Újabb nap az utolsók közül magyar társasággal. De ha kelünk hamar dologhoz kell látni, mert a sötét hamar jön. Pyynikki volt a mai program, hogy kicsit átéljük, amit itt mindenki átélhet. Immáron negyedszerre vagyok itt. Többet talán már nem is jövök. 1 napot még adok magamnak visszatérni. Toltunk egy munkki-t, ahogy illik, beírtuk nevünket a nagykönyvbe. Mindenkié benne van ám! :) Sok sok szivecskével! A táj még mindig amézing, csak most kegyetlen a hideg. Eztán oskolai nyomtatás következett. Beszállókártya barát. Ó, nem mondtam, az úton haza betámadott minket 1 londoni csaj, hogy lehúzzon. Barátságosan persze, de milyen már.. Angliából?
Nagyon kellemes sétát követtünk el, míg megvitattuk a világ nagy dolgait, emiatt hatalmas érték ez a lány. Hazatérvén pedig összefutottunk Mátéval, a hepajra meg volt a kedv, de csak később. A koraeste Máténál telt 2 másik magyar lánnyal Kuopióból. Meggyőztek, hogy nincs ott semmi. Nekem meg nincs sok pénzem, hogy semmit nézzek, úgyhogy az kimarad. Jyväskylä még tervben van. Meglátjuk.
Bejártam Finnországot, ahogy tudtam. Otthon "kis" magyar voltam, de eljöttem és naggyá váltam. Sokkal inkább él bennem a haza, vagy csak érzem lángolni. Itt nekem kell Magyarnak lennem. Mert csak én vagyok egy falat magyar a hatalmas Finnországban. Erősebbnek érzem magam.
Éjjel pedig Ruma jött ismét, mióta betettem oda a lábam, nem szabadulok. Most viszont rengeteg magyarral ment a pörgés, csak nem annyira jö zenére. Így viszonylag hamar hazajöttünk. Sétálva.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése