Peti jön

Mióta itt van úszik az idő. Nem mindig pozitívan, de szerintem mióta itt van röhögtem a legtöbbet Finland-ben. Hogy milyen előkészületek zajlottak érkezése előtt már homályosak. Tini látogatja Tinét, az ilyen embereket szeretem. Őrültek, mint én. És így 4en járhatjuk a vidéket, ha épp úgy hozza a kedv. Az előzőkhöz még annyit, hogy a bajok leírása gyógyít :) Ahogy ezt okos pszihomókus bácsik már azelőtt is megmondták.

Iskolában összeültem a csoportommal, hogy összerakjuk a csoportmunkánkat. Ecotoxicology, 5 kredit és a csapatmeló 40%-a lesz az év végi jegynek. Jó, hogy szóltak.. megcsinálhattam tegnap este, sok anyagot találtam a témáról. Ami az Agent orange. Azt hittem nem igazán vagyok összeszedett, de kiderült, hogy a magyarok keményebbhez vannak szokva, ennyit a finn iskola erősségeiről. Ami erőssé teszi, szerintem pont könnyít. Ha másokkal együttműködve dolgozhatsz több perspektívát megismersz, teljesen más lesz az eredmény. Többet kihozhatsz magadból. Jobban dolgozol, többet megtudsz és könnyít is. Mindenki küszködött vele, Tiina kb 1,5 oldalt hozott össze több napos munkával és sehogy nem talált több infót (jobb vagyok internetben), Aura pedig 1 egész oldalt se 7 órás munkával. Ők írják a vegyi anyag részeit, meg a következményeket, én a történelmét írtam.

Kis pakolászás után irány a Rautatieasema (ez lesz Peti kedvenc szava), "Welcome to Finland" csomag beszerzése után indultam Helsinkibe felvenni komámat. Mindig sír szegény, de tud nagyfiú lenni, ha akar. Kezdjük azzal, hogy elb_sztam az időt. Beszéltem Manuval, előágyaztam a terepet, de az idő miatt nem olyan elegánsan jött ki a dolog. Folyamatosan időutaztam az oroszoknál, egész megkavartak. Számításaimba nem vettem bele, hogy otthon más az idő és mikor Peti érkezett még a vonaton ültem nyugodtan, hogy van még 1 órám odaérni és lesz egy kis időm Manuval idézgetni a régi szép időket. Ezekre az időkre pár percet tudtunk összehozni, olyan mint volt. Tündéri.. Ő volt tán a legszebb az EILC-ről, de a kedvessége is hihetetlenül lenyűgözött. Á hát ki sem tudom fejezni mennyire édes volt. Talán példákkal. Ezen a napon írtam neki, és ő szó nélkül beleegyezett, szerda estei érkezésemet az állomáson várta, csütörtökön reggeltől pedig sulija van és 14től pedig zh-t ír, abból, amit 2 hete bukott. És egy percig nem adta jelét annak, hogy zavarnám (vagy zavarnánk Petivel). 3 napja tanult, a felét már tudta is, bátorítottam, hogy menni fog. De azóta elteltek napok és sajnos nem kaptam visszajelzést.

Felszedtük Petit, és Nem hozott sok csomagot, aminek szívből örültem. Férfiak vagyunk, vagy mi :) bevásároltunk egy jó tésztához és beszereztük a 12 eurós napijegyet is. És irány Espoo. Petin azt éreztem, hogy örül, hogy viszontláthat. Örül Finnországnak. Vannak érzelmei, többek, jobbak, mint például nekem, persze bizonyos terepeken vannak lemaradásai. De már látszik rajta, hogy nem lesznek gondjai, még fiatal, a baromságait kinövi és semmi nem fogja megállítani idősebb korában. Remélem összejön neki az élet és eléri a motorcsónakos dolgot is. Ne kelljen már hazudni a nőknek, hogy versenyző.. :D

Espoo is szép, Helsinki is szép. Látszik, hogy nem orosz. Látszik, hogy skandináv főváros. A főváros jelleg mondjuk csak a metró, valamint villamosok létezéséből tudható, szerintem rendkívül kicsi főváros. A holnapi napon bejárjuk az egészet és úgy érzem Helsinkiben nincs is több dolog, amit látni lehet. Ennyi elég és teljes mértékig kielégítő. Manunak igaza volt, Helsinki kicsi :)

Amarilloval zártuk az estét. Kingáék is odajöttek (akivel Szentpéterváron találkoztam), de nem sikerült összefutni. A betegségem is volt az oka, de igencsak ellágyult a tudatom estére. Annyira kimerültem, hogy majdnem bealudtam a bulihelyen. De egy finn leány ült szemben Petivel és szóba jöttem. Ekkor pozíciót váltottam és hiába voltam szinte kómában láttam, hogy ez a lány nagyon szép.. (igen, Petivel a sétálások közepette ez már régen feltűnt, ennyit rólad meg a dagadt finnjeidről kedves Viktor :)) Beszélgettem vele és végre megismertem egy szép finnt. Lesz hova visszatérni, legközelebb most álltam a veszélyes tényekhez, hogy nagymamámmal ellenszegüljek. A nehogy Finnországba kelljen menni esküvőre mondatra reagálva. Manu ugye végig velünk volt :) Ugye megmondtam, hogy édes. És mentünk haza 2 előtt az utolsó busszal, kicsit jobb az északai élet, mint tamperében. A buszok pedig drágábbak.