A folyamat lassú. Ahogy eljutok a gondolattól a megvalósításokig. Valahogy a jövőben élek. Erre jöttem rá, hogy mindent el akarok rakni az utókornak (önmagamnak) és ezzel ugye kizárom magam az élmények teljes átéléséből és nem élek a jelenben. No ez is ilyen megvilágosulós szöveg, de igyekszem.
Arra is rájöttem, hogy pazarlom az időm, és hogy nem normálisan élem át a dolgokat, hanem passzívan, csak úgy lötyögve. Ha csinálni akarok valamit, azt teljes bedobással kellene. Csak még nem tudom, hogy mi legyen az a választott valami.
IKEA volt ma a program, meg némi buszozás.. :) A telefonok, életerő, kedv stb merülőben, így szükség volt a magányra. Kellenek a gondolatok áramlásához a percek, mikor egyedül lehetek. Nálam inkább órák. Egyedül lenni viszont nem szeretek így önkénytelenül kizárom az áramlások lehetőségét. Ügyes.
Vettem lábtörlőt meg kukát, hogy kipofozzam a szobám :D Elkezdtem felírni, hogy miket kell csinálnom. A feladatok végzése már nyökögősebb, a nem tudom melyikkel kezdjek, stb tökölések.. :) De megcsináltam az órarendet, mostam, feltöltődtem, ahogy lehetett. Vagyis megpróbáltam. Kaja szinten még az egyszerűeket preferálom: pizza, tészta, szendvics. Majd kinövöm. És láttam a szobatársam csajozni. :)
Főleg így telt a vasárnapom, rendezgetve lötyögve, pihengetve. Az agyam bomlik, de nincs idő pihenni, Learning agreement újraírás, életrendezés. Amíg nem hagyok rá időt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése