Keresés a blogban

2010. október 29., péntek

Leningrád

Korai kelés az egykori Leningrádban. Reggeli (erre később büszke leszek, mert egyszer sem hagytam ki), nem túl hajj de szupi, de valami. Erő az éhes gyomornak. Igen, itt a vodka egyébként annyi, mint a finneknél egy sör. Szóval minden alkoholista mekkájának érezte. A programokkal egyébként az volt a bajom, hogy a reggeli noha 10-ig tartana, előbb kezdődtek, 9 körül. Szeretem eljátszani, a 20 perccel 10 előtt beesni és belakni dolgot. Ez nem lustaság, csupán elővigyázatosság. Hogy tovább bírjam kaja nélkül. Ugye mondtam, hogy mindennemű pénzmennyiség nélkül jöttem el. Csak, hogy meglegyenek az izgalmak.

Busszal jártuk be a vidéket, és már tudtam, kihez akarok tendálni a múzeumokban. Egy csávó jó arc volt, érthetően beszélt, tisztán, tűzdelve humorral és "izgalmas" történelemmel. Láttuk a lenin szobrot, akkor elhatároztam, hogy Na! ezt szeretném látni. Mármint kicsit közelebbről. A tervek között még a metrózás is szerepelt, de az idő rohan, a vízum pedig hamarosan lejár.

Első megálló? (A franc emlékszik, majd a képek megmondják) a Catherine's Palace. Bejártuk az egészet. Amikor megláttam.. :) Szerintem undorító. A barokkot sem szeretem és a cián meg arany sem a kedvencem. Az akkori nőideál meg pláne nem. Mindenki dagadt volt és minden nő pasinak nézett ki. Félig eredeti, félig hamis elemekkel. A környék nagyon szép volt, de a palota :) Egyszerűen nem értem mit lehet ebben élvezni, én ha megtehetném sem szeretnék egy palotában lakni. Egyszerre csak egy helyen tudsz lenni. Meg rendben tartani az egészet!?

Sétálgattam a parkban és közelebbi kapcsolatot részesítettem kismadarakkal :) a tenyeremből ettek rengetegen, először beszéltem originál oroszokkal. Fogalmunk sem volt mit beszél a másik. Az oroszok nagyok ugyan, az országot tekintve, de azért na. Illene nyelveket is tudni. Mi pedig "normális" emberek, ez egy kicsit sem rasszista mondat, ugye? Szóval mi azt hisszük az amerikaiak hülyék. Osztom a véleményt, azok! De legalább angolul beszélnek :) Melyik az az ország, melynek tagjai nem tudnak más nyelvet, csak a sajátjukat? USA, de ilyenek az oroszok is. Nem sokkal beszéltem, de 10-ből 8 nem tudott, csak oroszul. Nem hibáztatom őket, mi is hasonlóak vagyunk. Sajnos a magyarok jobban hasonlítanak az oroszokra. Nyilván nem véletlen. De a mentalitásuk azért engem is megcsapott. Nem túlzottan tetszik a pénz központú világ. Itt megtehetsz mindent. Ha pénzed van, akkor meg főleg.

A vezetésüket nézve szerintem nagyok (nem autót, az más tészta :)) Ez mondjuk egyértelmű. De a kis dolgokkal nem foglalkoznak, gondolom nem is lehet mindennel. A hadügyet komolyan veszik, a fegyverkezést, a versenyeket a hadszíntéren szintén. Őket nem érdekli más, eltaposnak bárkit. Ezt teszi velünk a magas populáció.

A finnek sem véletlenül vannak éppen a másik oldalon. Kevés ember, magasabb életszínvonal. Egyszerű matek. Mondja ezt, aki egész életében a városban élt. De már bevallottam, hogy jó érzés volt nyomulni az utcán, éreztem a pörgést, a lendületet, mint otthon. De ez túlzás. Mindenki el akar ütni mindenkit, centizgetnek buszokkal, villamosokkal, autókkal egyaránt. Szeretek városban élni, de egy ekkora város már túl sok lenne. Meg a ne menj piacra, metróba, mert kirámolnak sem annyira tetszett. Reggelinél egy olasz csávó figyelmeztetett, hogy ne menjek metróba, vagyis inkább nagyon vigyázzak, mert őt most rámolták ki. Érezte a kezet, de a tömegben mire megfordult, már teljesen mindegy volt.

Megnéztük belülről a Cathedral of spilled blood-ot. A nyalóka tetejű templomot. Mozaikok, de nem vagyok az a nagyon műértő fajta, ha templomokról van szó. Meg én a gótikus építészetet csípem, nem a barokkot, nekem túl csicsás. Az orosz és az európai is. A várost próbálják néha Európainak beállítani, de azért mégiscsak orosz. A templom szép volt, de nem érte meg a 10 eurót, kívülről szebb.

Hazatérés, pihengetés. És a többiek izgatottan várták a limuzinozást :) Én nem, mert nem fizettem elő és ugye már volt ilyen élményem. Az estén amikor találkoztam kedvenc lányaimmal. Andor - Csilla: Nekem van ám barátnőm.

A liftben előző nap összefutottunk 2 magyarral, mikor kerestünk valakiket a hotelben. Az emberek szanaszét szórva helyezkedtek el. Máté pedig izgatottan várta mikor futok össze magyarral, mert a szövegem nem mindig teljesen helyénvaló. Nem mindig káromkodok, de azért a beszédstílus más ha értjük egymást. Pl hozd már a kaját, tündérkém :) Ezen a pihinapon (egyik orosz nap sem volt igazán pihentető) pedig összefutottam még egy csajjal. Kingával, szintén a liftben. Aki angolul kérdezte, hogy beszállhat-e, van e még hely. Én pedig magyarul válaszoltam: Hogyne lenne, szállj csak be :)

Szóval a móka is megvolt, később találkoztunk és folytattuk a bulit, míg az enyéim Limóztak :) Sok időt töltöttem Mátéval, sokat beszéltünk magyarul. Első nap ő volt mosott .., második nap én a bulihoz. Ugyanazokkal az emberekkel afterpartiztunk egyébként. A hotelban, amikor a többiek kimozdultak az orosz éjszakába. Ezen az estén rajtam volt a sor. Ez a kis összeröffenés, bulizgatás, beszélgetés annyira jól sikerült a hotel halljában, inkább bárjában, hogy később mentem haza, mint az emberek akik bulizni mentek valahova. Orosz csodák, francia csodák. Sokat beszéltem Lena (az orosz csaj) pasijával, meg 3 másik belga leánnyal. :) Saját gyártású pihiparti: beszélgetősest.

Az alapmeggondolása a napnak az volt, hogy ma alszom, mert tudok. Azaz lesz időm, de 4kor értem fel a szobámba. Reggel pedig kelés ismét hajnalban, mert a programok várnak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése