Péter érkezett legelőször Karstennel 15-kor, velünk vándoroltunk, sétáltunk meglátogattuk az egyre gyakrabban síró németet, majd haza, nagyon rövid kaja (nap közben pár szelet kenyérre volt időm, de fel se tűnt), és vissza az állomásra. Hojka már itt volt Zsófival. Nem kívántak részesedni, az ő dolguk. Benjamin kicsit benne volt a szervezésben, Manut szállásolta el és az állomásra szerveztem találkát, ahova a többiek jöttek.
Az előzetes emilek után egész jó lett, a szervezést kezembe véve rajzoltam meg a programokat magunknak. Annyi üzenetet küldtem, hogy az közvetítő oldal le akart tiltani, mert azt hitte vírus vagyok. Kaddn 17:37-kor, Mattia 17:47-kor, Tsakamis kb 18-kor csatlakozott. Remek találka volt, nagyon jó érzés volt újra látni mindenkit. (Milyen furcsa, hogy őket előbb láttam azért, mint a legtöbbeket otthonról, mégis elég időt töltöttem itt, hogy hiányozzanak, ilyenek a kapcsolatok.)
Tehát összegyűlt, aki összegyűlt. Majd mivel ígéretet tettem és nem akartam senkiben rossz érzéseket kelteni, megbeszéltük a gyerkőcökkel, hogy megyünk a kórházba. :D Érdekes program, de kezdetnek megteszi. Elmentünk hát, a kis német nagyon örült, és a kezdeti poénkodásokból lett egy Hospital party.. Ennyi ember egy kórházi ágyat körbeugrálva (mellékelt ábrán). Mókás volt, majd előkerültek az üvegek.. Ami még mókásabbá tette a dolgot. Képzeljetek el, egy viselkedni nem tudó szőrös görögöt, milyen fertőtlenítés kell majd arra a szobára? Kesztyűs party a kórházban, pár kép is készült, amiből majd felpöttyentek egy adagot ide, tán máshova erasmusom vége felé. Vagy kicsit utána. Hazatértünk és felkészültünk az estére (rohanós készülés), Passion. Itt csatlakoztak páran, Hojka, Zsófi, Undina. Sokasodunk, sokasodunk. Hepajkodtunk, mókáztunk. Felidéztük a nyári és az azóta történt szép emlékeket. Majd tervszerűen átvágtattunk Rumába, minden közel volt, de azért 4 euróért a legtöbben váltottak egy buszjegyecskét. Nagyon szép estét csaptunk. Pessönben szenvedélyeskedtünk legtöbbet, jó hangulattal, átbaktattunk a másik helyre, mint már mondtam. Ahol viszont nem sokat tartózkodtunk, részben miattam, részben Karsten miatt, de elvileg senki nem bánta. Nagyon élveztük az estét. És fénykép után jön a sztori.
A kidobó bácsi egy ilyen 2 méter 50 centis kopasz német csávó, eddig jóban voltunk, de azt hiszem azóta nem nagyon kedvel. Az történt ugyanis, hogy Karsten kikészült a hatalmas alkohol mennyiségtől, amit a szervezetébe juttatott és ezt észrevették a helyiek, és kikísérték kedvesen. Erről én értesültem és "A" terv szerint, kértem pecsétet, hoyg visszajöhessek, rányomtam Karsten kezére az enyémen még nem megszáradt pecsétet, mindenki bemehet, mindenki boldog. De őt nem engedték be hiába volt ott a pecsét, mit lehet ilyenkor tenni. Jön a "B" terv, mivel a táskámban rejlett Tine lakásának kulcsa arra gondoltam, oda eljuttathatom őt a hideg éjszakában, vissza is térek normál időn belül, a többiek tovább buliznak, Karsten alszik, én is visszatérek, mindenkinek jó. Nem is lett volna gond, csak kis cserebere volt a kabátokkal és a táskámat nem kaptam meg, nem gond, megkérdem hogy azzal mi van, az nem tartozik hozzá. Nem baj, légy oly kedves, hogy megnézed ott van-e, fekete táska muminnal a tetején. Megnézte, visszajött, nincs ott. Mondom az nem lehet, ott kell lennie, megnézné még egyszer? Megnézte, szemembe nézett és azt mondta, nincs ilyen táska.
Hmm, no én tudom, hogy ott van, akkor most mi legyen? Belehazudott a képembe, így kicsit bepöccentem. Tudok ilyet, ha igazam van. Oké rendben, szeretnék beszélni a főnököddel. (Oké, hogy finn vagy, de azért bmeg..) Mondta, hogy a kedves kopasz nagydarab úriember az. Eddig vele nem volt baj, jó arc, vagy csak én voltam vele közvetlen, mindegy. Különösebb bajok eddig nem voltak (egyszer Esztert nem akarták beengedni, de az egy másik este), szóval elmondtam a történteket, megkérte őt is, valami biztos történt, de egy húron pendültek, és miután 10-edszer mondtam el, hogy fekete táska muminnal, ott kell lennie és mindenki azt mondta nincs ott megdurvultam. Kijött Peet, mert leadtuk a drótot, egyre többen jelentek meg a Reunion tagok körül, majd csak megkerült az a táska. (Jaaa, hogy ezz?) Jó, hát azért a pofátlanságnak is van teteje, azok után, hogy 1 euróval többet kértek mindenkitől a megbeszéltnél, még ez is.. nem az 1 eurón pattogok, ez elvi kérdés. Így derekasan mindenkit elküldtem az anyjába finoman amiért az arcomba hazudtak és úgy döntött a kedves bevándorló barát, hogy nem kívánatos vagyok és kitessékeltek a helyszínről. Ez a kidobásom története, ezután mindenki megjelent az utcán és hazamentünk, ruinoltam a bulit. De mindent összevetve élveztem. Többet nem megyek rumába.
Hazatértünk és végülis mindenki nálam aludt akit én szedtem össze az állomáson, nem volt szükség extra helyekre. Ez 6 embert jelentett, magamat is beleszámolva. Végtére is mindenki eljött, aki számított. Remek estét csaptunk, nagyon kellemes volt és non-stop jó hangulat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése