Otthon hagytam a kesztyűimet, valamint a kabátom kapucniját, ezek azért fontos dolgok, ha az ember az északi sarkkört igyekszik átlépni a 2010-es év telének derekán. Sok sok vonattal indult a móka - 6 óra? Úgyhogy ment a sorozat bla bla, bla.. De legalább viszonylag kényelmesen ültünk. Sejnäjokiba ugyanis busz vitt vonat helyett, szóval eltelt egy időbe míg lenyugodtam, amiért elb_sszák a terveimet. Persze kényelem sem utolsó, de ne a leghosszabb út előtt csináljanak ilyeneket. Megindult a finnek ócsárolása, avagy német oldalról védelme.. Ez pedig kitart majd az út végéig. Pár kedves finn, aztán pár nagyon nem.. Stick to the plan. Nagyon földhözragadt, idegesítően szabálykövető. Hosszútávon az országhoz vezet valamire, de az emberek kapcsolatával mit sem törődik.
Ouluba 17:11kor siklott be a vonat. Hojka és Marie vártak, elmentünk a szálláshelyre B&B, és megkezdődött az ismerkedés, új helyekkel, emberekkel, ahogy annak lennie kell. 7 emberrel lakik együtt, ebből majdnem mind fiú és az első hetekben nem is szóltak hozzá. Egy rendes német sráccal voltunk sokat, hívott is egy kaja után szaunázni. A kaja érdekes színű volt, ahogy azt megszoktuk a finn kajáktól. Bár ez homemade. Szóval finn tradicionális cucc, egy addig igencsak szégyenlősen megjelenő magyarral Budapestről. Mire feljöttünk a lányok már az alkohol erősebbik formájával ismerkedtek és beszélgettek (amolyan nőies témákról). Kimerülten bedőltem egy ágyba, aztán nehezen, de feltápászkodtam és indultunk a Never grow old nevű bárba. Szép hely, csak iszonyatosan drága. Bár ezt nem én fizettem. Pihengetés, készülés a holnapra. Sok vonat, szauna leterheli az embert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése