Érdekes álmom volt. Már az is érdekes, hogy egyáltalán emlékeztem az álmomra. Tanulságosnak gondolom. Édesapám életét éltem át álmomban. Furcsa, a saját múltamról is megtudhatok miközben alszom. Majd ébredés után a netbook fölött töltöttem a napom első felét. Megírtam amit még meg kellett. Ezennel végeztem a sulival, az apró simítások is megvannak. Azonban eredményt még mindig nem tudok. Az majd holnap jön, a legutolsó finnországbeli órám és egyben finn órám alkalmával. Feedback, valamint osztályzat csere következik. Majd az osztrák, német lányokkal valami búcsú szerű (Carina, Stefi). Ezek még csak tervek. Most végre alakulhatnak a dolgok. Pakolgattam a szobámban, kevesebb, mint 2 hét hazáig.
Annyi időre mentem ki, hogy az üvegeket visszaváltsam (a mökimaradékokat), az kb 7-8 perc a legközelebbi abc-ig, ezalatt a kólásüvegben lévő pár kortynyi kóla MEGFAGYOTT. -20 körüli időjárással rendelkezünk ismét. Nagyon brutális, Virva azt mondta, a -30 már hidegnek számít... Vele a nap második felében találkoztam a buszmegállóban vissza lukonmäkira, akárcsak Mátéval, de egyébként Thomas-szal voltam, ő ugyanis holnap reggel utazik haza, majd január elején vissza, hogy május végéig megírja a szakdogát a hidegben. Nekem mint feladat többnyire a pakolás, búcsúzkodás maradt.. Erre is rátérek a napokban.
A 2. rész tehát 5 némettel telt, valójában mondhatni a mökis társasággal. Passion kluboltunk kicsit, majd haza és számomra Dexter maraton. El akartam kezdeni előröl, és elkezdtem. Take it.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése