Utolsó vasárnap

Adventekhez illően ha tehettem, gyertyáztam vasárnaponként. A napjaim megvannak számlálva, amit erasmus emberekkel tölthetek. A búcsúzások napja ez is, sajnos annyira nem volt érezhető a jövőbeli hiányolás.. Azaz kevés embernél volt az a jajj de rossz, hogy elmegyünk. Talán csak nem fogták fel, hogy egy korszaknak vége.. Én ugyanilyen vagyok.. Lassan dolgozok fel.

Talán akit most látok, többet már nem látom viszont, ez a legtöbbekkel így van. A fontosabb kötelékek megmaradnak, de ezek a személyek is távol lesznek egymástól jóideig. Azt olvastam/hallottam, hogy egy ilyen erasmus félév után otthon minden ugyanolyan. Ebben hiszek, minden változatlan maradt, azonban én belül valahogy gazdagodtam. Ugyanez van a barátságokkal, néha lepihennek, látszólag kihűlnek. De semmi sem lángolhat örökké, azonban újra és újra lángra kap. Tamás barátom a főnix madárral példázta ugyanezt az elgondolást.

Tine utolsó teljes napja. Így tettük, amihez neki kedve volt, nekem lesz még elég időm vakargatni magam a szobámban és pakolászni, rendezni az életem. Pyynikki Observation Tower, azt sem tudom hányszor voltam itt.. rengetegszer. Furcsa, hogy van olyan rész, ahova mindig elakartam menni, de valahogy mégsem jutottam el soha. Ez a kilátó meg mintha az ellenkezője lenne. A szél hatványozta a hideget, szóval az átlagos idők töredékét töltöttük fent. Benéztünk a városba, körbenézés, búcsú (én ugyanezt tervezem), joulumarket (karácsonyi vásár), Ezt elnyesztem, vissza akartam jönni, de csak 23-án jutott eszembe, mikor már vége volt.. De azért láttam. Elköszöntem Kevin barátomtól, nélküle nehéz iskolaév lett volna. Majd beültem egy mexikói étterembe, ahol TEJFÖL szerű szósszal ettem a 4-es erősségű (vagy csípősségű) hamit (a skála 5-ig mér). Majd lapinniemi utolsó éjszakája. Félbehagyott filmmel, valamint elköszönés Karotól.

Lényegében holnap megy el mindenki, aztán jöhet a magány.. keserű, édes? All about choises, azonban nem vagyok annyira nyitott, mint szeretnék. Először édes, majd egyre mélyebb és komolyabb.