66.

Reggel elmentek a németek a magány érzetét rámhagyva, hamar hozzászokik az ember a nyüzsgéshez, főleg, ha a városból való.. Gondolom.
Még mindig beteg. De végre beszereztem gyógyszert, be is nyomtam párat (1), de mintha semmi nem lenne. Fantasztikus, lehet, hogy ezek a finnek tudják, hogy kell gyógyítani? Ráadásul eddig nekem bejött az élet, ugyan mindig van valami bajom, de ha rákérdezek többé-kevésbé, vagy tökéletesen tudnak angolul, szóval annyit vesződnöm sem kell, a gyengébb láncszem én vagyok :)

Szóval sárga varázspirula, fejfájásra, torokfájásra. Suliban néztek, hogy mit keresek ott, vagy inkább, hogy mit keresek ott. Betegen.. Úgy is néztem ki, mint aki benéz. De csak megoldottam. Az első óra (ami elfelejtettem, hogy ma van) de izgi.. és nem szeretem az ilyet kihagyni, de minek változtatnak az órarenden.. A naptáramat meg úgyse nagyon nézem.. Istenit. Tudtátok, hogy 2,8 liter cukor a szervezetbe juttatva halált okoz? Ez az a mennyiség, bár valószínűleg előbb meghalunk, de patkányokon ez a Lethal Dose. A 2. órát skip-eltem, de Kev felírt. A harmadik, kedves finn órára meg nem tudtam menni, pedig szerettem volna, ugyanis megbeszélés volt, ami az október végi utazásról szólt. ---> Jelentkeztem St. Petersburg trip-re. Nehéz döntés.

Sz__ barát vagyok? Mondták mások, de szerintem Te megértesz barátom. Mikor lesz még egy ilyen lehetőségem? Ez az év az utolsó, amikor még relatív olcsó a Vízum Oroszországba. Meg elég szép opciók, viszonylagosan nem olyan rettenetesen sok pénzért és ugyanakkor skip-eltem a Londoni idei programomat is :( Pénzügyi megfontolások miatt.

A 3. Tine féle német finomsággal is megismerkedtem. Tényleg jók, alapkaják, keverészve egymással, de finomak. Karo felszedett egy finn csávót, vagyis a nagy találka pénteken lesz, a csávó 1 üveg rumot itat vele.. Érdekes. Néztünk hárman filmet, mindketten elaludtak, szülinapozás helyett.. Az ilyenek minek akarnak filmezni? :)