Jönnek az utolsó iskolanapok, ma volt az utolsó Water and Environmental Issues in Developing Countries. Ez volt az, amin a világ különböző tájáról jöttek előadók és adtak elő a világ sok tájáról. Hihetetlenül színes órák voltak. Épp most írtam meg a feedback-et. Így van, suliban blogolok, de annyira lelapult az agyam, hogy a sulimunkát szünetelnem kellett. Ebből is beadandó lesz. Azonban a vizsgákra még tanulni is kéne.
A minap szembejött velem a járdán egy hatalmas traktor. Szórta a kavicsokat. Mert itt kavicsolnak ám, nem sóznak. Tudnak sok dolgot, amivel Szimplán jobbá teszik a mindennapi életet. Pl, a rendőrautó szirénája. Hihetnénk, hogy mindenhol ugyanolyan, de Nem. Ugyanúgy hallani, ugyanúgy odafigyelsz, ugyanúgy odébbállsz. De nem irritál a hangja, nem olyan éles. A hatás ugyanaz, de mégsem zavar. Nem idegesít annyira tudat alatt. Jajj hát a só nem is azért van, ilyen hidegben meg fölösleges sózni. A kavicsokon csak nem csúszunk el.
Láttam megint a hatalmas sísáncot, hiába a sötét. Szintén a minap volt (tegnap) és mindig megijeszt a tény: milyen parányiak vagyunk. Apró semmik. Bohóckodó ganajkupacok vagyunk a világban. A vonatok is ezt a hatást érik el nálam. Suli után találkozunk páran, hogy megbeszéljük a Möki részleteit. A napok fogynak, a lehetőségek szintén, a programok sűrűsödnek. Az utolsó napjaimra pedig már nem lesz itt senki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése