Mint már mondtam, mindig van mit csinálni. Mint amikor az ember kiválasztja a hobbiját. Azzal töltöd az időt, amit szeretsz csinálni. Vajon te választod a hobbid, vagy az téged. És vajon azt választod, amit szeretsz, vagy amihez valójában érzéked van?
Nem írtam még a képes blog ötletemről. Szebb lesz, jobb lesz, lehet majd mihez kötni a neveket. És a legfontosabb, hogy az olyan lusta emberek is, mint amilyen én is lennék is élvezhetik majd az itt töltött időmet, kicsit átélhetik élményeimet. Remélhetőleg. Ennek majd otthon fogok nekilátni, amikor majd sok képpel rendelkezem, az üdülésnek vége lesz, valamint ezzel én is újra átélhetem a napokat. Valószínűleg itt fogom közölni, de bloggal olvasva lesz majd némi értelme. Áhh, inkább egymagában. A lényeg, hogy egy napból kiragadok egy arra a napra illő képet, és azzal jelenítem meg, amit tudok.
Ezen kívül milyen régóta meg szeretném osztani, hogy ugye a stabil -15 +/-5 fokos idő kedvez a téli sport kedvelőinek. Megjelentek tehát a sípályákat üzemeltető cégek, a műanyagtáblákon csúszkáló gyerekek, valamint a töménytelen mennyiségű jégpálya és szabadtéri hokipálya. Aki erre vágyott, annak itt a helye. A hógolyózás nagyobbaknak című fejezet első hóval érkezik, de aztán hamar a rohadt hideg kategóriába csap át és elfogy a kedv és már a hó sem akar többet tapadni.
Mindig van valami program a cserediákoknak, mára Clint karácsonyi parti volt. Öltönyben, nyakkendőben, diszkréten kezembe véve a keverőpultot (és a hangulatot).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése