Sankt-Peterburg

Hú de korán van. Megint, kéne már egy kis pihenés. Hiába a spontán bulik a legjobbak :) Szombat, ma már hivatalos buli van. Egy napot "házibuli feeling"-gel töltöttük, de ki kell mozdulni, hogy lásd az oroszokat. Többször kimentem csak úgy céltalanul az utcára, ha volt időm. Tamperében is emiatt mászkálok néha csak úgy. Úgy érzem így érintkezem a kultúrával,vagyis legalább megadom az esélyt, hogy újat lássak. És sosem tévedek.

Hatalmas a város.. Az emberek. A tömeg. Sok. No vissza az élményekhez: Buszos kirándulás a belvárosban, egy-két látványos épülettel, templommal. Ez ingyenes és választható program volt. Abszolút megérte. :) Igen, a fáradtság miatt gondolom. Meg az árak miatt kalkulálnak ezzel az eshetőséggel. A sok olcsó vodka miatt kidőlt finn, aki délutánra tér magához. (Christian pont ilyen lesz, mikor a holnapi reggelen benyitok a szobájukba). Szerintem ez érte meg a legjobban!

És ez volt a legjobb nap is. Megtekinthettük az Auróra környékén a vizet. Buszról leszállva azonnal tukmálták volna ránk a sapikat, igazi hód, meg mókusszőrből. Én is vettem volna, de gagyit nem akartam, sokat meg nem fizetek. A víz környéke szééép, beletettem a kezem az orosz vizekbe :) Háhá.. Gyűjtöm a krediteket (kreditnek minősül a public vizelés is). Gyönyörű. A Peter és Paul erődöt is bejártuk. Megtanítottam Carinának a fáradt és éhes vagyok-ot. És saját élménykészlete gyanánt hozzácsaptuk a másnapost is. Az erőd a legrégebbi a városban és valójában sosem támadták. Az oroszok már csak ilyen gyanakvóak. Azok voltak és azok is lesznek.

Ezt már a cián-arany színű randa épületben is hallottuk, hogy azért van képük az ütközetek eltusolásához: Az emberek harcolnak a NAGY vezér, pedig a kastélyban lógatja a lábát, amikor pedig már nincs veszély megy a helyszínre ünnepeltetni magát.

Kaptunk még egy extrát, amit még az idegenvezetőnk sem tudott. Minden szombaton az erődben lőnek egyet. Mióta a város létezik és részleteket nem kaptam ugyan, azért nem nagyon hiszem. Az oroszok is jöttek nézelődni, szerintem megszokhatták volna. Sajnos a hülye lökdösődésük, meg rinyálásuk, hogy szonja így úgy megzavarta elegáns tűnődésemet. Fogalmam sem volt mi lesz a program. Meg hogy mit lőnek, meg hogyan. Egy ember kijön és lő egy puskával, nem nagy dolog, de megpróbálom élvezni.

Nem egészen így történt. Elbarikádolt sarokban az erőd egy kellemes részén. Katonák és zenekar. Nem egészen erre számítottam, de jobbat kaptam mint hittem. Mindenki jobbat kapott, mint amilyet hitt. De a hülye kis magyar azért mégiscsak a saját történelméből kapott vissza. Láthattam elsőként a hús-vér embereket, amint az erőt (A nagy oroszokat) képviselik. Kicsit bele is borzongtam, látni az erejüket, teljesen más. A könyveknél a képzelet diktál, magammá tenni igazán csak úgy tudom, ha átélem. Láttam, hogy tudnak összeszedettek lenni, ha akarnak. És bámulatos volt az előadás, zenére, parancsra mindenki együtt mozog.Totális zűrzavar helyett most pontosság, erő, és felkészültség jellemezte őket.

2 "műsorszám" között és harangszó után sütötték el azt a bizonyos fegyvert. Ez a vár oldalában egy ágyú volt.. Hatalmas robajjal, megadta a hangulatot, hogy átszellemüljek és átérezzem a harci zajokat. Minden megborzongott, az emberek hajába az apró hamu darabokat láttam leszállni. Ennyit a puskalövésről, amit hittem. Így szebb volt, abszolút a legjobb program volt, amit az országban láthattam. Sétáltunk, láttuk a tornyot aranyból és aztán egy ilyen katonai bemutatóba csöppentünk. Ami mellesleg a legutolsó volt az évben. Ezért nem kellett fizetni, de ez érte meg legjobban. Az egész túrában ez volt a legjobb. Mondjuk a metró látványa sem lesz majd semmi..

Az erőd után megnéztük szintén választható opcióként a St. Isaac Cathedral-t. Az árakat nem tudom hogy vették az oroszok, azt hittem hitaposott utakon fogunk lépkedni, de minden ilyen opcionális hely előtt elkérték a diákot, hogy olcsóbb legyen. Na, ha mi nem kapunk vissza, és már vizettünk érte, akkor hogy is van ez?? Ezek ilyenek, amivel tudnak lehúznak. Hiába mindenki ugyanígy megy Szentpétervárra (Mindenki! Ugyanígy!) mégsem tűnik eléggé megszokottnak, vagy kitaposottnak a megvalósítás. Azt hittem a rutin erősíti a színvonalat. Szép volt, ez is megérte. Ide sokan már nem is jöttek. Én igen :) És tudtam is kit szeretnék idegenvezetőnek, de nem megkaptam egy másikat? Kb 5 emberrel, de azért átbattyogtam rendeltetés szerű helyemre és hallgattam az érdekességeket.

Kis körbejárás után felmentünk a "tető"-re és onnan tekinthettünk le a városra. Ahol a francia koma (Lena pasija) azt mondta nem is olyan szép így. Nekem azért tetszett, a magaslatok mindig nagyon tetszenek. A 400 vagy mennyi lépcső megrémítette az embereket, engem annyira nem érdekelt. Kb lefelé tűnt csak fel, hogy már egy ideje jövök ugyanúgy. Amikor felmész csak felmész, de lefelé nem akarsz leesni de mégis gyorsítassz, nem? Kicsit mászkáltunk, kavarogtunk és..

Találkozó a Hermitage múzeum előtt. Itt találkoztunk kb mindenkivel, ez benne volt az alapjegyárban (legalább ez :)) de hogy mennyire nagy.. Az emberek nagyrészének már nagyon elege volt a múzeumokból. De mégis. A világ 10 legnagyobbjában benne van. Meg is kaptuk instrukcióként, hogy gyorsan felejtsük el, hogy mindent látni fogunk. Mivel amúgyis elegünk volt a múzeumokból, ezzel nem volt gond. Kicsit körbejártuk a termeket, nevettem kicsit a nénin, aki olyan volt, mint fölötte a festmény. És következett a következő.

A balett jött volna programként, de én erre annyira nem vágytam, hiába egyszer vagyok Oroszországban. Aki ment balettra az beszopta, mert volt kb 5 perce elkészülni és újra buszon ülni, mert a dugó miatt a busz igencsak araszolgatott. Már aki a busszal tért vissza a Hermitage-ból. Kis szabadidő és találkozó a hallban újra, indulás a Canal felé. Ilyen kis hajózás szerintem nem egyenlő a limóval. Az nagyon fényűzőnek hat, ez viszont élmény. By the way, hallottam egy sztorit, melyben félbevágott diákok voltak a főszereplők, mert a limóablakon kihajolva utaztak. Nem lett szép a vége.

A köztes időket ugye lazulással, tevehokkal, vagy sétával töltöttem, töltöttük. A tevehok az az orosz nemzeti mekiszerű palacsintázó, jóféle és nem is olyan drága. Ugye kedvenc barátnőnk, a kis orosz liba :D Nyehehe, höle is randa is. Nem vaj, befegyelmeztem kicsit, hogy tudok én oroszul vigyázz magadra. Köszi apa :) Működött is, többet nem szövegelt. Láttam a szemén a pánikot, mikor realizálódott benne, hogy kicsit kapizsgálok. És végre használhattam atyámtól tudott mondataimat. Nyehehe..

A canal szép volt, jó volt. Ahogy azt el lehet képzelni, a város csatornáin kis hajóval menni és menni. A vizet mikor nem szeretjük? A hidak pedig szinte egy karnyújtásnyira voltak. Néhány ötöst adtam is a hídnak. Aztán felbátorodtam. És székre is felálltam és finoman mátrixoztam is, semmi veszélyes, de számomra vicces. Ilyet sem mondhatok el magamról minden nap. Vagy mondhat el más magáról egy élet során.

Komámat sajnos otthon hagytam, (azt hittem nincs más út), de a viharba csak megtudtam, hogy lehetett volna jönni.. 3 napig tényleg lehetsz vízum nélkül. Csak komppal kell jönni. Dzsonikám, talán ez most válasz a kérdéseidre. A zenés hajókázás szovjet pezsgővel program után pedig, mivel egy napot kihagytunk (a kimenős buliból), következhetett a buli.. Megint. Mondtam, hogy nem pihentünk sokat. Itt már nem volt olyan nagyszerű, bár jól éreztük magunkat, nagyjából semmim nem maradt némi apró, meg a szuvenírnek szánt 10-es mellett a tárcámban. Utolsó esti marhaságként pedig amikor oroszul makogtak a színpadon, hogy 3 orosz leányt és 3 erasmusost kérünk. A lányok felmentek én pedig megragadtam Thijs-ot és Kevint és csatlakoztunk, ahogy kell. Fogalmunk sem volt mi a feladat. Aztán megtudtuk, mivel haloween van kipingálnak és a legszebb nyer. Thijs berosált és helyette gyorsan megjelent Juraj. És Kevin nyert, de azért elég hülyén néztünk ki a nap további részén. Ahol pl taxit kértem vicces volt. Amolyan záróakkordként Tine eléggé kivolt. Miattam, aláírom, semmi pénzzel az éjszaka közepén fél nappal hazabuszozásunk előtt vándoroltunk a fogalmunk sincs merre. Ladás törököket, meg miegymásokat leintve, hogy hazavigyenek. És végül 2 orosz lány segítségével csak sikerült. Yvette is ott volt, ő szerintem elvolt, én nevettem, Tine viszont felfogta a dolgot és nem repdesett az örömtől.