Utolsó reggel, szintén reggelivel nyitva, de annyival már nem sietve. Sajnos nem jól kezdődött a nap, sír komoly hangulat, félreértések és kavargások. Nem is tisztáztuk a helyzetet. Hogy mekkora majom vagyok viszonylag sokáig. Egész a check out-ig. Mire reggeli után visszatértem a szobába már a kabátom, táskám és pár kacatom fogadott csak. Az istenit, hogy mindenkit mindig megbántok.
Aki ismer valamiért mégis szeret, lehet, csak nehéz. De megbékéltünk, kibélültünk és magányos sétám helyett elmehettem a 2 némettel bejárni az orosz metróhálózatot, ennyi vágyam volt még. És nekik köszönhetően sikerült. Közben végig énekeltem az ellopták az oroszok a tankot, valamint a Kazahstan is the greatest country in the world dalt. Nagyon szép, az egyik legmélyebb "Európában", a világon? De mint metró kicsit kiábrándító volt. A kocsik ugye mondanom sem kell a mieinkkel azonosak, csak felújítva, szebbek. Legalább nem roncsnak tűnnek. De ismét egy falat otthon..
Volt olyan megálló, ahol a metróajtó és a megállóban lévő ajtó!!-nak is kellett nyílnia, ilyet még sosem láttam. Mint egy bunkerben.. Vad. Azért építették nagyon mélyre egyébként, mert minden mocsaras volt, így muszáj volt mélyre ásni. A jegy 22 rubel (avagy baszás), ez kb 150 forintnak felel meg és használod ameddig akarod, vagyis, ameddig ki nem jössz a metróvonalról, de oda-vissza, átszállva, addig ameddig akarod. Szép hosszú járatok lefelé, a beléptető természetesen nem 2 ajtós kanc__ány volt, hanem gép, ahogy már illene egy felzárkózni akaró várostól. A metró téma (ismerve az otthoni helyzetet) mindig felidegesít. De csak leszálltunk és bejártuk kicsit a külső részeket. Láttuk a könyvtárat, a Lenin szobrot (amit még szerettem volna) és parkszerű helyeket is. Szeretünk sétálni.
Aztán irány haza, kis útvesztés, de csak meglett és már ültünk is a buszon back to finland. Itt Mátéval szinte egész úton beszélgettünk. A határ előtt még oroszországban mentünk forgalommal szemben. Ilyet még sosem éltem át, egyébként ez pontosan tükrözi az oroszok vezetési stílusát. Folyadék nélkül próbálgass meggyógyulni. Az inhalátoromról beszéltem már? Majd fogok. Még határ előtt összeszedtem a bizonyos kreditet, amivel még tartoztam az országnak, a buszvezetők ezalatt sefteltek az alkohol dílerekkel. A finn határon még annyi volt vicces, számomra (ami azért valamit mégis tükröz), hogy egy kis előszobán kellett átmenni. És egy határőr állt ott, egy kutyával.
Nagyon tetszett, a kutyus, és nálam nem volt drog, de azért néztem, hogy mit tenne vajon. Morogna? :) Hosszú út 2 megállóval Tampere előtt. De végre aludhatunk.
Még annyit, hogy kisebb időutazásban vettünk részt. Otthon ugye -1 óra. A finn idő +1. Oroszországban a határ után ismét +1 lett, otthonihoz képest +2. Közben pedig át kellett állítani az órákat, ami -1 órát jelentett. A laptop, telefonok hülyülnek, még jó, hogy volt idő rendbe tenni a számokat. Hétfőn ugye nincs tanítás. Vissza a buszon pedig ismét -1. Az otthoni pedig még mindig -1 :) Szerintem jó sztori. Ez volt az orosz időutazásom története.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése