140.

Utolsó ölelkezések, csak erős idegzetűeknek.

Zárójelben: A tegnapi ruma végülis jól sikerült - zárásig maradtunk, beszöktem és rejtőzködtem kicsit, de jó zene és a pár óra múlva érkező ismerős tömeg kicsit segített a hangulatomon. Még ingyen kaja is volt.. Haha.. Elbúcsúztam Dave-től, Philiptől, Judith-tól.. Utóbbiak ketten 1 évet maradnak. Mindenki nagyon jó fej, Dave ugyanaznap szülinapozik, mint én, Philip-nél jobban senki nem ért a zenékhez, Judithnak pedig tettem egy ígéretet. A no német napot, szóval ez tavaszi/nyári feladat lesz. Zárójel bezárva, amint alszunk kevesebben maradunk.

Az utolsó szombatomhoz meg annyit, hogy a hangulat már nagyon óvatos. A saying goodbye állapot állandósult, hétfőre nagyjából mindenki elmegy. Így a nap ismét tömött. Hinné az ember, hogy iskola végén nem lesz mit csinálni, de mindig van mit csinálni. Mindig lefoglal valami. Közös public szauna partit szerveztünk. Drága, de ezt az élményt még be szerettem volna szerezni. Szauna, valamint a Näsijärvi jeges vize. Brutális. 20 méteres úton, míg a vízhez értem másodpercek alatt fagyott meg a hajam. Bent 105 fok, kint -20 körül, a jeges tavon vágott léket pedig el lehet képzelni. Hatalmas élmény.

Eztán hazatérvén jött a következő program, ami gyanítom megadta a kabátom hazatérési alapszagát. A jegyzetek, sulis történetek, számlák, egyebek rituális égetése, avagy nagy hőmérsékleten való átalakítása levegőbe jutó káros gázokkal. Itt nem sokat maradtam, aztán el is vesztettem mindenkit, ezzel pedig az esélyt is, hogy elköszönjek Evicskától és Petrától. (vasárnap reggel írom a blogot, őket már 20 perccel lekéstem). Átmentem Undinához és végre tisztességesen részt tudtam venni vele valamin. Már ideje volt, Kriszta meghívott hozzájuk szusizni. Még sosem ettem, hát miért ne. Ráadásul Georg is alakította a hangulatot és mindenféle gasztronómia csoda foglalta le az ízlelőbimbókat. Tehát megettem az első szusi falatjaimat, finom volt, de nem fogok rászokni. Maradok a rántott sajt, sült krumplinál! :)