Itthon

Annyira furcsa minden. A blogolást nem tervezem folytatni, vagy ha később mégis, akkor egészen máshogyan. A pár kimaradt napot azért még bepótolom, hogy teljes legyen az élmény. Jó itthon lenni!

Boldog Karácsonyt! / Hyvää Joulua!

Bárcsak

Telihold van, ami gyönyörű. És nagyon hideg. A gépem -16 C-t ír, bár gyanítom az erdőben ennél alacsonyabb a hőmérsékletünk. Hazatértem a városból, még kétszer játszhatok városban mászkálósat idén. Aztán jön egy reptérnap, karácsony és máris találkozunk, meg pezsgőzünk, meg miegymás.

Írtam listát, a "legyen notesze" alapon, és így legalább azt a sok más mindent hozzátoldhatom, nem kell mindent fejben tartani, sorrendet alakítani. A teendők között volt a pénzzel való forgalom (Dubaiban se lenne ennyi zöld), kaptam, adtam. Iskolát látogattam, könyvtár tevékenykedtem. Bejártam a várost, lőttem pár screenshot-ot a városról a jövendőbeli képes blogomba. Az elintéznivalók elintézésével pedig közelebb jutok a takarítási metódus végéhez, bár még csak az elején vagyok.

A rámhagyott élelmek fogyasztása megkezdődött. Éljen a fogyasztás (ennek alkalmas témája az étel és a SZÜKSÉGES javak). Főleg zacskós levesek, de a legtöbb a tea. Szóval tea kúrázom naphosszat.

Georg csatlakozik a 2 személyes szauna partihoz (azaz oszlopos taggá válik), majd átkecmergek Hervantába, a kitartottak összejövetelére. Amiket adhatok csak szavak, remélem azért blogom pár perces élménnyé vált a napjaitokon, ha olvastatok. Lassan vége élményeimnek.

Bár kreatívabb lennék..

Almost alone, avagy Maradnál, vagy mennél?

Igazából sosem vagyunk egyedül, döntések kérdése ez is. Néha szükség van magányra, de többnyire társas lények vagyunk. Rengeteg gondolatom volt, ami megosztásra várt, azonban csak a meztelen tényeket írom le. Elhagytam Lapinniemit, nem akarok visszajönni, bár a kulcs nálam van, mert csomagom érkezik majd, aminek már meg kellett volna érkeznie. Sok kulcs, sok felelősség.
Azt hittem láthatom Jurajt, ő akart elköszönni, de nem így lett, a repcsijárat tamperébe 12kor indult (mint kiderült ebből még +5 lett). Tine elment. Hazafelé békésen filozofálva a magányon és az élet apróságain, majd rámjött.. Vagyis inkább bevillant, hogy hajnalban sms-eztem Carinával, mert ő is ma megy.. Ezért fordultam volna vissza, de ehelyett lakáson kaptam. Tőle is kaptam kulcsot, mert nagy az ágya és hát nem az övé.

Gyűlnek az intéznivalók, én is összeirogattam magamnak, hogy mit szeretnék még itt csinálni. Majd idővel szépen lassan megkötöm a kompromisszumokat, hogy oké ennek töredékét meglehet. Annak is a töredékét, pár dolgot ki kell hagyni. A legnagyobb ellenerő a hideg volt. Általánosságban jobban szeretem, mint a meleget. Azonban ezt már nagyon nehéz túlélni. A huzamosabban szabadban töltött percek 10-esével egyre elviselhetetlenebbé válnak.

Carinának segítettem, majd elköszöntem tőle és kaptam a buszos tervemen. Megláttam egy buszt, fogalmam sem volt a végállomás hollétéről. Csak mentem. Ezt szerettem volna többek közt, ha már ingyen van. Ez amolyan Peti filozófia, de valahol jogos. Legközelebb visszajövetelnél nem lesz időm ilyenekre, most meg már a hideg miatt nehezebb. Egy szó, mint 100 a 21-es buszra ültem, majd a végállomáson meghökkentem, mikor világossá vált, hogy kb 1km-re vagyok hazulról. Micsoda véletlen. A randombuszos ötletemre megkaptam a jelet. Fölösleges, irány haza.

Niina, a tutorom következett a teendők között. Találkoztunk hát a legputtóbb helyen, ami egyben a legolcsóbb is. Dumáltunk a viszonyokról, ki merre, mit hogyan.. Ő az első finn, akivel beszéltem és tisztában van vele, hogy finnország igencsak élen jár a többiekhez képest. A legtöbb finn utálja az országát.. Érdekes. Beavatott a feedback-ek fontosságába, anélkül itt nem kapunk jegyet. Megtudtam továbbá még egy érdekességet a suli egyik wc-jének színéről.

Hú ez nagyon hülyén hangzik, de tényleg érdekes. Kék fények vannak csak, és nagyon fura. Kiderült, hogy a drogosok ellen van, hogy ne lássák az ereiket. Ezzel nem értek pár dolgot, miért drogozna valaki suliban? Vagy akkor miért a wc-n. És miért csak az egyik wc ilyen kék fényes akkor!?

Maradt idő egy kis magyar csevejre, Mátéval glögiltünk, megvitattuk, amiket meglehetett. Itt jött fel a címadó kérdés is. Én már mennék. Hiányzik a haza. Nagyobb magyar lettem. Tine és Máté egyaránt ellátott pár élelmiszerrel, amivel én kihúzhatom, ők meg nem tudnak vele mit kezdeni. Ezennel a kajával már nem sok gondom lesz. Ennyi kékszeművel még életemben nem találkoztam, mint itt finnországban. A legszebb dolog, amit tapasztalok pedig: A dohányzás már nem divat.

Utolsó vasárnap

Adventekhez illően ha tehettem, gyertyáztam vasárnaponként. A napjaim megvannak számlálva, amit erasmus emberekkel tölthetek. A búcsúzások napja ez is, sajnos annyira nem volt érezhető a jövőbeli hiányolás.. Azaz kevés embernél volt az a jajj de rossz, hogy elmegyünk. Talán csak nem fogták fel, hogy egy korszaknak vége.. Én ugyanilyen vagyok.. Lassan dolgozok fel.

Talán akit most látok, többet már nem látom viszont, ez a legtöbbekkel így van. A fontosabb kötelékek megmaradnak, de ezek a személyek is távol lesznek egymástól jóideig. Azt olvastam/hallottam, hogy egy ilyen erasmus félév után otthon minden ugyanolyan. Ebben hiszek, minden változatlan maradt, azonban én belül valahogy gazdagodtam. Ugyanez van a barátságokkal, néha lepihennek, látszólag kihűlnek. De semmi sem lángolhat örökké, azonban újra és újra lángra kap. Tamás barátom a főnix madárral példázta ugyanezt az elgondolást.

Tine utolsó teljes napja. Így tettük, amihez neki kedve volt, nekem lesz még elég időm vakargatni magam a szobámban és pakolászni, rendezni az életem. Pyynikki Observation Tower, azt sem tudom hányszor voltam itt.. rengetegszer. Furcsa, hogy van olyan rész, ahova mindig elakartam menni, de valahogy mégsem jutottam el soha. Ez a kilátó meg mintha az ellenkezője lenne. A szél hatványozta a hideget, szóval az átlagos idők töredékét töltöttük fent. Benéztünk a városba, körbenézés, búcsú (én ugyanezt tervezem), joulumarket (karácsonyi vásár), Ezt elnyesztem, vissza akartam jönni, de csak 23-án jutott eszembe, mikor már vége volt.. De azért láttam. Elköszöntem Kevin barátomtól, nélküle nehéz iskolaév lett volna. Majd beültem egy mexikói étterembe, ahol TEJFÖL szerű szósszal ettem a 4-es erősségű (vagy csípősségű) hamit (a skála 5-ig mér). Majd lapinniemi utolsó éjszakája. Félbehagyott filmmel, valamint elköszönés Karotól.

Lényegében holnap megy el mindenki, aztán jöhet a magány.. keserű, édes? All about choises, azonban nem vagyok annyira nyitott, mint szeretnék. Először édes, majd egyre mélyebb és komolyabb.

140.

Utolsó ölelkezések, csak erős idegzetűeknek.

Zárójelben: A tegnapi ruma végülis jól sikerült - zárásig maradtunk, beszöktem és rejtőzködtem kicsit, de jó zene és a pár óra múlva érkező ismerős tömeg kicsit segített a hangulatomon. Még ingyen kaja is volt.. Haha.. Elbúcsúztam Dave-től, Philiptől, Judith-tól.. Utóbbiak ketten 1 évet maradnak. Mindenki nagyon jó fej, Dave ugyanaznap szülinapozik, mint én, Philip-nél jobban senki nem ért a zenékhez, Judithnak pedig tettem egy ígéretet. A no német napot, szóval ez tavaszi/nyári feladat lesz. Zárójel bezárva, amint alszunk kevesebben maradunk.

Az utolsó szombatomhoz meg annyit, hogy a hangulat már nagyon óvatos. A saying goodbye állapot állandósult, hétfőre nagyjából mindenki elmegy. Így a nap ismét tömött. Hinné az ember, hogy iskola végén nem lesz mit csinálni, de mindig van mit csinálni. Mindig lefoglal valami. Közös public szauna partit szerveztünk. Drága, de ezt az élményt még be szerettem volna szerezni. Szauna, valamint a Näsijärvi jeges vize. Brutális. 20 méteres úton, míg a vízhez értem másodpercek alatt fagyott meg a hajam. Bent 105 fok, kint -20 körül, a jeges tavon vágott léket pedig el lehet képzelni. Hatalmas élmény.

Eztán hazatérvén jött a következő program, ami gyanítom megadta a kabátom hazatérési alapszagát. A jegyzetek, sulis történetek, számlák, egyebek rituális égetése, avagy nagy hőmérsékleten való átalakítása levegőbe jutó káros gázokkal. Itt nem sokat maradtam, aztán el is vesztettem mindenkit, ezzel pedig az esélyt is, hogy elköszönjek Evicskától és Petrától. (vasárnap reggel írom a blogot, őket már 20 perccel lekéstem). Átmentem Undinához és végre tisztességesen részt tudtam venni vele valamin. Már ideje volt, Kriszta meghívott hozzájuk szusizni. Még sosem ettem, hát miért ne. Ráadásul Georg is alakította a hangulatot és mindenféle gasztronómia csoda foglalta le az ízlelőbimbókat. Tehát megettem az első szusi falatjaimat, finom volt, de nem fogok rászokni. Maradok a rántott sajt, sült krumplinál! :)

Az utolsó hetem

Azt hittem több időm lesz a komAnikációra.. Veletek, a is blog frissül ám, a háttérmunkálatok már javában zajlanak, csak időrendi sorrendben szeretném őket közölni és látnom kell a képeket, hogy felidézhessek napokat. A héten ettől függetlenül leközlök minden napot. Megcsinálom! Olyan, mintha egy projectemet csinálnám. Hát legyen. Aktív blogos vadkodás a hétre.

Csak úgy, mert jó.



Mindenki megy haza lassan, a hangulat érezhető. Tegnap a "vége parti" után (lose our balance) bűűűzlöm..  utálom azt a helyet, az egyetlen, ahol bűzlik az ember a cigitől másnap.. Rohadékok. Az első étkezésem a nap során 18 körülre várható (még nincs annyi, szóval nem tudom (17))

Elvileg Undinával megyek partizni egy elefánt plakátos akárhova. Bár megismerés folyamatban. Holnap 11kor pedig szintén vele szusinap várható.

Ó kifelejtettem eddigi bejegyzéseimből, hogy megmértem a testem. És fogytam 5 kilót. Ez azt jelenti 78,5 vagyok (ruhában).. Milyen vicces, hogy pont ma közlöm ezt az infót, meg hogy ma még nem ettem. Nem ennyire rossz a helyzet, szóval nem kell aggódni. Jól vagyok.

Igaza volt édesanyámnak, hogy keskenyedek, de nekem tetszik. Vad. Csak ajánlani tudom ezt a fajta nem sok pénzből gazdálkodunk életmódot. Erasmus, a felesleges kilók ellen.