Első napon az orientációs héten is zaklattak a dologgal, hogy helló sziasztok. Meg sem jöttetek, de ha akartok partizni, világot látni hajókázni, akkor most, mert nem marad hely. Vívódások után a nem mellett döntöttem, nem fogom kitörni senki kezét, hogy a listán legyek. Amennyire nyomultak az emberek előre, hogy biztos helyük legyen az 52-ben vagy mennyiben. Később azonban a városban, miután elintéztük a buszjegyet megláttam egy tutorom, meg is kérdeztem hát, hogy szevasz barátom van-e még hely. A válasz természetesen csak nem lehet. De itt rendesek. Felhívta hát a szőke kis barátnőmet, hogy van e és helló. 2 hely van még. Köszi, már csak 1. A pénzt holnap viszem (holnap után vittem), ezek az orientációs héten történtek.
Tehát lett helyem a varázshajóra és el is jött a pillanat, amikor beszámolhatok.
A dátum 2010. Szeptember 12. Vasárnap. 13 órakor indulás a sulitól buszocskával Helsinkibe. Onnan hajóka át száguld velünk Stockholmba. Így lett :) Kevinnel buszkodtunk, míg az egyik kedves tutoromnak. A kis szőkének (neve: Ines) nem maradt hely és ő vonattal jött külön Helsinkibe. Nem értettem, nem muszáj ülésen ülni, de a buszon +1nek azért bőven van hely. Találkoztunk a hajó előtt, megkaptuk csodálatos kiskártyánkat, amely belépésre jogosít a hajóra, valamint a kabinba. Don't lose it, hangzott a parancs. Hm..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése