Hajnal cuccokkal Lapinkaarin. Orvoshoz akartunk menni, de nem tettük. Az orvosság már igazán érhetne valamit, mert szeretném élvezni az itt létet. Lényegében mindig volt valami bajom ittlétem során. A legújabb panasz, ami nem is olyan új, hogy köhögök, mint az állat és aludni sem bírok. Hogy emiatt vagy nem? Ki tudja. Oskolai ebéd, lélekben készülés komámra. Andor ugyanis holnap jön :) És nagyon jó lesz, azonban nagyon kevés időnk lesz együtt. Kb másfél nap de ebből nekem sokat kell suliban lennem.
Majd jön ő is, nem lesz baj, az előkészületek megvannak, utolsó simítás kell. Hogy mindent kézben tartsak, de annyi. Tervet nem szőttem, de egy KalAndornak minek is tenném, ő majd felfedezi, amit felszeretne. Beindult a szekér, ahogy ezt a túrám előtt is tudtam. Erősödnek a dolgok. Jönnek a tennivalók. Most kell megmutatni, hogy milyen fából faragtak :)
Vártam a csirkehusira, de a viharba csak nem kaptam meg... De legalább kicsit szervezkedtem, összejöttem a Lukonlakó néppel. Ami 2 németet és egy osztrákot jelent (név szerint: Stephanie, Thomas, Carina). És Tine + én. Pont elegendő egy mozis kedvezményre ;)
Nem jött össze sajna, a házifeladat belepiszkított, így hammoltam a moziban jobbomon Tinével, balomon Thomas-szal. Sajnos a film nem a szülinapi mr nobodyhoz volt hasonló. Sem összetételben, sem sztoriban, hm.. lényegében semmiben. American :) Ne nézzétek meg, nem túl izgi.
A nap hátralevő része izgalmakkal teli.. Mert tenni kell, amit tenni kell. Összeszedtem magam (kicsit), rendbeszedtem a blogot (kicsit). Beszéltem akikkel beszélni lehetett még Tinivel is :D És a képeket is elosztottam kellően, ahova kell. És ahogy tudtam.. Ennyi a mai nap.. Andor hamarosan felkel és repül felém. Várlak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése