Keresés a blogban

2010. december 6., hétfő

Calm Rush

Megjött a mikulás. :) Rakott is a (nem túl tiszta) cipőnkbe csokikát. Hát nem édes? :) Ez arra lesz egyébként jó, hogy a csajok tudnak mit rágni, ha nálam töltik az időt. Személy szerint általában csokoládékerülő vagyok. Genetika, nem az én hibám.

Délben indultak vissza szeretteink. Kaddn Lapenrantába, Andreas pedig Vaasaba. Itt kezdődtek az elköszönések. Hosszú ideig nem látom őket viszont. Ez az erasmus fájó része, a búcsú. De mint mindenből, ebből is lehet tanulni és gondolom, ha jól bánok a gondolataimmal beépíthetem az új ismereteim közé, amire itt szert tehettem. Legközelebb szigeten? Nem tudom merre sodor minket az élet, de együtt maradunk.

Vészesen közelednek az erasmusos tennivalók, a kötelességek. Így nem is haboztam, 12:06kor elértem a hazafelé tépő buszt, majd nekiálltam a vad tanulásnak. A project munkával mit sem törődtem, úgy véltem a tanulás, az anyag megértése fontosabb. Waste water, ez az a tárgy, amit be kell számíttatnom, szóval fontos lenne. A finn menni fog, de azért arra is rátértem az esti órákban. Az én pályám az este, a hajnal, az éjszaka.

Nekem ez az időszakom, mikor élek, mikor élhetek.

De sajnos nem volt ennyire letisztult a napom. A nagyjából egész napos tömény brainstormingot kipihenve még a nap során "részt vettem" a Finnish Independent day-en. Na ennyi, a mikulás országa és nem mikulásoznak 6-án. Nem, nekik ez inkább nemzeti ünnep (Mondjuk látom benne az értelmet). Ez azt jelentette egyébként, hogy a finnek többsége otthon ül és nézi, hogy idén melyik híresség foghat kezet a kormányfővel. Akinek meg mászkálhatnékja van, ugyanezt teszi, csak a főtéren. Majd meglesi a pattogós égi csodát, amelyet mi hosszabban tűzzel való játéknak titulálunk és hazamegy, mert holnap ugye munka van. Dec 6 itt pirosbetűs, nem köll dolgozni. Én hülye meg ezt a napot választottam, hogy az erdőben mászkáljak. Olyan helyeken voltam, mint eddig még soha. A tűzijáték végére el is jutottam egy olyan helyre, ahol láttam is. De nagyjából otthoni körzetekben mozogtam (bár tudja a bánat..), lehiggadván haza és rohanás bele a tanulásba. Az anyag megértésbe, hogy pontosabb legyek. Szerencsére nem volt túl nehéz, azt hittem nem lesz nehéz dolgom. Az anyag izgalmas, jól van megfogalmazva, magyar példákat is használ. Semmi gond. Cserediák vagyok, senki nem buktat meg.. Na majd meglátjuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése