Egy e-mail-lel kezdődött. Éppen a sulis emil címem néztem. - Töménytelen mennyiségű vackot kapok állandóan, nem győzöm nézegetni. - Amikor kaptam egy levelet egy kedves szervezőtől: Annikától. A levél nagyjából arról szólt, hogy az iskola szervez egy napos kirándulást a Seitseminen nemzeti parkba. Kaptam az alkalmon és ugyan nem tetszett, hogy hajnalban kell menni, de mit lehet tenni. Ilyenkor rendszerint nagyon örülök, hogy elcsíptem a lehetőséget és részt vállaltam a nyűgök ellenére is. A nyűgből mondjuk igazán kevés volt. Tinénél aludtam, ami korábbi érkezést is eredményez bárhová. Szóval odamentem oskola elé mit sem sejtve semmiről. Aztán megkésve, de jöttek a többiek. Arleen, Georg és sok más kedves ismerős. Az első levélben is már közölték, hogy sürgős, ha jelentkezni akarsz. 20 ember jöhet, kb 50 akart menni. Mit mondjak.. Mázli?
Az infókhoz híven megvoltak a programok és nagyon gazdag nap tárult a szerencsés 20 exchange student elé. Több német ismeretséget is kötöttem.. MEGINT.
Apa, ha valamire erre is büszke lehetsz. Mindenhonnan körbe vagyok véve velük és akarva akaratlanul ragadnak rám a német szokások, nyelvhasználati elemek, valamint a jó tanácsok. Georg hát az én névtáblámmal, én egy bizonyos Stephani-éval a mellemen a buszról leszállva egy játékkal kezdtünk. Ami nekem annyira nem tetszett ugyan, kiderült hogy jó móka, már Vaasa-ban az international dinneren. Zsófi ötlete volt, szóval a szabályok ismeretével játszottam ismét a fogd meg a kezed és alkoss kört játékot (mondjuk a gumiköteles 8 pontszerzésem a sárban jobban tetszett). Kaptunk egy kis okítást magáról a parkról, megnéztük a múzeumot, kacatvásárt, amilyen cuccok ott voltak Vásárlásra randa drót és üveg bogarak mínusz két nulla az árból senkinek nem tűnik fel.. Tuti. Megtudtam, hogy sajnos a "valószínűleg" kedvencemet nem láthatom. A repülő mókusokat!!! Váá, de megöleltem egy hatalmas plüssmókust. Közösségi portálon látható, csak nem felismerhető. Az egy óriás repülő mókus. Igen felkészültnek mondhatom magam, sok nyelven tudom már ezt az igen fontos szót, hogy mókus!
A finn ebéd jött, ami Arleen-nal egy elfelezett virsliszerűséget, sok laposkenyeres szendvicset és a nemzeti kaját jelentette: ez a Karjalanpiirakka. A legfontosabb, hogy homemade. Vagyis a szervező személyesen készítette a karjalanpiirakkát és a szendvicseket (meg sem kell jegyeznem, hogy vegetáriánus és sonkás kiszerelésben). Aztán 2 felé oszlottunk: az első brigád elindult világot (erdőt, vagy inkább nemzeti parkot) látni. Ez a brigád nem tartalmazott engem. Mi maradtunk hagyományos finn játékot játszani, a fával fátdobálósat. Vaasa-ban már játszottam ilyet. Akkor Tsakamis volt az első kieső, aztán én. Most én kezdtem. De hogy legyen szerencsém is valamiben utána játszottunk baseballt. Eléggé bejövős volt, azért ahhoz kell egy embermennyiség. A szervezők tüneményesek voltak. Mindenben segítőkészek. Finn és amerikai baseballt is játszottunk és jáj de jó volt :) mondjuk már játszottam otthon kis koromban.
Ha sportágat kéne választanom, jelenleg a baseballt választanám :)
Az erdőnézés is jó volt. A túra során megtanítottam vagy 8 állatot magyarul Carinának. Volt egy láp, vagy mocsár vagy mi, amire ha rálépünk megesz a szörny :) Szép volt, ha sikerült képeket kunyerálnom meg is osztom a közönséggel. Tea következett + egy-két szendvics, aztán go home :) Másfél óra buszozás feedback.. Itt mindenről visszajelzést kérnek. És kaptunk mumminos ajándék világító b_szást, valamint egy bankosat. Szép nap volt. Csütörtök, suli helyett..
Este ismét Onella buli volt, hivatalos exchange bizbasz immár 25-ödszörre :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése