedig Vaasaba. Itt kezdődtek az elköszönések. Hosszú ideig nem látom őket viszont. Ez az erasmus fájó része, a búcsú. De mint mindenből, ebből is lehet tanulni és gondolom, ha jól bánok a gondolataimmal beépíthetem az új ismereteim közé, amire itt szert tehettem. Legközelebb szigeten? Nem tudom merre sodor minket az élet, de együtt maradunk.

Vészesen közelednek az erasmusos tennivalók, a kötelességek. Így nem is haboztam, 12:06kor elértem a hazafelé tépő buszt, majd nekiálltam a vad tanulásnak. A project munkával mit sem törődtem, úgy véltem a tanulás, az anyag megértése fontosabb. Waste water, ez az a tárgy, amit be kell számíttatnom, szóval fontos lenne. A finn menni fog, de azért arra is rátértem az esti órákban. Az én pályám az este, a hajnal, az éjszaka.

Nekem ez az időszakom, mikor élek, mikor élhetek.

De sajnos nem volt ennyire letisztult a napom. A nagyjából egész napos tömény brainstormingot kipihenve még a nap során "részt vettem" a Finnish Independent day-en. Na ennyi, a mikulás országa és nem mikulásoznak 6-án. Nem, nekik ez inkább nemzeti ünnep (Mondjuk látom benne az értelmet). Ez azt jelentette egyébként, hogy a finnek többsége otthon ül és nézi, hogy idén melyik híresség foghat kezet a kormányfővel. Akinek meg mászkálhatnékja van, ugyanezt teszi, csak a főtéren. Majd meglesi a pattogós égi csodát, amelyet mi hosszabban tűzzel való játéknak titulálunk és hazamegy, mert holnap ugye munka van. Dec 6 itt pirosbetűs, nem köll dolgozni. Én hülye meg ezt a napot választottam, hogy az erdőben mászkáljak. Olyan helyeken voltam, mint eddig még soha. A tűzijáték végére el is jutottam egy olyan helyre, ahol láttam is. De nagyjából otthoni körzetekben mozogtam (bár tudja a bánat..), lehiggadván haza és rohanás bele a tanulásba. Az anyag megértésbe, hogy pontosabb legyek. Szerencsére nem volt túl nehéz, azt hittem nem lesz nehéz dolgom. Az anyag izgalmas, jól van megfogalmazva, magyar példákat is használ. Semmi gond. Cserediák vagyok, senki nem buktat meg.. Na majd meglátjuk.

Reunion 2010 / Day 2.

Éledeztünk a friss zaklatott élmények után. Vagyis kényszerítve keltünk az ajtócsengőre, de nem bántuk. Tine volt, a szomorú német. Kiengedték a kórházból kötelezve a drága taxi használatra, hazamenni nem is tudott volna kulcs hiányában, de így kicsit teljesebb lett az érzés. 2 hirtelen letöltendő éjszaka után kiengedték a kórházból. A nap kis reggelivel indult, legtöbben ma mentek vissza a városukba. Először Manu Espooba, aztán Mattia Turkuba, majd Karsten és Peet Kokkolába, valamint Kemibe. Utolsó ebéd a centerben történt a pizzázós helyen mindenkivel. Akik pedig maradtak még 1 napot Kaddn, és győzködés után Andreas. A négyes :)

A nap folytatásaként látni elmentünk Tinéhez, ő közel lakik az északi tóhoz és egy részén már kicsit korcsolyáztunk is, pár lelkes finnel.. Ennyire van már hideg. Immáron kevesebben háltunk nálam, kicsit tán kényelmesebb volt, bár a hangulat hasonló. Beszélgettünk.

Reunion 2010 Vaasa - in Tampere

Úgy érzem nem melegítettem elő eléggé a terepet, csak hogy tisztán lássunk egyszerre hány feladattal kellett szembenéznem ezeken a napokon. Suli: 2 vizsga, 1 beadandó. Tine kórházban, ő az egyetlen, aki tudott volna segíteni a szervezésben, a többiek nem túl aktívak, vagy nem is érnek rá. Az emberek programját, éjszakai elhelyezését én szerveztem (és Judith). Hazatértem, amint magamhoz tértem, összeszedtem amit tudtam, ki mikor jön, kit mikor kell felszednem az állomáson.

Péter érkezett legelőször Karstennel 15-kor, velünk vándoroltunk, sétáltunk meglátogattuk az egyre gyakrabban síró németet, majd haza, nagyon rövid kaja (nap közben pár szelet kenyérre volt időm, de fel se tűnt), és vissza az állomásra. Hojka már itt volt Zsófival. Nem kívántak részesedni, az ő dolguk. Benjamin kicsit benne volt a szervezésben, Manut szállásolta el és az állomásra szerveztem találkát, ahova a többiek jöttek.

Az előzetes emilek után egész jó lett, a szervezést kezembe véve rajzoltam meg a programokat magunknak. Annyi üzenetet küldtem, hogy az közvetítő oldal le akart tiltani, mert azt hitte vírus vagyok. Kaddn 17:37-kor, Mattia 17:47-kor, Tsakamis kb 18-kor csatlakozott. Remek találka volt, nagyon jó érzés volt újra látni mindenkit. (Milyen furcsa, hogy őket előbb láttam azért, mint a legtöbbeket otthonról, mégis elég időt töltöttem itt, hogy hiányozzanak, ilyenek a kapcsolatok.)

Tehát összegyűlt, aki összegyűlt. Majd mivel ígéretet tettem és nem akartam senkiben rossz érzéseket kelteni, megbeszéltük a gyerkőcökkel, hogy megyünk a kórházba. :D Érdekes program, de kezdetnek megteszi. Elmentünk hát, a kis német nagyon örült, és a kezdeti poénkodásokból lett egy Hospital party.. Ennyi ember egy kórházi ágyat körbeugrálva (mellékelt ábrán). Mókás volt, majd előkerültek az üvegek.. Ami még mókásabbá tette a dolgot. Képzeljetek el, egy viselkedni nem tudó szőrös görögöt, milyen fertőtlenítés kell majd arra a szobára? Kesztyűs party a kórházban, pár kép is készült, amiből majd felpöttyentek egy adagot ide, tán máshova erasmusom vége felé. Vagy kicsit utána. Hazatértünk és felkészültünk az estére (rohanós készülés), Passion. Itt csatlakoztak páran, Hojka, Zsófi, Undina. Sokasodunk, sokasodunk. Hepajkodtunk, mókáztunk. Felidéztük a nyári és az azóta történt szép emlékeket. Majd tervszerűen átvágtattunk Rumába, minden közel volt, de azért 4 euróért a legtöbben váltottak egy buszjegyecskét. Nagyon szép estét csaptunk. Pessönben szenvedélyeskedtünk legtöbbet, jó hangulattal, átbaktattunk a másik helyre, mint már mondtam. Ahol viszont nem sokat tartózkodtunk, részben miattam, részben Karsten miatt, de elvileg senki nem bánta. Nagyon élveztük az estét. És fénykép után jön a sztori.

A kidobó bácsi egy ilyen 2 méter 50 centis kopasz német csávó, eddig jóban voltunk, de azt hiszem azóta nem nagyon kedvel. Az történt ugyanis, hogy Karsten kikészült a hatalmas alkohol mennyiségtől, amit a szervezetébe juttatott és ezt észrevették a helyiek, és kikísérték kedvesen. Erről én értesültem és "A" terv szerint, kértem pecsétet, hoyg visszajöhessek, rányomtam Karsten kezére az enyémen még nem megszáradt pecsétet, mindenki bemehet, mindenki boldog. De őt nem engedték be hiába volt ott a pecsét, mit lehet ilyenkor tenni. Jön a "B" terv, mivel a táskámban rejlett Tine lakásának kulcsa arra gondoltam, oda eljuttathatom őt a hideg éjszakában, vissza is térek normál időn belül, a többiek tovább buliznak, Karsten alszik, én is visszatérek, mindenkinek jó. Nem is lett volna gond, csak kis cserebere volt a kabátokkal és a táskámat nem kaptam meg, nem gond, megkérdem hogy azzal mi van, az nem tartozik hozzá. Nem baj, légy oly kedves, hogy megnézed ott van-e, fekete táska muminnal a tetején. Megnézte, visszajött, nincs ott. Mondom az nem lehet, ott kell lennie, megnézné még egyszer? Megnézte, szemembe nézett és azt mondta, nincs ilyen táska.

Hmm, no én tudom, hogy ott van, akkor most mi legyen? Belehazudott a képembe, így kicsit bepöccentem. Tudok ilyet, ha igazam van. Oké rendben, szeretnék beszélni a főnököddel. (Oké, hogy finn vagy, de azért bmeg..) Mondta, hogy a kedves kopasz nagydarab úriember az. Eddig vele nem volt baj, jó arc, vagy csak én voltam vele közvetlen, mindegy. Különösebb bajok eddig nem voltak (egyszer Esztert nem akarták beengedni, de az egy másik este), szóval elmondtam a történteket, megkérte őt is, valami biztos történt, de egy húron pendültek, és miután 10-edszer mondtam el, hogy fekete táska muminnal, ott kell lennie és mindenki azt mondta nincs ott megdurvultam. Kijött Peet, mert leadtuk a drótot, egyre többen jelentek meg a Reunion tagok körül, majd csak megkerült az a táska. (Jaaa, hogy ezz?) Jó, hát azért a pofátlanságnak is van teteje, azok után, hogy 1 euróval többet kértek mindenkitől a megbeszéltnél, még ez is.. nem az 1 eurón pattogok, ez elvi kérdés. Így derekasan mindenkit elküldtem az anyjába finoman amiért az arcomba hazudtak és úgy döntött a kedves bevándorló barát, hogy nem kívánatos vagyok és kitessékeltek a helyszínről. Ez a kidobásom története, ezután mindenki megjelent az utcán és hazamentünk, ruinoltam a bulit. De mindent összevetve élveztem. Többet nem megyek rumába.

Hazatértünk és végülis mindenki nálam aludt akit én szedtem össze az állomáson, nem volt szükség extra helyekre. Ez 6 embert jelentett, magamat is beleszámolva. Végtére is mindenki eljött, aki számított. Remek estét csaptunk, nagyon kellemes volt és non-stop jó hangulat!

125. F.I.R.

Nehéz 2 hétre visszamenőleg írni.. de megoldom.

A következő kedd lesz durva, az a nap az erasmusom felelősségteljes napja. 2 vizsga, 1 beadandó.. Brutál.. reggel korán ment orvoshoz a kislány, vele mentem, ne egyedül haldokoljon. Az orvosok kedvesen megmondták lassan, nagyon lassan, ismételt tesztek után, hogy mizu..Eddig is ilyesztgették, hogy ha nem javul ez meg az..

Tegnap mászkáltam orvosságért neki, (asszem tegnap volt..) mert olyan gyógyszert adtak neki, aminek egy részére alergiás.. szerintem ez nem olyan normális dolog. Ez elmúlt, ma az ismételt vizsgálatok kimutatták, hogy a nemtom milyen szintje, aminek 10 alatt kellene lennie, valójában 190.. úgyhogy mindenki jajjongva erősködött, hogy hívjunk taxit RÖGTÖN! Menni kell a kórházba.

Némi jogi hercehurca után el is fogadták, hogy el kell látniuk még egy embert a kórházban. A kórház a sulim mellett volt így kirohantam nyomtatni.. Dilemma, tanulni kell, finnül, valamint a legfontosabb tárgyamat (waste water), valamint beadandót írni, egy olyan dologról, amit lehetetlen megtalálni és valójában nem is értek, hogy mi.. De nem hagyhatom magára Tinét sem, mert szüksége van rám.

Lényegében az anyag kinyomtatásával töltött időt vertem el a tanulással, a többit healthcare centerben, vagy kórházban töltöttem. Az utolsó 2 hétre neki is jó lehet ennyire lebetegedni. A kórházban végül elhelyezték és végre valahára kaját is kapott. A fejemben abszolút iskola.

Ma pedig Finnish Independence Reception.. úgy mellékesen, ilyenekre sem nagyon tudok gondolni, de az élet mindig megy tovább, kórház után Tinéhez mentem (összeszedni pár dolgot a kórházba), majd haza. Átöltözés fürdés, kb amennyi időm összesen volt. És iskolás program, Independence Reception. Jó volt, szép volt. December 6-án ők a szabadságukat ünneplik, nem a mikulást. Erre kellett az előest 3 nappal korábban. Két 6 éves kisfiú énekelt, himnusz, pár zenedarab és előadás különféle emberekkel. Népi ruha, képek, részletek a napról. Szép, mindenki kiöltözve, ahogy lehet, bár az emberek többsége az ingyen torta miatt jött. Az operaénekes csaj himnusza után jött is a hamm. Torta, finn küllemmel, áfonya ízzel.. Haha.. folytathatom perverziómat. Megettem 4-5száz falatot, teázgattam.

És elfogadtam az ajánlatot, amit Evicska hozott föl előadás közben, a mit csinálsz ma kérdéssel.
- Semmit, miért?
- Péntek van.
- Ó a viharba, az utolsók egyike.. oké menni kell.

Saha lett az este, diszkós hely, de szinte mindenki ott volt, úgyhogy nem bántam meg. White party, az egyetlen fehér rajtam kb a vonal volt a cipőmön. Valamint úgy döntöttem a közelebbi lakásban alszom.

December 2.

Kedves hölgyeim és uraim!


Láttam az északi fényt!

Ezt megakartam osztani.. és még pár extra. Frissítek, és ahogy tehetem újra naponta fogok jelentkezni :) Ha nagyon unatkoztok legyen mit csinálni. Nekem sajnos vannak gondjaim az idővel, mármint, hogy nincs idő naplopásra, pedig azt szeretem nagyon.

Ha már fent voltam fél 6-ig, mert újabban visszatért.. Az álmatlanság.

Ma transport projectem kezdését és befejezését terveztem be, de megjött a szenvedős kislány és neki segítettem nem meghalni.. Lapinkaarin írtam a feladatom.. írtam írtam és írtam.. Aztán kész lett és mivel nagyon kivoltam kimentem sétálni. Hát így találkoztam.. Vele.

Azt hihetnénk nem az, de mi más lenne? Jó képpel nem tudok szolgálni és kicsit olyan homályos, selytelmes volt. De láttam. Újra megrohantak az érzelmek, de még nem tudom kifejezni.

Bár lehet, hogy csak halucináltam.. talán ez valószerűbb..

Tinének valami baja van és mindene fáj, a torka főleg, enni se bír, így vittem neki bébikaját, azt lapátolta, míg én munkálkodtam, valami szintje magas..

December 1. Első vizsga

Aludtam mint a tej. - Miután nem tudtam aludni. Sokáig beszéltem komáimmal a neten. 2 órával később keltem, mint szerettem volna. 10kor, ma volt az első vizsgám. Moodle vizsga, még sosem csináltam ilyet, de tetszett. Nem volt baj, hogy aludtam, 3 óránk volt a vizsgára, az időt pedig mi választottuk szerda (ma) reggel 8 és 15 között. Így vígan megírtam, nem is volt nehéz, netezni is lehetett. Köszönjük, jöhet a következő.

Judith és én elsétáltunk mindenfelé, hogy letisztázzunk pár programot a Reunionra. Ez ilyen. Hallgattunk Kasabian-t rumában. :D de ennyi és ez este volt. Ő egy évet marad.

Nyugtom van itthon, megírtam 3 aprót az egyebekből, előkészítettem a nagy egyebet. Az egyik project egyebemből. Lesz még pár, de így is jobban jártam, mint sokak. Hamarabb, mint hinné az ember megint jön az oskola. Finnish society.. Fogalmam sincs milyen topic, mi volt órán, mert a beadandóimmal foglalkoztam. Aztán hajnal 5ig? Olyasmiig fent voltam.. Ha már nem megy az alvás.

De már tudok pár dolgot, amit akarok. Élesebb lett, hogy mit akarok elérni.