Péntek

Tele vagyok gondolatokkal, milyen jó egy pihentető alvás. Rájöttem, hogy a blogom sz_r. Lényegében azt írtam le, hogy mi történik, ami inkább élménybeszámoló. Vagy erre való a blog? Mindegy, ha már rajongok a pszichológiáért miért is ne menjek bele a dolgokba. Legtöbb esetben csak elcsúszom a dolgok fölött. Átsiklok az életen. Pató Pál urasan veszek mindent, mintha minden átmeneti lenne.

Ha belegondolunk valójában igazam van. Minden átmeneti. Nagyon kicsi korom óta izgat a téma, de valójában pisis koromban levontam a konzekvenciát. Hogy egyszer mindennek vége. Vitatkozni lehet, de mindennek vége. Makacs is vagyok :)

Kár, hogy ilyen töltetekkel nem rendelkezem mindig. A potenciál megvan bennem, hogy valami jót tegyek. Valamit, az életben, amiben erős vagyok anélkül, hogy tudnám. Borikám élmény valaki olyannak olvasgatni a blogját, aki jelent is valamit számomra. :) Ezzel nem lehordok, vagy kiemelek, csupán megjegyzek. Tudnék már otthon mit csinálni. És valójában elfogadtam a helyem. Yrttikatu 1, D 35/C ez az otthonom. Ideiglenesen :) Vannak még fontos mérföldkövek, amiket meg kell tennem. A tegnapi előadó egyébként nagyon tetszett. Dél-Afrikából, Johannesburgból jött. Komolyan, ez az élmény, amit egy erasmus adhat hihetetlen. A kerítés sehol sincs kolbászból, de azért egy-két dolgot nem árt látni. Én az életre specializálódtam. Egy pályaválasztási tanácsadás azért nem ártana, mert még nem jöttem rá egészen miben lennék jó. Szerinted élményparkot kéne nyitnom.. Nem hülye ötlet és sokat gondolkodom a "Hova tovább" kérdésen. Amiket szeretek otthon vannak. A családom, a barátaim. De nincs munkám, vagy egy olyan halaszthatatlan befolyás, ami miatt maradnék. Mármint magyarországon. (Ennek ellenére maradni fogok, imádok minden magyar porszemet, minden fűszálat és vízcseppet.) Sokat kacérkodom a gondolattal, hogy elmegyek még mondjuk 1 évet angliába, vagy németországba. Hogy tökéletesítsem az angolt, vagy éppen megtanuljak rendesen németül. A genetikába nem tudok már beleszólni, de jó ez így. Akarattal lehet új dolgokat elérni. És a tudás az enyém. Remélem mindenki jól van, hiányoznak a kézfogások, ölelések, puszilkodások.

Most ez a szakasza zajlik az életemnek. És ha lesz kis időm színesítem ezt a vacak blogot :) Vörikém bámulatos munkát végzett, a töty-mötyölős dolgokhoz van egy "kis" érzékem. Azt hiszem, meg talán az emberekhez. Ilyen a reggel. Péntek reggel, mai tervek, bevásárlás, német hagyományos ebéd, szülinapi buli, talán Saha.

Utazásaimról beszámolok részletesen, de szereztem egy térképet, amin jelölgetem, hogy merre voltam és merre mennék még.