És basszus megint kitöröltem, amiket még be akartam építeni élményeim meséjébe. Nem baj, reprodukálunk, megy az néha. Összekaptam amit össze kellett a fogyatkozó erasmus napok miatt. Egy rohadt nagy matraccal és takaróval rohangáltam a városban. De csak eljuttattam a feladóhoz, Tine ez a feladó és a martac már (ha jól emlékszem) Peti óta itt van. Azóta számtalan vendéget láthattam rajta viszont, hunföldről és finnföldről egyaránt. És mellesleg köszönöm mindenkinek. Hosszú a lista, meg sem próbálom felsorolni kik háltak rajta a Lukonmäki rezidenciában.
Szép hetek, szép napok. Az utóbbi napokban pár apróságot nem említettem, a sulitól a hivatalos elköszönéseket is lerendeztem. Ez szerződések, egyéb apróságok simítgatását jelenti. Mostam is, de gondolom az senkit sem érdekel.. :D A túlélő csomagot visszaviszem majd az utolsó előtti napomon, ahhoz tartozik a takaró is meg a bödönök, stb.
A nők is egyszerűek néha. A hárombetűs kitérő mindenen segít. Azonban általában igaz: Boys are easier. Nem mondtam a nap viccét :) Amerikai barátom takarított! Hihetetlen, lusta féreg, olyan mint én.. De a depositot vissza akarja kapni és megkért, hogy a pár napig tartsam tisztán a konyhát. Na ha csak rajta múlott volna, sosem lett volna tiszta tányér sem, nem hogy szeglet a konyhában, ami nem retkes. Az este további fejleményeként, Lose our ballance.. Kevin barátomnál parti. Búcsúbuli, sok embert többet már nem látok. Majd diszkós buli, de megmondtam, van az az állapot, mikor tudom élvezni. Pár szó a blogvezénylésről:
Ha fejből nyomom néha még jobb is lesz. Csak nem szabad megzavarni, mert nagyon hamar kiesnek a darabok. Mint egy hiányos puzzle, vagy egy szembetűnően hiányzó fog. A hülye gondolatok.. Egye fene, érkezzünk el az utolsó 7 napom bejegyzéseihez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése