Keresés a blogban

2010. október 4., hétfő

Család

Családom bemutatására írnám ezt az oldalt. Régóta készülök vele, de biztos vagyok benne, hogy nem olyan jó lesz, mint szeretném.

Akiket szeretek, becsülök, ám sajnos nincs képem mindenkihez. Talán egy későbbi blogbejegyzés keretében pótlom valahogy a be nem mutatott képeket. Nagyon alap bemutatás lesz, alig van képem rólatok :) Bár egy filmben hallottam (és igaznak ítélem), hogy a képek idiótáknak vannak, akik nem képesek emlékezni. Vicces, pont tőlem. Mégis így látom.


Édesanyám


Ne haragudj anya, nem ezt akartam felrakni, de a legaktuálisabb :) Itt anyukám aggódik, mert a kisfia megy világot látni :) Hiába, az anyai törődés és szeretet kiapadhatatlan! És persze sosem lehet felnőni, mert mindig a fiaik (/lányaik) maradunk. Benne ez a legjobb, csupa szív. Köszönök mindent anya! Szeretlek.

Édesapám


Sötét kép, apukám munka közben. Itt talán Prágában vagyunk épp. Együtt igazgatjuk a bizniszt. A tisztelet és a munka mindenek felett. Néha nehéz vele, de abszolút jó akaratú és mély érzésű ember. Még ha nem is mutatja. Szeretnék ilyen lenni.

Nagyszüleimet szerettem volna bemutatni, akiket ismertem és büszke voltam rájuk és vagyok a mai napig. De már csak egy mamám van, akiről képem is van, így ő róla tudok képes feljegyzést nyújtani. Büszke vagyok az egész családra, ha valakik ők azok akik a legnagyobb tiszteletet érdemlik részemről. Még emlékszem a dédimamámra, a dédipapámra, akik szívattak mindig a kockacukorral, meg összeborzolták a szőnyeget, hogy a szépérzékemmel kényszerülve kijavítsam a hibát.
Anyai ágon a Nagymamám és Nagypapám, akik Borsodnádasdon éltek és haltak, amennyi szeretetet adtak, azt talán sosem tudom eléggé megköszönni. A papám bányász volt. Szerintem ez tök menő.
Apai ágon pedig a papa, aki mindig hagyta, hogy elveszítsem a kitüntetéseit.. (mindig dühös vagyok magamra, ha erre gondolok).. Róluk többet tudok, innen indult ugyanis a közelebbi életem. Itt találkoztak a szüleim (nem pontosan, de majdnem: Valójában szép történet, a dédimamámékhoz fűződik.) Szóval papámtól, amit tökéletesen örökített tovább génekkel és neveléssel egyaránt. A becsület. Erre nagyon büszke vagyok. A családomban ennyire fontos a becsület. Vezető volt (amolyan főnök), akkoriban ez nagy dolog volt. Évszám? Szóval ez is sokszor bennem él. Amikor mamám jajongott, hogy miért nem fogadja el azt a disznót vagy kukoricát?? "Mert nem dolgoztam meg érte". Hát próbálok emléketekhez hűen élni, tenni ami helyes, ha fáj is.

És a mamám, akinek sokszor ettem már az életét :) De mindig szívesen adott belőle.



Punkmama

Ne haragudj, de szerintem tök jó kép és szeretem a kócos dolgokat is :D


Testvéreim

Sajnos csak egy testvérem van,  mindig vágytam egy húgra. Lehet, hogy nem érdemeltem meg. Vagy csak így kellett lennie. Hát kaptam egy fiútestvért, nem egészen enyéimmel azonos szülőktől :) De szerethetek valakit, nevelhetek kicsit.. És bár testvérnek is rossz vagyok, mindig szerettem, ha gonosz is voltam vele néha. Janó :)


Mondtam, szeretem a kócos képeket :D

Valamint volt még egy tiszteletbeli nagymamám, aki nagyon sokat jelentett a családnak!

Magdi néni

És jöjjön néhány csoportkép tavaly karácsonyról!
Apukám, anyukám és Betti (a legújabb családtag)


Mama és Csaba (a legjobb keresztapa)

 
Homi kép, Janóval.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése