37. Leves.

Terve!

Vagy Moro, ahogy az itteniek mondják. Nem is tudom már hogy szerettem volna kifejezni amit érzek. Irományaim és lelki életem összekapcsolása gyanánt 2 dolgot tudok: Vagy leírom, ami történt, élménybeszámoló szerűen. Ami jó, mert magam mindig visszaolvashatom, visszakaphatok egy-egy szeletet az itteni életből. Ám igazi tartalom, érzelem, lángolás, igazi energia így nincs benne. Ha leírom miket gondolok, miket érzek(!?), mint most, azzal közelebb juthatok önmagamhoz és másokat is közelebb juttathatok.

Ha rátok, kedves otthoni népre gondolok, kik vagy olvasnak, vagy nem örülök. Azt, hogy egyáltalán hiányozni fogok bárkinek az utolsó vacsorán láttam/éreztem. Igaz nem vacsiztunk és nem is sikerült meglepi szerűen, bár nem tudom ez cél volt-e. Köszönöm. Furcsa, az érzelmek világa idegen és mégsem. 2 felé szakadok ismét. Egy-két sor otthonra azért belefér a napi érzéketlen felsorolásba. Viktorral kezdenék, csak, hogy megtudja milyen a finn nőpalánta.. jó lesz az az erasmus és majd küldök képet az itteni csajokról.. Nyehehe..
Nem felsorolni szeretnék vagy ilyesmi, de sokakra gondolok ám. Katalnin sétái? Ójaj, a hidegben ez még jobban fog hiányozni.. A lábaid jobban bírják már, mint az enyéim. Borettával rég sétáltam, igen te :) Vörirépa, de azért ha keveset is, de örülök, hogy hallok rólad. Az emil egy szép dolog, mert nem olyan intenzív.. vagy inkább gyors (ha a válaszidőt is belevesszük). Édesapámnak annyit üzenek a tengerpartra, hogy mindenben abszolút igaza volt (ahogy általában.. node nem mindig): Az élet itt DRÁGA. 3szor annyi minden, mint otthon. Sajnos nem kell túloznom. Valamint 2 dolog zajlik, ivászat, meg szauna. Ezek a finnek borzasztóak.. ebből a szempontból. Egy szó nélkül dölöngélnek, vagy hülyén járnak. Hallottam már magában beszélőt, majdnem meghalt 1 a szemem láttára, nem izgatta, hogy éjszaka a legforgalmasabb úton jön át megszakításokkal. Ami viszont általános: Köööööpködnek... és azt gyűlölöm. A piercing komolyan nem érdekel, de ez az állandó köpködés, buszmegállóban, vagy csak úgy egyébként.. Nekem sok. És ez kisebb hiba, de büdösek. Vagyis mintha meg lehetne állapítani az azonosságot. Hülye sapka, de MÁR kopaszodik.. hiába tagadod látszik az.. Zsíros haj és persze a SZAG. Furcsa tőlem, hogy hatalmas szaglószervem ellenére az év 300 napján inaktívan működöm. Tudom, hogy léteznek szagok, de élmény szinten nehezebb a dolgom. Talán a szaglás összefügghet a memóriazavarokkal :)

A szemem viszont szeretem, imádok látni! Talán pedig a hallás még inkább az életem része. Sokan szeretnek zenét hallgatni, sokan függők, nekem lételemem. Az otthon melegétől távol, ha megindul is folyamat, sajnos ritkán tudom soraimban érzékeltetni. Általában ha jön egy érzés hagyom elúszni, vagy a gondolat csírájának hagyom, hogy eluralkodjon az elmém felett. Abból egy téma biztos, hogy lesz, mikor a blogot írom. Az intenzitás a nem mindegy. Mindenféle energiával lehet kezdeni valamit. Jóval és rosszal. Az egyetlen, amivel nem lehet mit alkotni a semmilyen cseppfolyós lét. Energiák nélkül nem élet az élet, nincs küzdelem, nincs cél.

Alapvetően pár sort akartam írni és holnap folytatni, de nem bánom, hogy belekezdtem. Borettám is hiányolom :) Hazaküldöm továbbá, hogy VAN enter. És ez amolyan női, (vagy emberi??) szokás, hogy félig megírom a levelet és később küldöm. Vajon az átrágás miatt, vagy a hozzáfűznivaló miatt. Nem teljes művet nehezebb kiadni. Én is érzem, de ki tudja másnak mi az ok.

Kedvenc lányaimnak Püsszenetet küldök oda a nemis tudom hova, mert míg én elszakadtam, ti elszakadtatok. És szomorkodva nyílik már a Rottenbiller utca egyik ajtaja.. Blüblü. Andorra tessék vigyázni. Tud ő magára, de akkor is gyerek:) Hiányoztok ám. Mindenki akivel sokat beszéltem, sokat voltam, nomeg azok is, akikkel nem olyan sokat :) Andriska, Petike.. nőztök tuti, féltem miattatok a hazai felhozatalt. Apropó, Tinét tanítom magyarul. Amennyire tőlem telik.

Családom pihenget, de mindenkit puszilok és ANYA szeretlek. Anya Szeretlek? :) Amelyik tetszik. No mielőtt azt hinnétek ellágyultam, csak szólok, hogy nem. Részeg sem vagyok, nem engedek a finn befolyásnak. The exchange habits are differents. Visszatérek az unalmas közlésre, hogy megint felkeltem. Megint lefeküdtem és közte pár dolgot is csináltam. De lássuk mik ezek:

Irdatlan korán keltem, hogy beérjek az angolra, mely egy buszutánfutás után releválódott bennem, hogy ma nincs olyan órám Éljen! Megint orvos egy másik némettel, mert fáj a szíve, gond van a vérével és Bori meg akartam kérdezni a CPT Pécété, vagy valami ilyesminek a valamijét, nem igazán tudjuk, hogy mizu, nem beszélnek english very well. TTTttttT Már pofás poszterjeim is vannak, ma ugye még több lett. Olvastam szép dolgokat, mert vannak ám szép gondolatok még egy horror regényben is. MAYBE meglátogatom a orvosbácsit/nénit a oskola mellett. Meglátjuk, nyitva lesz-e, valamint a kedv nevű váladék is csordogál majd a hűvös keddi finn levegőben. Kicsit bicóztunk, tevékenykedtem ezáltal a szoszidzs napon Hervantában. Mindenki tolta magába, amennyit tudott. Aztán kis relaxként a city center. Benéztem a pessönbe, ismerősként fogadnak, szolgálnak ki. ÉS haza.

Hajnal 2 óra és jön még egy kis leves rész is.

Egyéb Finn feladataimként tartom számon, hogy érzelmileg mindenképp fejlődhetek, ami pedig a legnagyobb fejlődés lesz. Hogy nem akarok majd semmit. Úszom majd az árral, ahogy azt a nagyoktól tanultam, Katitól, Dóritól.. Lenyugvás.

Ha valamit talán ezt elleshetem az itteniektől. Talán nem ily komplex a világ és csak a bírságoktól félnek.. Ilyen áraknál nem is csoda. De hiszem, hogy valami még szerepet játszik. A sötétbe is legtöbbjük beletörődött. Részegen is a többség csak dölöngél egymagával, nem zavarja a világ, az oké. De mintha már réges régen belenyugodott volna minden problémába. Ha van megoldás, ha nincs. Senki nem rohan.

A finn életről kaphatok egy hatalmas leckét, ami remélem kiterjed a hogyan kérdéskörre is. Bár ezt a részt úgy hiszem elmondtam. A belenyugvást és egyszerre a tettrekészséget kell kifejlesztenem. Hogy ne várjak, vagy ugyanakkor mégis? :)

Na itt vannak a gondok. Ha nem tudom mit akarok.

Viszont határozottan elhatároztam a paprikáskrumplit!

Kiadtam magam, de úgy érzem ez is lényeges. Remélem tetszett és befizet a következő előadásra is. Gondolok rád! Mára zárom soraim.