Basszus kulcs, elvesztettem ezt a bejegyzést. Pedig szellemes volt. :(
No mindegy, technikai hiba. Megoldjuk. Leírtam, hogy szeretem a táskámat :D Mindenhova magammal viszem, szinte akkor is ha üres. Egyébként okos dolog, a legszembeötlőbb előnye a Saha-ban (lesz) volt, amikor hallottam, hogy nem minden cuccért, csak a kabátért vagyok köteles fizetni belépéskor. Táskáért nem. 2 kabát a táskámba, 5 euro megtakarítás. Szép. A laptopim lassú. De mégis összeköt a maradék világommal, ami még nem omlott össze, közvetít képeket, hangokat érzéseket. Valamint a cipőimet. Andror majd a hozott csirkemellet felválthatja pár "nyáriasabb" cucc. Nomeg a telefonjaim, amik által zenéhez juthatok 0-24 és persze hajnal 5kor kaphatok sms-t hogy szükség van rám. Vörikém ismerheti az érzést, szeretünk ilyet csinálni. Azonban betegen keltem, olyan 6-7 órával az sms érkezése után. Karo szeretett volna egy darabot, ugyanis itt volt pár napig a barátja és szakítottak. 6 év után ez nagy dolog. Ő eljegyzésre, összeköltözésre, stb. számított. Szóval ez határozta meg a napom. Találkoztam vele, jóvá tettem, hogy nem voltam ott 5kor. Beszéltem sokat. Kiadtam magam. Ez az, amitől az emberek szerintem félnek. Elmondtam milyen kilátástalannak látom a helyzetem. Tudom a család és a barátok az oszlop, akikre mindig számíthatok. De hogy mit merre és HOGYAN.. azok a nagy kérdések. Főleg a hogyan-nal vannak problémáim. Próbálok majd valamit kezdeni az életemmel. Valamit, ami kezdetben eligazít, majd valami mást. Amit kedvelek és ösztönből jól csinálom. Az élet pár nagy kérdése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése