Új fejezet: Tampere

A nap elkezdődött Vaasa-ban. Nagyon megszerettem a helyet, szerintem gyönyörű. Tengerrel, tavakkal az időjárás változékony volt, de imádtam minden részét a kurzusnak. 3 hét. Gyönyörű volt és nagyon szép. Már lehetett tudni, hogy kevesebb az ember. Mire felébredsz már nem lesznek annyian, mint voltak a csoportban.

Zsófi lakótársa egy szó nélkül ment el. Ők ma (szombaton) utaznak. Este 18:08-kor ha jól emlékszem. Ugrálok az időben, de próbálok érthető lenni.

Mi Bettivel másnap akartunk menni olyan 15 körül, meg is beszélte a tutorjával, hogy ekkor veszi fel a kulcsot. Azonban nem így lett. Kitaláltam... AZ én hibám! Hogy eljövünk ma, azaz szombaton és akkor egyrészt a csoport kedvezmény miatt is jobb lesz és a várost is megismerhetjük picit, mielőtt kezdenénk a hétfői sulit.

Így is lett, az utolsó Vaasai nap tehát letargikusan telt. Nekem főleg pakolgatás volt. A leaving formula kitöltése + a szoba állapot felmérő lapja (az első 3 napban kellett volna, de együtt adtam le). Majd kulcs a borítékba és Marie-hoz való eljuttatása (mellettem lakott). Ezt tettem kb egész nap, a többiek ki-be járkáltak a szobámban :) A megszokott kedves banda: Kaddn, Bettina és Andreas.

Ha visszanézek.. (sok nappal később), sajnos ugyanazt mondhatom, amit már tudtam, hogy bekövetkezik. Hiányzik a csapat. A közös kajálások, a semmit nem tevés, a mindent együtt tevés. A franc.

Andreas segített takarítani, reményeim szerint jó kondícióban hagytam az apartmant. Benjamin előbb elhúzott. Nem volt egy túl aktív szobatárs.

Nehéz döntés volt, és hülye is, már akkor is tudtam. A taksi meg lett rendelve, hogy időben ott legyünk, kértük, hogy jó nagy legyen. Mindenkitől el akartam búcsúzni. Nem tudtam, hogy fogom megoldani, azt sem tudtam pontosan, hogy a tagok hol laknak. Szerencsére könnyebbé tették a dolgom. Kijött "mindenki" a Tekla elé, így (számomra) utoljára.

Nem lettünk sokan, akik mentek, mindössze 4-en: Bettina, Zsófi, Emma és én. A csoport kedvezménynek lőttek, mert ők már foglaltak jegyet. De mentünk.

Elköszöntem hát sorban. Hiányozni fogtok barátaim! Az arcok, a nevek..
Kaddn törte meg a jeget, sírt is, hogy elmegyünk. Én is meghatódtam. Még most is ezt teszem, ha rágondolok. De az ígéretemet betartom és meglátogatom ezt a kis Bambergi leányzót.


Érkezés Tamperébe. A tutorom várt, eddig ugye le se szart, de örültem, hogy ma nem így tett. Kijött értünk az állomásra, odaadta a kulcsomat, elhozta a survival kit-et, mindenem rendben volt. El is kocsikáztunk a tutorommal Niinával és a pasijával. Tine velem jött, mert ugye neki nem volt lakása még. Az állomáson találkoztam utoljára Emmával, azt hittük találkozunk este, úgyhogy el sem tudtam köszönni. Ide érkezésem egy hosszú nyugodt úttal kezdődött, mely megmutatta, hogy azért messze lakom az élettől. Az új szállásom makulátlan. Nagyon tetszett. Nagy is, jó is. Az előző lakó rámhagyott egy internet kábelt és pár cuccot, amihez napok után sem nyúltam.. A lámpa viszont kiégett, de köszönet Niina pasijának megcsinálta nekem :D Lopott egy körtét a folyosóról.. Haha. Egyébként a tutorom továbbra sem nagyon érdeklem, de elvagyok nélküle, nem gáz.

Nem szaroztunk sokat, lepakoltuk a cuccainkat és mentünk is bulizni. :D You need some time, or can we go? Persze, Tine olyan mint én, szal nem nagyon tud nemet mondani. Mentünk is első napunkon, inkább esténken Bulizni a Tamperei éjszakába.

Vissza a vonatállomáshoz, ott várt minket a Passion nevű pub (már ismerik a fejem, annyiszor voltam ott). Kiderült, hogy egy Rap fesztivál van épp Tamperében, úgyhogy megérkeztünk a sok finn Snoop dog közé :)

Találkoztam az egyik CLINT-es csávóval, meg még pár Cseh, Szlovák, egyéb középtájékról jövőkkel. Elkápráztattam őket a sokrétű nyelvtudásommal, jól telt tehát az első este. Írtam Máténak, hogy helló itt vagyok, jött a válasz 5 perc és bent vagyok. Nem így lett, mert kint sörözött, de kimentem hozzá és jó lett. Dumáltam pár finnel, hogy mizu. Nem nagyon akartak csevegni, de csak rájuk erőltettem. A passion kinti részén összehaverkodtam egy csávóval, aki nagyon kemény volt. Megbeszéltük az élet nagy dolgait a végén pedig megkért, hogy hívjam, ha gáz van és meg kell verni valakit, mert jó gyerek vagyok. Öhm, fele akkora volt mint én, széltében, hosszában :D

Ez volt tehát az este, hazajöttünk az Attila épület mellett lévő buszmegállótól. Aranyáron kapott jeggyel. Osztán aludtunk a pici ágyon. ! De, olyan fél 3-kor csöngettek és nem igazán értettük, hogy most mi van. Kimentem ajtót nyitottam, de már nem volt ott senki. De a lettek voltak, meg Máté. Folytatták a bulit a letteknél, akik átlósan alattam laknak. Ez volt az első éjjelem Tamperében.