103.

Kicsit egyedül nap. Azt hittem aludhatok, de nem :) Vagy suli, vagy valami mindig van. Ma orvos néni volt, hogy menjek. Mentem, de egészség nap van, vagy mi a hogy éld túl a sötétet címmel is. Vagy legalábbis valamelyik napra volt ilyen progi. Azt hallottam unalmas. :) meg hogy a finnek egy része valami vitamint szed.. D? Mert a sötét meg az alvás, termelődős akármi. Már elfelejtettem az ilyenek részleteit, milyen jó, hogy a drága vörösöm minden ilyet tud! :) Versenyfutás az idővel, a buszt pont elcsíptem, de le is rohadt az út 3/4-edénél. Nem baj, futok, hiába nem szabad edzeni, a rögtönzött futásaim száma a hónapban egyre több... Mindig van miért. Elértem, elkaptam, jó vagyok. Mire hazatértem megint mindenkit alva találtam.

A tegnaphoz elfeletettem, hogy Tine velem akart jönni reggel, de kiderült, hogy neki mégsem elég 10 perc készülés (otthon hagyta a tárcát), és úgy tértem haza, mint ma. Mindenki aludt, mert ugye visszajött inkább pihenni. Zárójel bezárva.

Petikém akart korán kelni, kis hamilás után fel is tápászkodtunk, bepakoltuk pár cuccomat. Köszönöm barátom, hogy a hazautamat kicsit megkönnyítetted! :) Megszabadultam pár apróságtól. Mentünk a buszpályaudvar felé, ebben az a jó, hogy Tampere - Helsinki-Vanta Airport között közvetlen buszjárat van. Az úton betértünk a Koskikeskusba, legyen mit hazavinni a csajoknak. Majd pályaudvar. Könnyes búcsú, a viharba hiányozni fog ez a kis sznob :) Atyaég mennyit röhögtünk az utóbbi napokban. Vagy inkább az egész héten. Szeretem, ha valakivel lehet. A nevetés az egyik legszebb dolog a világon! :)

A napi terveim között szerepelt, hogy megcsinálom a transport feladatot, elmegyek Turkuba, hepajkodom Mattiával. Nem egészen ahogy szerettem volna, de minden összejött. Tine a legédesebb, majd meglátjátok ha bemutatom otthon. Kicsit egyedül voltunk, mi lenne velem nélküle? :) Filmezés, megnézte mikor megy vonatom. És kapkodni kell. Csak elértem, köszönhetően neki. A vonaton befejeztem a feladatot, ami a repülésről szólt és egyébként szerintem tök izgi volt. A repülés annyira durva, hogy oda-vissza annyi CO2-t bocsájtunk ki, hogy azt ha próbálod visszanyerni.. Azzal, hogy ott egy éven át bicajt használsz land rover helyett, 8 kilométeres útra, akkor sem tudod behozni. Hihetetlen. Ez egyébként érthető volt?

Szóval a vonaton befejeztem az utolsó simításokat is. Megérkeztem Turkuba és a kislánytól akkora sms-t kaptam a tervről, hogy juthatok Mattiahoz, hogy lényegében semmi mást nem kellett igénybe vennem. Semmit. Kicsit megismerhettem Turkut. Csak kicsit. A másnapra terveztem a város bejárását, amikor világos van, de csak részeredményt értem el. Megérkeztem a rajkkatura?? Vagy mi a vihar volt a neve, miután elhagytam kb az országhatárt a busszal, a sivatag mögött volt a TUAS :) És Mattiával el is kezdtük hamar a bulit. Felmentünk a franciákhoz, megtudtam, hogy Majomba megyünk és álarcos "bál", inkább buli lesz.

A zenéről annyit, hogy Saha (jobb napjain) és Ruma keveréke volt, ami az ízlésemnek nagyon imponált. Olyan nők voltak, hogy hihetetlen. Nem is olyan sz.. város Turku. Tampere mindig szivatja, de talán csak a nők miatt ;) Jó parti volt, bár nem akartam sokáig maradni. Azonban egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy vége a zenének. :D 4 óra volt, a bulinak vége. Kabát, kimenekvés és betámadta mindenki a közeli kajáldát, hadd jussunk éjszakai élelemhez. A sorban az élelemhez találkoztam egy Daniellával Szegedről! Kicsi a világ. Ja egyébként a bulihely is, a kajálda is a főtér mellett volt. És egy kedves németet is megismertem. Hogy a francba vagyok ezekkel ilyen jóban. Miért velük?

Taxival hazalibegtünk és aluka. 5 körül? 6 körül? Magam sem tudom. Pár óra múlva találkozom Mátéval meg Eszterrel. Mattia, köszönöm a partit, a matracot és a meleg vendégszeretetet!